Patrice Evra véleménye szerint a Juventus képes legyőzni a Bayern Münchent a Bajnokok Ligájában.

A bianconero csapat tavaly a döntőig menetelt, azonban ebben az évben már a legjobb tizenhat között is komoly ellenféllel kell szembenéznie, hiszen a német bajnokot kell legyőznie a továbbjutáshoz.

„Úgy kell játszanunk, ahogy képes a Juventus.” - nyilatkozta Patrice Evra a Sky riporterének.

„Mindig azt mondtam a csapattársaimnak, amikor tavaly megérkeztem, a Dortmund elleni találkozót követően, hogy jussunk be a döntőbe, az emberek pedig nevettek.

Őszintén mondhatom, hogy lenyűgözött az olasz csapatok szervezettsége. Megfelelő szerkezet esetén biztosítható a jó teljesítmény, még olyan nagyszerű csapat ellen is, mint a Barcelona a döntőben, és nem álltunk messze a győzelemtől.

A Juventust nem egyszerű emiatt legyőzni, ezért nem gondolom, hogy a Bayern vezetői a sorsolás után ugráltak volna az örömükben.”

A francia válogatott és a nyáron érkező Alex Sandro felváltva szerepel a bal oldalon az utóbbi hetekben, ám Patrice Evra természetesen jobban örülne, ha minden héten játszhatna.

„Olyan futballista vagyok, aki szeret minden mérkőzésen játszani, és nem szeretem a rotációt. Azonban Alex Sandro most jobban teljesít, mint a szezon elején, és én is segítettem őt tanácsokkal.

Boldog vagyok, mivel a legfontosabb az eredmények elérése, és hagynunk kell az újjonan érkezőket fejlődni. Én inkább a Juventus jelene vagyok, mint a jövője, ezért nyugodtan és együttműködve kell dolgoznunk. Azonban, ahogy mondtam, minden meccsen szeretek játszani, és ahogy Sir Alex Ferguson mondta, majd pihenek, ha visszavonultam.

2016-ra nagyobb áldozatokat és több együttműködést kérnék mindenkitől. Még nem értük el a célunkat, és ezt csak abban az esetben tudhatjuk le, amikor sorozatban ötödjére megnyerjük a bajnokságot.”

Természetesen a játékos szót ejtett a szezon elejéről is, amikor komoly pofonokat kapott az Öreg Hölgy.

„A Sassuolo elleni meccs után összeültünk, és elmondtuk mindazt, amit el kellett mondanunk. Végül megbeszéltük, mit jelent ennél a klubnál futballozni, és hogy mennyire fontos megbecsülni ezt a mezt. Szerintem pszichológiai jellegű problémáink voltak.

Pszichológiai tekintetben valami nem volt rendben, találkoznunk kellett, és ki kellett modanunk, mi nem ment jól, önfeláldozást kell tanúsítanunk csapattársainkért a folyamatos panaszkodás helyett.

Végül is véleményem szerint mindannyian ugyanabba az irányba kell haladnunk, és nem volt gond ebből a szempontból sem az újonnan érkezőkkel, sem pedig a tapasztaltabb játékosokkal, összeültünk, és reformokat léptettünk életbe a családon belül.

Most abba az irányba haladunk, amerre a szezon elején tartani akartunk. Mindig úgy véltem, hogy ha a Juventusnál játszik az ember, a szezon elején a cél a bajnoki cím és számos egyéb trófea begyűjtése.

Az én esetemben mindig ez volt a cél, és ezt mondtam, amikor interjút adtam. Talán néhányan kinevettek, de én akkor is hittem. Hiszek a csapattársaimban, a klubban és abban, hogy képesek vagyunk valami nagyszerűt elérni.

Azonban nem feledhetjük el, hogy még nem vagyunk az a Juve, mivel az igazi Juve megnyeri a bajnokságot, csak a szezon végén értékelhetünk.

Nemrég az emberek beszéltek rólunk, és ez természetes volt, mivel nem kezdtük jól az idényt, azonban most nem változtat semmin, hogy az emberek már bajnokesélyesként beszélnek rólunk.

A cél változatlan, és még nem értünk el semmit. Mindig a többi csapathoz hasonlítottam magunkat, és más csapatok is megnyerhetik a bajnoki címet, azonban az összes csapat közül, akik ellen futballoztam, azt mondanám, hogy a Juventus a legveszélyesebb.

Véleményem szerint ez korántsem arrogáns kijelentés, mivel teljes mértékben megbízok a csapattársaimban, és ha mindannyian mindent beleadunk, akkor elérhetjük a céljainkat.”

Patrice Evra ezt követően a karácsonyi szünet élményeiről beszélt.

„Rendkívül fontos tevékenységben vettem részt. Valamiben, ami fontosabb a futballnál és a Bajnokok Ligája megnyerésénél.

2012 óta dolgozok az UNICEF-fel együttműködésben, és a projektembe három árvaház tartozik, amelyekben gyermekek nevelkednek.

Kezdetben 20 gyermekkel foglalkoztunk, ma már 500-zal. Ez a szenegáli Dakar város egy rendkívül szegény negyedében található.

Nem tudom eléggé megköszönni Istennek, hogy lehetőséget adott számomra, hogy segíthessek ezeknek a gyermekeknek, akiknek semmijük sincs, illetve a velük foglalkozó embereknek.

Ez érzelmekkel rendkívül telített és nagyon megható élmény volt, életem legjobb szabadságát tölthettem el a napokban.”