A minden nap új pletykákat felvonultató mercato közben az alábbi cikk üde színfolt kíván lenni, hiszen a következő sorokban egy Mino Raiolával készült interjú olvasható, ám az érdekképviselő nem Paul Pogbát méltatja, illetve nem a francia középpályás iránt érdeklődő klubokról beszél, hanem Zlatan Ibrahimovićról és egy bizonyos Pavel Nedvědről.
Az interjú 2008 decemberében jelent meg a Hattrick Magazine hasábjain, és mivel juventinók számára több kérdésre érdekes válasszal szolgál, ezért talán sok évvel megjelenését követően is szórakoztató olvasmánynak bizonyulhat.
Mikor látta először Pavel Nedvědet futballozni?
„Először a válogatottnál láttam. Akkoriban elég jó kapcsolatban voltam Zdeněk Zemannal, aki akkor éppen a Foggia csapatát edzette, és egy Bryan Roy nevű holland játékost szereztem neki.
Mindig ugrattam Zemant, mondván, hogy egy nap olyan játékost kínálok neki, akit imádni fog, mert sokat fut, kiváló technikával rendelkezik, kész tanulni, és még ő sem lesz képes kifárasztani. Amikor megláttam Nedvědet, azt gondoltam magamban, hogy megvan ez a játékos. Aki méghozzá cseh!”
Milyenek voltak az első benyomások?
„Nagyon visszafogott volt. Félénk. Amikor Nehodával (ő is Pavel képviselője volt) és a Lazio csapatával egy szerződés részleteit tárgyaltuk, nagyon meglepett engem. Rendkívül egyértelművé tette, hogy számára a futball sokkal többet jelent, mint csupán pénzt. Egyéb klubok rengeteg pénzt kínáltak neki, és azt akartam, hogy óriási szerződése legyen, azonban Zeman edző a legelején nem akarta, hogy a játékosnak óriási szerződése legyen. Végül összevitatkoztunk Zemannal, és szinte hat hónapig nem is szóltunk egymáshoz. Nedvěd mindig azt mondta nekem nyugodtan, hogy hagyjam az egészet, ne legyek mérges…”
Komoly eredményeket várt Pavel Nedvědtől?
„Őszintén? Igen. Zemant kirúgták, és másfél hónappal később az utóda felhívott. Dino Zoff. Azt kérdezte: »Honnan szerezted ezt a Nedvěd srácot? Őrületes! Mintha nem is ebben a világban született volna. Olyasmiket csinál, amiket én sem vártam tőle. Arra számítottam, hogy Pavel ellenségként tekint majd rám, mivel én váltottam Zemant, és hogy majd nyolcvan százalékosan edz, azonban Pavel a többieknél kétszer keményebben dolgozik.« Zoff volt az első, aki felvette velünk a kapcsolatot a Lazio csapatától, és jobb szerződést akart Nedvěd elé tenni, mindössze nyolc hónappal az eredeti szerződés aláírása után. Ekkor teljesen világos lett előttem, hogy komoly jövő áll a játékos előtt.”
Voltak kulcsfontosságú pillanatok a középpályás olaszországi karrierje során?
„Kettő volt. Az első a Lazio csapatánál megkezdett második évad volt, amikor felhívott, és azt mondta, hogy távozni szeretne, mivel úgy érezte, hogy ő az az idegenlégiós a csapatban, akire nincs szükség. Néha még a cserepadra sem ülhetett le. Én pedig próbáltam nyugtatni, mondván, hogy azért kell a lelátóról néznie a meccset, mert az akkori edzőnek, Erikssonnak fogalma se volt, hogy mire képes Pavel. Azt mondtam, hogy végezze csak a dolgát, és hamarosan ismét játszani fog. Pár héttel később kulcsjátékos volt Eriksson csapatában.”
Na és a másik?
„Arrigo Sacchi az Atlético Madridhoz csatlakozott, és magával akarta vinni Nedvědet. Pavel azonban nem akart távozni. Azt mondtam neki, hogy ez az ő dolga, csak ne beszéljen erről senkinek, és mindent megoldunk. Ezt követően az Atlético Madrid vezetőségével leültünk tárgyalni. Óriási ajánlatot mutattak be, úgy a játékos, mint a klub számára. Azonban a Lazio tulajdonosa, Cragnotti azt mondta, hogy nem fogadhatja el. Megígérte, hogy mindent megad Pavelnek, a pénz nem lehet probléma. Ezt mondta Cragnotti. Hogy miért mondta mindezt? Mivel korábban Eriksson azt tanácsolta neki, ha bármikor bajnokságot akar nyerni a Lazio csapatával, akkor bárkit eladhat, de Nedvědnek maradnia kell. Olaszország legjobban fizetett futballistája lett, és később bajnoki címet nyert a Lazióval.”
Milyen Pavellel együtt dolgozni?
„Könnyű, nagyon könnyű. Számára a fehér az fehér, a fekete pedig fekete. Komoly érdeklődés volt iránta vállalatok részéről. Volt, hogy elmondtam neki, hogy rengeteg pénzt kereshet, mert van egy cég, amely hajlandó sokat fizetni, amennyiben Pavel 8 reklámkampányban részt vesz. Rám nézett, felemelte a szemöldökét, majd azt mondta: »Mino, jól ismersz engem…«
Most már, ha vállalatok felhívnak, és Pavellel kapcsolatban érdeklődnek, tudom, hogy csak időpocséklás rákérdezni nála. A világ összes pénze sem ér annyit, hogy a stabil családi életét feladja érte. Japánból érkezett ajánlat az ügyében… Ekkora összeget még Zidane-nak sem ajánlottak. Azonban ő nem akarta, hogy a gyerekeinek iskolát kelljen váltaniuk.”
Voltak összetűzések Önök között?
„Őszintén mondhatom, hogy kétszer volt köztünk vita, de mindkettőt kívülálló felek robbantották ki. Egy adott pillanatban Kramarič, aki Nehoda munkatársa volt, bele kívánt avatkozni a kapcsolatunkba. Nem kedveltem őt, ezt megmondtam Pavelnek is. Olyan ember vagyok, aki kimondja azt, amit gondol. Pavel más információval rendelkezett az illetőről, ezért kisebb összetűzés alakult ki közöttünk. Szerencsére Kramarič végül a tetteivel bizonyította az igazamat.”
Hogyan jellemezné Pavel Nedvědet emberként?
„Kiváló ember minden tekintetben. A gyermekeimnek is azt mondom, hogy példaképként tekinthetnek rá, ami azt jelenti, hogy tökéletes ember. Természetesen senki nem tökéletes, Pavel azonban olyan értékekkel bír, amelyek egyértelműen láthatók kívülállók számára. Amikor Zlatan az Ajaxnál futballozott, beszéltem neki Nedvědről, a cseh játékos kemény munkamoráljáról, ő azonban csak rázta a fejét, és nem értette, mi a fenéről beszélek. Mondtam neki, hogy kiváló futballista, de még ennél is keményebben kell dolgoznia. Képes keményebben dolgozni, és ezt meg is kell tennie.
Amikor a Juventushoz került, azonnal felhívott, és a következőket mondta: »Mino, beszéltél nekem arról, milyen keményen dolgozik Nedvěd az edzéseken, és én nem hittem neked… de ez az ember még annál is őrültebb, mint ahogy te beállítottad.« Én pedig csak nevettem, és mondtam, hogy nem hiába beszéltem. Megértette. Amikor megnézünk egy fényképet Zlatanról Ajax mezben, aztán Juventus mezben, két teljesen különböző futballistát láthatunk.”
Hogyan került Nedvěd végül a Juventushoz?
„Madonna mia… Erről egy egész könyvet lehetne írni. Én mindig is Moggi-ellenes voltam. Azt mondogattam magamnak, ha egy napon a Juventus valamelyik játékosomat akarja, akkor bizony majd mindenért megfizetnek. Amikor mi, mármint én és Nehoda, mondtunk Pavelnek, hogy másik klubhoz kell mennie, nem érdekelt minket, hova megy. Real, Barcelona… Mondtuk, hogy vége a pályafutásának a Lazio csapatánál.
Ugyanakkor ő Rómában akart maradni a családja miatt. A calcio fontos Pavel számára. Nagyon fontos, de a család még ennél is fontosabb. Szerették Olaszországban. Nehoda és a felesége nagy szerepet játszott abban, hogy a Juventushoz került Pavel. Erősködtünk Nehodával, hogy ez szükséges lépés a karrier szempontjából. Nehoda felesége türelmesen elmagyarázott mindent Pavel feleségének, neki is elmondta, hogy ez a helyes lépés a férje karrierjében. Megnyugtatta őt, és bátorságot adott neki, amely szükség volt a változtatáshoz.”
Ezt követően mi történt?
„Találkoztunk Cragnotti elnök úrral, és egy kis figyelmeztetéssel szolgáltunk, miszerint ha el akarja adni Pavelt, azt neki kell közölnie vele. Azonban Cragnotti imádta Nedvědet, a legkedvesebb játékosa volt. Elmondta Pavelnek, hogy nem tudja megadni a fizetést, amelyben megállapodtak, bár megérdemelte ezt a bért. Azt ígérte, hogy amennyiben enged a fizetési igényeiből, akkor majd kárpótolni fogja, amikor a klub jobb helyzetbe kerül. Pavel ebbe beleegyezett, és elégedett volt. Én azonban nem voltam, mert tudtam, hogy nem ez a helyes döntés a játékos karrierje szempontjából. Nem a pénz miatt, mert még azzal a fizetéssel is ő lett volna Olaszország legjobban kereső embere, hanem futballt illető okok miatt.”
Hol a csavar a történetben?
„A szerződés kidolgozásán munkálkodtunk a Lazio vezetőségével, és Nedvěd felesége Pavelnek vett egy aranytollat a szerződés aláírásához. Úgy emlékszem minderre, mintha tegnap történt volna. A formellói edzőközpontba mentünk, ahol egy GdS fényképész várt minket az irodában, a klub egy fényképésze, a klub szóvivője, illetve Cragnotti elnök fia, aki az apjával ellentétben nem kedvelte Pavelt, és csak sok pénzre kívánt szert tenni általa.
Mindenkit üdvözöltünk, mindenki mosolygott és viccelődött, de az ifjú Cragnotti nem mosolygott. Csupán odadobott egy tollat Pavel elé, és ugatva felszólította Pavelt, hogy írja a szerződést. Pavel elővette a saját aranytollát, aláírta a papírokat, majd távozott anélkül, hogy egy szót szólt volna. »Micsoda egy hálátlan seggfej« - suttogta Pavel, amikor kettesben maradtunk. »Gyerünk, Mino, segíts távozni a Lazio csapatától.« Én mondtam neki, hogy nem lesz egyszerű, de mindent meg fogok tenni. Tudtam, hogy a Juventus és a Lazio közötti szerződés Pavel átigazolásáról már alá lett írva, így csak a Juventusszal kellett megegyeznem, és akkor a Lazio nem jelentett akadályt.”
Nem volt azért minden ilyen egyszerű azért, igaz?
„Magánrepülőgépen utaztunk Torinóba, senkinek nem kellett volna mindezt tudnia, azonban a Juventus beavatta az újságírókat, és a Lazio vezetőségénél megharagudtak ránk. A Juventusnál úgy gondolták, hogy így mindent elrendeztek, hiszen ebben a helyzetben Pavel nem térhetett vissza a Lazio csapatához. A Juve a következőképpen közelítette meg az ügyet: »azt fogod tenni, amit mondok neked, és azt a szerződést fogod aláírni, amit eléd teszek.«
Én azt akartam, hogy Pavel többet keressen, mint Zidane Madridban. Pavel az üres szerződésre nézett, amelyben nem szerepeltek számok a bérezést tartalmazó résznél, és a Juventus igazgatói előtt betűkkel kitöltötte: »Mino, én most hazamegyek, holnap reggel pedig majd értesíts, hogy a Juventus vagy a Lazio játékosa vagyok.« Ezt követően elment. A Juventus igazgatói ezt követően beleegyeztek az X összegbe.”
Jó tárgyalási taktika…
„Azonban én közöltem velük, hogy meggondoltam magam, és nem X összeget, hanem Y összeget kérek. Ők természetesen őrültnek neveztek, és megkezdődött a háború. Sok vita és kiabálás következett. Ez után azonban az édesanyám hívott, mivel az édesapám szélütést kapott, és kórházba került nagyon súlyos állapotban. Megelégeltem a tárgyalást, és azt mondtam nekik, hogy visszatérek a hotelbe, holnap pedig visszatérek szülővárosomba, hogy meglátogassam az édesapám, aki nem érzi túl jól magát. Intézkedjenek belátásuk szerint. Mindenbe beleegyeztek.”
Miért volt Moggi-ellenes?
„Nem kedveltem őt már első találkozásunktól. Moggi úgy gondolja, hogy mindent neki kell irányítania, és mindenki hallgatni fog rá. Én nem akartam ezt, saját identitást akartam, saját módon akartam rendezni a dolgokat. Amikor Nedvěd átigazolása a Juventushoz hivatalossá vált, hat hónapig nem beszéltem vele. Nedvěd rosszul játszott, senki nem ismert rá. Mintha más futballista lett volna.
A tanácstalan Moggi felhívott, és megkérdezte, mi a baj. Én tudtam, mi a baj. A Lazionál Pavel hozzászokott az edzések utáni extra munkához, azonban a Juventusnál volt egy tréner, Ventrone, aki a fizikai felkészítésért felelt. Az egykori tengerészgyalogos úgy gondolta, ha Zeman 101%-ot kényszerít játékosaira az edzőteremben, ő 150%-ban kínozza majd őket.
Azonban Pavel nem látta be, hogy mennyi edzés tekinthető elégségesnek, és az edzések után tovább végezte az extra gyakorlatokat. A következőket mondtam Mogginak: »Most pedig tegye azt, amit mondok. Ne hagyja, hogy Ventrone irányítsa az edzését. Hadd készüljön, ahogyan szükségét érzi.« Moggi dührohamot kapott. Hogyan is gondolhatnám, hogy ez működhet?! Végül Moggi beadta a derekát, és úgy tett, ahogy javasoltam. Nedvěd formába lendült, és hála professzionalizmusának és eltökéltségének elnyerte a Juventus tiszteletét és bizalmát.”
Milyen volt Moggival tárgyalni?
„Nagyon egyszerű, ha az ember tudja, hogy mit csinál. A helyzet köztünk mindig egyértelmű volt. Én a játékosaim jogait védtem, míg ő a Juventus jogait. Például Nedvěd átigazolásának a tárgyalása elég kemény volt, de ha szavát adta, akkor mindig betartotta az ígéretét. Ez így ment a Juventusnál. Tökéletes volt. Ugyanakkor mindez nem mondható el a módról, ahogy a játékosokat kezelte…”
Mire gondol…?
„Mindenki azt hiszi, hogy Zlatan azért akarta elhagyni a Juventust, mert nem akart a másodosztályban futballozni. Ez nem igaz. Mi hat hónappal a calciopoli előtt, január hatodikán háborúba kezdtünk a Juventus ellen. Moggi ellen indítottunk háborút, mert előnyösebb szerződést ajánlott, azonban végül kihátrált. Azt mondta nekem, hogy hozzak neki több pénzt, mint amit Zidane átigazolása hozott, és hagyja Zlatant távozni. Ezért kezdtünk el januárban tárgyalni az Interrel. Ők nyolcvanötmillió eurós ajánlatot készítettek elő.”
Sok szó esett Nedvěd esetleges átigazolásáról a Manchester United vagy a Chelsea csapatához. Valós volt ez az érdeklődés?
„Igen, ezek valós ajánlatok voltak. A Real, a Manchester, a Chelsea és Japán. 2007-ben még az Inter is próbálkozott. Én elfogadtam volna az Inter ajánlatát, mivel úgy gondoltam, hogy eljött az ideje egy új fejezetet nyitni az Aranylabda megnyerését követően, én szeretem a kalandot és a változásokat, Nedvěd azonban nem. Hamar rájöttem, hogy ő a Juventusnál kíván visszavonulni.”
Sajnál bármilyen átigazolást, ami végül nem valósult meg?
„Már említettük az Atlético érdeklődését. Pavel erősen ellene volt az egésznek, és Nehoda is, bár komoly összegekről volt szó. A következő évben az Atlético kiesett, a Lazio pedig bajnok lett. A Juventus futballistájaként bajnokságot nyerni fontos dolog, de kevesen mondhatják el magukról, hogy a Lazio mezében bajnokok lettek. Tehát nem, nem bánok semmit.”
Miért kötődik Pavel ennyire a Juventushoz?
„Azért, mert a Juventus óriási megbecsülést tanúsított iránta, és főleg Moggi idején ez ideális csapat volt számára. A Juventusnál nagyon keményen kellett dolgozni, és az egyéb csapatoktól érkező játékosoknak csendben be kellett illeszkedniük.
A mottó az volt, hogy első a Juventus, és csak utána következik a futballista. A klub fontosabb, mint a legnagyobb sztárja. Mindeközben az Inter csapatánál számos évben a legnagyobb csillag tulajdonképpen maga mögé utasítja a klubot. A Juventus híres a komoly munka melletti elkötelezettségéről, és Nedvěd mindig szerette ezt a filozófiát.”
Akkor nagyon furcsán érezhette magát, hogy 2008 nyarán az új szerződése körül ennyi kérdőjel merült fel…
Nagyon visszás volt, egyetértek. Én személy szerint már elküldtem volna a Juventus igazgatókat a pokolba. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy a Juventushoz új vezetőség érkezett, akiknek idő kellett ahhoz, hogy megtanulják, hogyan működik a futball. Ma már tisztában vannak azzal, hogy nem profiként viselkedtek.
Azt is el kell mondani, hogy ez részben Pavel hibája is. Ő segíteni akart a barátjának, Alessio Seccónak, aki még mindig csak ismerkedett az új beosztással. Én próbáltam megértetni Pavellel, hogy a futballon kívül lehetnek barátai, azonban a futball az üzlet. A barátját védve akadályozott engem a munkám elvégzésében. Az orránál fogva vezették, aztán vissza kellett fognia engem, mert ha én közbeavatkozok, csúnya vége lett volna.”
Az Inter ajánlata kinek volt érdekesebb, Önnek vagy Pavelnek?
„Én nem így nézem ezeket a dolgokat. Ha az ajánlat nem vonzó a játékosnak, akkor nekem sem az. Ez érdekes volt gazdasági szempontból, és így a Juventus megértette, hogy vannak opcióink. A Juventus folyamatosan halogatta a szerződés megújítását. Én elfogadtam volna az ajánlatot, ahogy mondtam, mert így új ciklus nyílt volna meg. Nedvěd megváltoztatta volna az Intert, ahogy Zlatan tette, aki ugyancsak a Juventustól érkezett, ahol a nem veszíthetsz, nincs kifogás volt a mantra. Ebből a szempontból az Inter más volt.”
Kijelenthető, hogy Nedvěd nem akart árulónak tűnni a Juventus-szurkolók szemében?
„A Juventus szurkolói nem értették meg, hogy Zlatan megfontoltan cselekedett, mivel könnyedén átigazolhatott volna szabad játékosként. A szerződésében volt egy kitétel, amely szerint a szerződést felbonthatja, amennyiben a csapat olyan okból esik ki a bajnokságból, amely nem szerepel az olasz futball szabályaiban. És én pontosan ezt is akartam tenni az ügyében.”
Hol fedezte fel Zlatant?
„Tulajdonképpen az egész nem így történt. Zlatan talált meg engem. Amikor először az Ajaxhoz érkezett, nem volt egyszerű őt edzésre fogni. Nem olyan ember volt, aki bárkivel könnyen barátkozik. Ebben az időben Maxwell érdekeit képviseltem, aki összebarátkozott Zlatannal. Sok ügynök fente rá a fogát, számos ajándékot vettek neki, de ő visszautasította a szolgálataikat, mondván, hogy nincs szüksége rájuk. Egyszer megkérdezte Maxwellt, hogy találkozhat-e velem. Igent mondtam, de csak akkor, ha elsőként engem hív. Ez megtörtént, és találkoztunk. Először egy Porschében érkezett, fekete Gucci bőrdzsekit viselt, és arany Rolex volt a csuklóján. Ránéztem, és azt kérdeztem, hogy nagy futballistának képzeli magát, igaz-e? Erre pedig a legnagyobb természetességgel válaszolt: »Igen, én vagyok Zlatan, Isten fia.«
Ezt követően így szóltam hozzá: »Zlatan, hidd el, számomra senki vagy. Nagyon kevés gólt szerzel az Ajaxban, és a te játékstílusoddal cirkuszhoz szegődhetnél.« Ő természetesen mindezt nem hagyta szó nélkül: »Ha sok gólt lőnék, anyám is lehetne az ügynököm, nem lenne szükségem senkire.«
Mindig van válasza az embernek, ebből a szempontból nagyon különbözik Paveltől. Zlatan ragaszkodik ahhoz, hogy övé legyen az utolsó szó. Ezt követően azt mondtam, hogy igaza van, és nem segíthetek. Továbbá így szóltam: »Zlatan, ha azt akarod, hogy az ügynököd legyek, add el a Porschét, és vezess egy Fiatot. Tedd a Rolexet egy széfbe, és vegyél egy normális órát. De leginkább kezdj el úgy edzeni, ahogy én mondom neked.« Ez után beszéltem Nedvědről, ismét.
A következő napon megfelelő öltözékben megjelent, és átadta a Porsche kulcsait nekem, és arra kért, hogy adjam el a kocsit. Gyorsan felfogta, amit mondtam. Amikor az Ajax egyik orvosával beszéltem a következő napokban, az orvos ámulva beszélt arról, mennyit változott Zlatan, nagyon meglepődött, hogy a játékos egyre többet és többet akart edzeni. Ezért az érdem Nedvědet is illeti, mert folyamatosan rá hivatkoztam. És a kemény munkával kapcsolatos elméletem nem csupán elmélet volt neki köszönhetően, hiszen az Aranylabda formájában kézzel fogható eredménye is volt mindennek.”
Nedvěd és Zlatan két nagyon bonyolult személy, nem igaz?
„Pavel egyáltalán nem bonyolult. Zlatan a múltban az volt egy egyszerű oknál fogva. Kétfajta félelem létezik. Lehet az ember nagyon csendes, amilyen Pavel. Nem tudom, hogy ez annak tudható-e be, hogy Csehszlovákiában született, de többször győzködnöm kellett, hogy ő nagyszerű futballista, a legjobbak egyike. Bajnokságot nyert a Lazio és a Juventus csapatában, Aranylabdát nyert. De a mai napig úgy gondolja, hogy nem nagy játékos.
Zlatan félelme pont ellentétes. Túl sokat beszél. Nem jelent neki gondot kijelenteni, hogy ő a legjobb futballista a világon, de legbelül kicsinek érzi magát. Zlatan egy pitbull. Vagy dominálja az embert, nem tiszteli az embert, és ugrálni kell körülötte úgy, ahogy ő akarja, vagy az ember bebizonyítja, hogy ő is ugyanazon a szinten van, ugyanolyan független, és akkor hallgat az emberre.”
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
venember83 2015.07.16. 13:36:03
Alex8610 2015.07.16. 13:36:39
Apuleius 2015.07.16. 13:38:17
MdewC 2015.07.16. 13:55:45
Az ilyen cikkek mindig érdekesek, szóval ennek csak örülni lehet. Így tovább! :)
GabeTR 2015.07.16. 14:27:56
udawa 2015.07.16. 14:36:10
tjunior 2015.07.16. 15:11:50
Tisztelet! :)
danimester1 2015.07.16. 15:14:12
Nem lehetne esetleg hogy csináltok még ilyeneket?Személy szerint örülnék neki és érdekel a dolog,persze ha időtök és energiátok engedi.
venember83 2015.07.16. 15:23:44
venember83 2015.07.16. 15:24:51
danimester1 2015.07.16. 15:27:05
Rivendell 2015.07.16. 15:59:07
Rocky80 2015.07.16. 17:34:52
Köszönjük a cikket és a belé fektetett munkát!
Drughi Di Bianconeri 2015.07.16. 17:50:38
Nem kis munka lehetett !
Óriási volt ennek a kufár Raiola-nak a szavait olvasni. Nedvedet meg mindig is Imádtam (TOP 3 kedvenc Juve játékos nálam ever),de aztán (ha lehet) még jobban.