A Juventus mestere, Massimiliano Allegri meglepő nyilatkozatot tett, melyben elismerte, a Real Madrid elleni döntőben elszenvedett vereséget követően közel állt ahhoz, hogy felálljon a csapat kispadjáról.

A Bianconeri három éven belül másodjára jutott be a legrangosabb európai kupasorozat fináléjába, ám ott ismételten vereséget szenvedett. Az edző most a Players’ Tribune-nek adott hosszabb nyilatkozatot.

"Amikor megláttam Mario Mandžukić ollózó mozdulatát és, hogy a labda a Real Madrid kapusa felé száll, azt gondoltam, hűha, talán gól lesz belőle. Majd a labda a hálóban kötött ki és úgy voltam vele, hogy oké, talán itt a mi lehetőségünk. Számomra az egy olyan gól volt, amelyet nem lehet megismételni.

Ez persze meg is mutatja a Bajnokok Ligájában mutatkozó különbségeket. Nem lehetsz csupán nagyszerű, különlegesnek kell lenned. Nekünk vannak különleges játékosaink, de sajnos a Real Madridnak rengeteg van belőlük. A második félidőben már tudtam, hogy nincsenek meg a megfelelő eszközeink ellenük. Két olyan játékosunk is volt, akik már alig álltak a lábukon sérüléseiknek köszönhetően, a Real Madrid pedig egy igen okos mérkőzést játszott. Nyugodtak voltak és kényelmesek.

Ahhoz, hogy bejuss a döntőbe szerencsésnek és tehetségesnek is kell lenned, ahhoz viszont, hogy meg is nyerd azt, neked kell lenni a jobb csapatnak, s bár furcsán hangzik, azon az estén úgy sétáltam le a pályáról, hogy nyugodt voltam. Tudtam, hogy nem mi voltunk a jobb csapat.

Cardiffot a csapattal együtt hagytam el és visszatértünk Olaszországba. A következő este, amikor hazaértem, feltettem magamnak azt a kérdést: Vajon ez az út vége? Ez az a végső pont ameddig el tudom vinni a csapatot? Arra gondoltam, hogy írjak-e egy utolsó fejezetet a Juventus történelmébe vagy sem. Az egyik felem úgy gondolta, hogy hétfőn besétálok a székházba és tisztelettel felmondok.

Amikor azonban a Juventus mostani csapatára gondoltam, döntésem személyes jellegűvé vált. Tudtam, van még mit bizonyítanom és tudom, sok mindent taníthatok még. Így amikor aznap lefeküdtem, eldöntöttem, hogy ha a klub is ugyanazt az álláspontot képviseli, amit én és tovább tudunk lépni, akkor maradok.

A következő reggel tiszta fejjel ébredtem. Hétre mentem be az irodába és megittam a kávémat. Új idény várt ránk új lehetőségekkel. Sok minden felmerült a médiában a csapattal és a játékosokkal kapcsolatban, arról, hogy mire vagyunk képesek és arról, hogy mire nem vagyunk képesek.

Ránéztem Paulo Dybalára és Gigi Buffonra. Számomra ők ketten a csapat szimbólumai. Dybala egy remek srác, aki most kezdi első évét az iskolában, míg Buffon a Világbajnoksággal már mesterképzésen vesz részt. Egyikük karrierje még csak most kezdődik, másikuk pedig pályafutásának végéhez közelít. Egyikük meg szeretné mutatni, hogy ő lehet Európa legjobbja, míg másikuk már most is az és szeretné a csúcson befejezni.

Tudom, hogy be tudjuk gyógyítani a Cardiffban keletkezett sebeket. Tudom, hogy remek szezonunk lehet, beleértve a Bajnokok Ligája-sorozatot is. Így most csak folytatnunk kell a munkát, megpróbáljuk újra megnyitni a La Scala-t. Az a jó az operában, hogy minden évben új show kezdődik."