Torinó kedd este felrobbant. Az Öreg Hölgy két évvel a Bajnokok Ligája döntőjét követően 3-0-ra legyőzte a Barcelonát, Dybala és Chiellini góljainak köszönhetően. A torinói csapat elöljárói fokozatosan építkeznek, s a küszöbön álló hatodik bajnoki cím után, ez az év lehet az, melyben megszületik az áttörés az európai porondon is. Óvatos duhajként nézzük azokat a többnyire szubjektív tényezőket, melyek ezt alátámasztják, egyben megmagyarázzák a Barcelona elleni sikert.

A spirito és az elszántság.

A fantasztikus és ellenséges atmoszféra a pálya körül kéz a kézben jár a pályán mutatott remek teljesítménnyel, melyet a spirito és az elszántság ural. Mind a kettő remekül megmutatkozott a szépen kivitelezett taktika kapcsán is, mellyel a torinói csapat katalán vetélytársa felé nőtt. A kilencven perc alatt befektetett kemény munka kulcstényező volt a győzelemhez. Messi eltűnt, hiszen a Juventus játékosai biztosították, hogy ne legyen annyi területe, mint amit a többi csapat engedélyez számára. A mérkőzés előtt sokan aggódtak azért, hogy Pjanić és Khedira mennyire tudják megoldani védekező feladataikat, s mennyire képesek támogatni a hátsó négyest. Ez ugyanis egy olyan csapat ellen, mint a Barcelona, kulcsfontosságú. A meccs végére megkaptuk a választ: tökéletesen látták el szerepüket.

Dybala klasszis teljesítménye.

A kis argentin - és itt most nem Messiről beszélünk - ismét megmutatta, hogy miért akarja őt minden top csapat megszerezni. Statisztikája magáért beszél, s nem mennyiségi szempontból, hanem a pontosság tekintetében. Három lövéséből kettő kaput talált és gólt eredményezett. A Juventus tudta, hogy ki kell használnia adódó lehetőségeit, ezt a feladatot pedig most Dybala vállalta magára. Azonban Mandžukić és Higuaín is fontos tényező volt, hiszen folyamatosan nyomás alá helyezték a gránátvörös-kékek védelmét, mellyel egyidejűleg ők voltak a Juventus első védelmi vonala. Az első félidő közepétől, amikor Messi egy kicsit több területet talált magának, a horvát volt az, aki fegyelmezetten visszazárt vele és a hóna alá csapta a dél-amerikait.

Buffon óriási védései.

Nem lehet, és nem is cél elmismásolni Buffon szerepét sem a győzelemben, hiszen a legendás kapus óriási védéseket mutatott be, például Iniesta lövésénél, mellyel könnyen 1-1 lehetett volna az állás. Gigi védéseire a továbbiakban is nagy szüksége lehet a Juventusnak, s a kapus fent említett védését követően bemutatott öröme megmutatja, mennyire is fontos neki ez a sorozat. A kapus közel ötszáz fellépésnél tart a sorozatban és 16 év után a Juventus és az olasz válogatott egyeseként, csupán a Bajnokok Ligája arany hiányzik gyűjteményéből. Ezüstje van már kettő. A hálóőr januárban betöltötte a harminckilencedik életévét, elmondása szerint pedig a 2018-as világbajnokságig tervezi a folytatást. Vajon lesz-e még egy olyan nagy lehetősége a legrangosabb európai kupa felemelésére, mint most? Bonucci és Chiellini tapasztalata és fantasztikus teljesítménye a védelem közepén, illetve Dani Alves és Alex Sandro játéka a széleken, nagy segítség volt, s lehet a továbbiakban is Buffon számára, hogy kapott gól nélkül hozza le a visszavágót is.

A hit visszatért a csapathoz.
 
Allegri pontosan tisztában volt a Barcelona erősségeivel és gyengeségeivel, így fel tudta készíteni taktikailag és mentálisan is a csapatot. A játékosoknak pedig hinniük kellett abban, hogy képesek a legnagyobb csapatokkal felvenni a kesztyűt. A torinóiak korábbi játékosa, Pavel Nedvěd azt nyilatkozta, hogy ez a csapat most erősebb, mint az előzőek, melyek az előző években korábban búcsúztak a sorozattól. Viszont, ha csak ez lett volna a játékosok fejében, könnyen eluralkodhatott volna a nagyképűség, a Juventus azonban két lábbal a földön maradt és nem csak a játékosok, az egész klub, a gyúrótól kezdve, az edzőn át, egészen a vezetőségig, látni lehetett, hogy mennyire fontos ez a pillanat számukra. A meccs előtti koreó is arról tanúskodott, "Itt az idő!". A hit még sosem volt ennyire erős.

Tanultak a PSG hibájából.
 
Valószínűleg nem ismétlődik meg egy olyan történelmi visszatérés, mint amit a Camp Nouban a Paris Saint-Germain ellen láthattunk. A Juventus tanult a párizsi klub hibájából, s a tapasztalt játékosok biztosítják, hogy az Öreg Hölgy nem fog hátradőlni. Tudják, hogy szükségük van egy idegenbeli találatra, de egyúttal egy nagyon szenvedélyes csatára is számítanak a katalán csapat stadionjának gyepén. A játék talán nem lesz a legszebb, de most erre van szükség. A Juventusnál megvan a minőség ahhoz, hogy többféleképpen közelítsenek a mérkőzéshez, Allegri pedig tudja, hogyan kezeljen egy ilyen visszavágót.

Otthon, édes otthon.

Mi teszi tehát esélyesebbé a Juventust a többi csapatnál? Tudjuk a Bayern München, a Real Madrid és az Atletico Madrid erősségeit, ők az elmúlt években már szinte hozzászoktak ahhoz, hogy ott vannak Európa legjobb négy csapata között. Ezzel persze nem azt akarjuk mondani, hogy garantáltan a Juventus lesz a végső győztes, azonban arra a többi csapatnak számítania kell, hogy torinói látogatásuk nem lesz egy fáklyásmenet, a Zebrák egy valóságos erődöt húztak fel a stadion helyén. A szurkolók valósággal előtted üvöltözik a rigmusokat ebben a bunkerban, a Juventus pedig 2015 vége óta nem kapott ki otthon semelyik sorozatban sem.

Az idei a legjobb esély.

A klub és a szurkolók is érzik, idén kínálkozik a legjobb lehetőség a csúcsra érésre. Allegri a taktika mestere, és egy olyan csapat sem maradt már versenyben, mely olyan szilárd védelemmel rendelkezne, mint a Juventus. A középpálya és a támadósor kiegyensúlyozott egységet képez. Ha van tehát olyan év, amikor a csapat felemelheti a huszonegy éve áhított trófeát, ez az. Ez az év kínálja a legjobb lehetőséget.

Harc a végsőkig.

A Juventus szurkolók körében jól ismert a csapat egyik mottója: "Fino alla fine!", mely nem jelent mást: "A végsőkig!". A játékosok a végsőkig fognak küzdeni, ez a csapat filozófiájából, a spiritóból, valamint abból is adódik, hogy a Juventus - bár számtalan döntőt játszott - utoljára 1996-ban emelte fel a legrangosabb európai kupát. A játékosok tehát Buffon vezetésével vállvetve fognak küzdeni a végsőkig. Segítsünk nekik szurkolásunkkal, hiszen "a Juventusnál a győzelem nem fontos, hanem az egyetlen dolog, ami számít"!