Az első, bevezető rész után máris itt a második még több adattal, még több érdekességgel. Vágjunk is bele! 

A 340 millió eurós befektetés

Cristiano Ronaldo megközelítőleg 340 millióba fog kerülni a Juventusnak az elkövetkező négy évben, ebben az összegben szerepel a 100 millió eurót is meghaladó átigazolási díj, továbbá a bruttó 50-55 milliós eurós éves fizetése (forrás: KPMG). Itt szeretném megjegyezni, hogy sem ez a cikk, sem más cikk nem részletezi azt, hogy Ronaldo fizetését milyen arányban állja a Juventus, illetve más szervezetek, valószínűleg erre a klub következő beszámolója szolgálhat majd számunkra bővebb információval. 

Az átigazolási díj két részletben került átutalásra a Real Madrid számlájára, a zebráknak további 5 millió euró fizetendő egyfajta nevelési díjként, illetve Jorge Mendest is megilleti a jelentős, 12 milliós jutaléka, amit szintén a Juventus finanszíroz. Erre jön még Ronaldo csillagászati fizetése, mely adókkal együtt bruttó 50 millió euróra rúghat egyes jelentések alapján. A Juventus ugyanakkor lehetőséget kapott arra, hogy felhasználja CR7 képeit (a képek jogait) - aki körülbelül évente 47 milliós bevételre tesz szert ezekből a jogdíjakból - különböző promóciós hirdetésekhez. 

Csak, hogy némi viszonyítási alapunk legyen: A Juventus 2017. június 30-án közzétett beszámolójában összesen 262 millió eurós személyzetre jutó bérköltséget mutatott ki, egyszerűen kiszámítható, hogy Ronaldo leigazolása ezt rögtön 20%-kal dobhatja meg a következő pénzügyi évben. 

Biztosítás

Ronaldo a kora miatt már önmagában jelentős pénzügyi kockázatot hordoz magában. Míg Neymar esetében a PSG viszonylag nyugodt lehet, mivel a brazil a kora miatt jó eséllyel megtérülő befektetése lehet párizsi csapatnak, addig a portugál Aranylabdás esetében sok szakértő a kockázatokra hívta fel a figyelmet. Hogyan óvhatja meg magát a Juventus a váratlan eseményektől, például a sérülésektől? Ahogy a cégek a komolyabb értéket képviselő eszközeikre (aktívákra) , mint például a gépjárművekre, épületekre, beruházásokra biztosítást kötnek, úgy a labdarúgó klubok is ugyanezt teszik, mivel a játékosok számviteli szempontból szintén eszköznek számítanak, és értékcsökkenést is elszámolnak rájuk, rendszerint a szerződésük lejártáig. A labdarúgó csapatok háromféle biztosítás közül válogathatnak, amelyek kifejezetten a profi sportolókat védik. Most ebbe nem szeretnék teljes mélységig belemenni, nem is hiszem, hogy mindenkit érdekelne mindez, a lényeg, hogy gyakorlatilag biztosítást lehet kötni az egyszerű sérüléstől kezdve, a bénuláson át a halálig gyakorlatilag mindenre, ami egy profi játékosnál előfordulhat. Mivel Ronaldo lassan 34. éves lesz, és a Juventus azt szeretné, hogy 37 éves koráig legalább magas szinten játsszon, ezért minden bizonnyal a klub a legnagyobb biztosítást kötötte CR7-re, melynek éves díja 3 és 5 millió euró között mozoghat.

Megfelelés a Pénzügyi Fair Playnek

Nem mehetünk el szó nélkül a Pénzügyi Fair Play szabályai mellett (FFP). A Juventusnak ugyanis speciális szabályoknak is meg kell felelnie az UEFA felé, ezek közül talán a legszigorúbb, hogy egymást követő 3 év tekintetében a kumulált veszteség nem haladhatja meg a 30 millió eurót. Ezzel szeretné biztosítani az UEFA azt, hogy a labdarúgó klubok ne adósodjanak el túlságosan. 

Ahogy fent már kifejtettük, Ronaldo leigazolása komoly anyagi terhet jelent a klub számára, az FFP alól viszont egyetlenegy klub sem bújhat ki. Vizsgáljuk meg ezt a három éves időszakot a szabályoknak megfelelően. A 2016-2017-es szezonban 42 millió eurós pozitív eredményt mutatott ki a klub a beszámolójában, a 2017-2018-as szezonban megközelítőleg 19,2 milliós eurós veszteséggel zárt a klub (és ebben még nem szerepelt a Ronaldo transzfer!). Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi  szezonban a veszteség nem lehet több, mint 52 millió euró. Még nyáron tett közzé a KPMG egy elemzést, melyben arról írtak, hogy a Juventusnak nem egy, hanem legalább kettő sztárjától kell azért megválnia, hogy megfeleljen a szigorú szabályoknak. Nagyon nem is lőttek mellé, mert Gonzalo Higuain gyakorlatilag azonnal lapátra is került a portugál sztár leigazolását követően, és ez valószínűleg egy szükséges lépés is volt az FFP miatt. 

Szintén az FFP szabályozza azt, hogy egy szezonon belül nem lehet 100 millió eurót meghaladó a játékos eladásokból származó bevételek és kiadásoknak különbözete. Az FFP ebben az esetben szintén egy futball szezont fog vizsgálni, jelen esetben ez a 2018-2019-es szezont jelenti, amiben Ronaldo átigazolási díja szerepelni fog. Persze CR7 átigazolási díja két részletben kerül kiegyenlítésre, ezt tekinthetjük szerencsés esetnek, mivel nem rögtön 100 millióval kell számolnunk, mint eredményt rontó tényező egy szezont tekintve, viszont nézhetjük úgy is, hogy a klubnak két éven keresztül kell számolnia az 50-50 milliós eredményt rontó tényezővel, tehát két éven keresztül kell kalkulálnunk egy jelentős kiadással. Vegyük észre, hogy e szabály csak és kizárólag az átigazolásokból származó bevételek és kiadások egyenlegét vizsgálja. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy mekkora eredménnyel (nyereséggel/veszteséggel) zárt az adott labdarúgó klub, mert itt csak az átigazolások és eladások számítanak. Emiatt a szabály miatt volt érdekes Kylian Mbappe ügye, aki csak kölcsönben szerepelt a PSG csapatánál Neymar leigazolása miatt, és kérdéses volt, hogy képesek lesznek-e a párizsiak olyan konstrukcióban megállapodni az AS Monacóval, amely megfelel a monacói egyesületnek, továbbá a PSG meg tud felelni az FFP-nek is. Nincs kizárva, hogy Ronaldónak köszönhetően a Juventusnak is hasonlóan óvatos üzleteket kell kötnie a következő 1-2 évben. 

A KPMG közülük válogatott volna a nyáron, hogy javítsák a Juventus pénzügyi mutatóit.

A KPMG még a nyár folyamán két játékos eladásával kalkulált, végül ebből gyakorlatilag egy sem történt meg, Higuain kölcsönbe távozott csak az AC Milan csapatához, és minden bizonnyal nagyon bíznak abban Agnelliék, hogy a rossonerik véglegesítsék is a transzfert a nyár folyamán, amely valamelyest helyre tudná billenteni az FFP egyenleget. Bízom benne, hogy senki mást nem kell majd beáldoznunk a téli mercato alatt, vagy a nyári mercato elején. 

A TV-s bevételek már most több, mint a felét teszik ki a teljes bevételnek

 (Forrás: Deloitte)

A fenti ábrán a Juventus összes bevételének megoszlása látható a 2016-2017-es szezont illetően. A bevétel több, mint fele TV-s és különböző közvetítési díjakból származik 233 millió euró összegben, ezt követik a kereskedelmi, és reklám bevételek 114 millió euróval, végül meccsbevételek, jegybevételek 58 millió euróval.  Egyértelmű, hogy Agnelliék terve az, hogy drasztikusan növeljék a klub bevételeit, ugyanis csak így térülhetnek meg a Ronaldóért kiadott százmilliók.

Miből tehet szert a Juventus bevételre?

(Forrás: ft.com)

Ha minden jól alakul, és a Juventus képes jól szerepelni idén a Bajnokok Ligájában, akkor a televíziós, és egyéb közvetítésből származó díjakból eredő bevétel 200 millió euróról 255 millió euróra növekedhet. Amennyiben a csapat képes a zsinórban a nyolcadik scudettót is bezsebelni, akkor az olasz bajnokikért járó TV-s bevétel 105 és 115 millió euró között lehet majd, de ez mindenképp elmarad majd a 2016-2017-es szezonban kapott 122,5 millió eurótól az új elosztási rendszer miatt. 

A Bajnokok Ligájáért járó TV-s jogdíj legrosszabb esetben 65-95 millió euró lehet, döntőbe jutás esetén pedig a 120-130 millió eurót is elérheti.

Ahogy az első részben írtuk, idén 30%-kal növekedtek a jegy-és bérletárak. Szintén a BL szereplés függvényében a jegyeladásokból származó bevételek ebben a szezonban 56 millió euróról akár 70 millióra is növekedhetnek. 

A Juventus 2018. június 30-ig jelentős, 19,2 millió eurós veszteséget könyvelhetett el, amely komoly visszaesést jelent az egy évvel ezelőtti 42,6 millió eurós nyereséghez képest. 

Szakértők szerint a Juventus legnagyobb hátráltató tényezője az, hogy a csapat Olaszországban játszik. Az 1980-as és 1990-es években az olasz bajnokság a Világ legjobbja volt. Azóta viszont a helyzet sokat változott.

A Deloitte információi szerint a Premier League csapatai 3,3 milliárd eurón osztoznak a TV-s jogdíjak tekintetében, a második helyen szerepel a La Liga 2 milliárd euróval, majd őket követi jelentősen lemaradva az olasz bajnokság 1,4 milliárd euróval. Kijelenthetjük, hogy az olasz bajnokságnak még rengeteg tere van a növekedésre, egyben tetemes a lemaradása is főleg az angol bajnoksághoz képest. Ez egy akkora hátrány, amit nem egyszerű leküzdeni még Ronaldóval sem, főleg nem 3-4 év alatt.

Hamarosan jövünk a következő résszel!