Simone Padoin a szombati döntő kapcsán a katalánok elleni, két évvel ezelőtti BL-döntőre emlékezett, amikor véleménye szerint csapata túlságosan óvatos volt a katalánokkal szemben.

A harminchárom éves futballista a bianconero klub játékosa volt 2015-ben, ám azóta a Cagliari csapatához igazolt.

„Tisztában voltunk azzal, hogy a katalánok szinte verhetetlenek, és ez meg is bénított minket a meccs feléig.” - mondta Simone Padoin a La Repubblica újságírójának. „Olyan játékosokkal néztünk szembe, akiknek a futball történelemkönyvében a helyük, de nagyon izgalmas volt eljutni a döntőig.

Ha visszagondolok az utolsó hét edzéseire, mindenki 2000 km/óra sebességgel futkosott, és mindannyiunkban hihetetlen győzelmi vágy lobogott. Néhányunk tisztában volt azzal, hogy ez lesz életünk legfontosabb estéje. A döntőt a padról néztem, és logikus volt, hogy így alakultak a dolgok.

Egy visszahúzódott Juventust láttam a kezdetektől, aztán jött Álvaro Morata egyenlítő találatának az ébresztő hatása. Nyomás alatt tartottuk őket, és adott pillanatokban elhittük, hogy győzhetünk.

A gond azonban az volt, hogy túl későn kezdtünk el hinni. Emlékszem a szurkolókra a hotelünk előtt, egész éjszaka ott voltak, és emlékszem arra, amikor a bemelegítésnél Leo Messi közelébe kerültem, ez pedig olyan érzés volt, mintha egy másik világhoz tartozó lénnyel kerültem volna kapcsolatba.

Azonban ezúttal biztos vagyok benne, hogy az egykori csapattársaim egyike sem fog így érezni, még Cristiano Ronaldo vonatkozásában sem.”

Ezt követően egyéb múltbeli emlékekre terelődött a szó.

„Az emberek nagyon szerettek engem, talán azért, mert megértették, hogy én mindent beleadtam. Hiányzik az a történelmi tekintetben jelentős keret a Juventusnál. Szerencsém volt, óriási megtiszteltetés volt, hogy velük játszhattam. Mindezért Antonio Contenak tartozok tisztelettel, aki kiválasztott engem, illetve Massimiliano Allegrinek, aki értékelte a hozzájárulásomat.

Történelme során a klubnál mindig voltak kivételes játékosok, azonban olyan futballisták is játszottak itt, akik a munkamoráljukkal járultak hozzá a sikerhez. Büszke vagyok, hogy az én kevéssé jelentékeny módomon részét képezhettem az utóbbi kategóriának.

Gemona városából származom, amely híres a szenvedésről és az újjászületésről. Véleményem szerint a friuli gyökereim sokat segítettek nekem a futballban, rengeteget melóztam, és a lehető legkevesebbet panaszkodtam.

A Juve rengeteget fejlődött. Támadásban erősebbek, mint két évvel ezelőtt, illetve a meccseket is jobban tudják olvasni. Véleményem szerint a sportban küzdeni kell, és hinni kell abban, hogy előbb-utóbb eljön a nagy nap. Szerintem a Juve esetében eljött a megfelelő pillanat.”