A Juventus szélsője, Juan Cuadrado elmondta, miért nem lehet letörölni arcáról a mosolyt, ami sok esetben kisegítette nehezebb helyzetekben.

A kolumbiai futballistának gyerekkorában komoly traumát kellett elszenvednie, hiszen édesapja gyilkosság áldozata lett, amikor Juan négyéves volt, azonban a jelenleg huszonnyolc éves futballista ennek ellenére pozitívan tekint az életre.

„Hogy miért mosolygok mindig? Ilyennek születtem.” - fogalmazta meg egyszerűen válaszát Juan Cuadrado a La Repubblica munkatársának. „Az pedig, hogy kolumbiai vagyok, csak még inkább segít, mivel a dél-amerikaiak általában természetüknél fogva vidámak, a kolumbiaiak pedig élen járnak ebben.

Azt is elmondhatom, hogy olyan időket is megéltem, amik arra tanítottak, hogy kemény időszakokban is bízzak a mosolygásban. A vidámság gazdagság, bár nem mindig mutatkozik ez meg, vagy sokszor összekeverik az emberek.

Nagyon komoly vagyok, de amióta csak Olaszországba érkeztem, azt mondják nekem, hogy egyáltalán nem tűnök annak. De a komolyság eltűnik, amint zenét hallgatok, viccelődök vagy mosolygok, amikor nem a futballról van szó.

Az olaszok eltérő kulturális beállítottsággal rendelkeznek, tény, hogy rendkívül koncentrálnak, de a brazilok öt világbajnokságot tudhatnak magukénak, és ők táncolnak, nem igaz?

Hála Istennek én az öröm révén dolgozom fel az élet komolyságát, és ezt hívom segítségemre nehéz időkben.”

A szélső első csapata az Udinese volt Olaszországban még 2009-ben, és minden bizonnyal otthonától rendkívül különböző környezetet ismert meg az Appennini-félszigeten.

„Mamma mia, nagyon hideg volt Udinében! Kolumbiában azelőtt csak a nyarat ismertem! Aztán meg szélsőhátvéddé kellet válnom, de ebben a pozícióban csak a kolumbiai bajnokságban játszottam, ami nagyon különbözött az olasz futballtól. Semmit nem tudtam taktikai szempontból.

De jó volt átélni azokat a pillanatokat is, mivel mindig arra kényszerítettem magam, hogy ne veszítsem el az örömöt és a mosolyom.

Azt mondtam magamnak, hogy egy álom megvalósításáért érkeztem, az álmot pedig ötéves koromban fogalmaztam meg, és ezért tudtam, hogy semmi esélye annak, hogy megfutamodjak.

Azért tudtam kitartani, mert rengeteget imádkozok, a bennem lévő erő jelentős része Istennel szembeni hitből fakad.”

Juan Cuadrado nem tagadja, hogy sokan próbálták már átalakítani a játékstílusát, azonban nehéz megtalálni a megfelelő egyensúlyt.

„Eljött az ideje a felnövésnek, egyszerűbben kell játszanom. Massimiliano Allegri számtalanszor mondta ezt nekem, de az igazság az, hogy mióta betettem a lábam Olaszországba, az összes edző ezt mondta nekem, kezdve Pasquale Marinótól, hogy keressem az egyszerű megoldást.

Azonban Massimiliano Allegri nem szeretné, ha elvészne az ösztönöm. Intelligensen kell kezelnem a helyzetet anélkül, hogy túlgondolnám. Ennek a megtanulásához adott időt kell töltenünk a saját térfelünkön, aztán fontos a másik térfélen is jelen lenni. Ezt alkalmazom, mivel sok mindent szeretnék még nyerni.

Hogy megnevettetem-e a csapattársaimat a táncommal és az éneklésemmel? Nem, most már Dani Alves a hivatalos DJ.

Amikor még itt játszott Paul Pogba, akkor tanulmányoztuk a zenéket, a táncokat és az ünnepléseket. Paul és én nagyon jó barátok voltunk, mostanában is gyakran hallunk egymásról.

A nyáron Medellinben barátságos meccset szervezek az ő és az én barátaim között, természetesen az alapítványom számára. Hála Istennek előbb-utóbb sikerül összehozni.”

De hogy tetszik a Fiorentinától egykor a Chelsea csapatához távozott futballistának a Juventus új, 4-2-3-1 alapú rendszere?

„Nekem jobban tetszik, de a hozzáállás a fontos, a düh és a csapatszellem. Itt van például Gonzalo Higuaín, aki ragadós példát mutat, amikor valamelyik ellenfelet futtatja meg.

Hogy mit tervezek a jövőben? A jövőm ehhez a helyhez köt most, számos trófeát szeretnék nyerni, aztán csak Isten tudja, hogy mi lesz a következő lépés.

Ja, hogy mibe fogok majd a futball után? Ó, ezt már eldöntöttem: életre fogom nevelni a gyermekeimet az alapítványnál. Amikor abbahagyom, visszatérek Medellin városába, és teljes mértékben ennek szentelem majd az időmet.”