Az FC Barcelona legutóbb a Bajnokok Ligája 2002-2003-as kiírásának negyeddöntőjében látogatott a Juventushoz, s az 1:1-es végeredménnyel záruló mérkőzés, amely akkor is a párharc első felvonása volt, zebramezes találatát Paolo Montero szerezte, aki most felidézte emlékeit.

"Olyannyira kevés gólt szereztem, hogy pontosan emlékszem a Barcelona elleni találatra." - idézte fel a szinte napra pontosan tizennégy esztendeje lejátszott mérkőzést Montero a La Gazzetta dello Sport munkatárásnak nyilatkozva.

"Nehéz mérkőzés volt egy holland Barcelona ellen, amely nem olyan volt, mint a mostani szupercsapat. Saviola egyenlített, s végül is igazságos eredmény született.

Elképesztően szenvedtünk a visszavágón, ám szerencsére Pavel a pályán volt, majd jött Zalayeta mozdulata, s 2:1 lett. Egy csoda, de az a csapat kemény volt és soha sem adta fel.

A mai Juve ugyanilyen erős, de talán egy kicsit másként. Higuaín és Dybala top játékosok, bármikor képesek gólt szerezni. Buffon most is ugyanolyan, mint akkor, ő nem egy hús-vér ember. Úgy fogunk rá emlékezni, mint a valaha volt legjobb kapusra.

Amikor Bonuccit és Chiellinit látom, Ferrarára és rám emlékeztetnek, egy biccentés, s már értettük is egymást.

Egyénileg a Barcelona talán erősebb, de mi – azt mondom, hogy »mi«, mert mindig is juventino maradok – szilárdabbak és egységesebbek vagyunk, s készek vagyunk áldozatot hozni egymásért. A továbbjutás esélyei kiegyensúlyozottak.

A Bajnokok Ligája? Nagyon sajnálom, egy olyan dolog, ami kimaradt a pályafutásomból, s ezt cipelem magammal. Azt mondhatnám, hogy a csapattársaimnak, akik még mindig a klubnál vannak – Buffon, Trezeguet és Nedvěd – meg kell nyerniük ezt a trófeát nekem is, de hiba lenne így gondolkodni. Megvolt a magam lehetősége, s nem jártam sikerrel. Ők azonban maradtak, hogy harcoljanak saját magukért és a szurkolókért, mert a Juve megérdemli ezt."

A Juventus jelenlegi elnöke, Andrea Agnelli az nyilatkozta, hogy Paolo Montero volt a kedvenc játékosa.

"Köszönöm neki, hiszen választhatta volna Zidane-t, Del Pierót vagy valamelyik másik sztárjátékost, de ő egy hétköznapi játékost választott, mint én. Talán ez azért van, mert – minden szerénység mellett – én a Juve érzést testesítem meg. Úgy értem, megtestesítem az elszántságot a küzdelemre és a győzelemre ezzel a klubbal.

Amikor Torinóban vagyok, eláraszt az emberek szeretete. Mi több, amikor a Juve játszik, minden megáll és a házam egy stadionná válik, az apámtól kezdve egészen a gyerekekig, mindenki szurkol."