Andrea Pirlót sosem zavarta különösebben a rá nehezedő nyomás – gondoljunk csak a Panenkás büntetőjére – és ezt még "Gondolkodom, tehát játszom" című önéletrajzában is megerősíti. Habár a mentális nyomást valóban képes lerázni magáról, a fizikai megterhelés annál inkább kikezdi.

Pirlo a valaha volt legkiválóbb játékmesterek egyike: kimagasló játékintelligencia jellemzi, aminek segítségével úgy irányítja a labdát és csapattársait, ahogyan egy karmester vezényel. Paul Pogba minden dinamizmusa ellenére az "Építész" (anyanyelvén L'architetto) becenévre hallgató irányító még mindig a Juventus (egyik) legfontosabb játékosa. Ám miközben képes mérkőzéseket eldönteni, egyben ő a csapat legnagyobb fékje is. Részben éppen azért, mert ennyire fontos eleme a Juve támadásszervezésének: az ellenfelek az ő megállításával az egész csapatot képesek lehetnek megállítani.

Természetesen a maga zsenijével bármely ellenfelet képes kijátszani, de azért ő is csak ember. 35 évesen, folyamatos letámadás alatt már közel sem olyan labdabiztos, mint korábban – elég a múlt heti, Cesena elleni 2-2-es döntetlenig visszamenni az időben. Péntek este az Atalanta ellen azonban még csak hasonló esete sem volt. Bár a csapat hátrányba került (egy a Milan elleni 3-1-es győzelem során kapott gólhoz kísértetiesen hasonlító fejessel), Pirlo az elejétől a végéig remekül játszott, ráadásul egy majd' 30 méteres lökettel koronázta meg aznapi teljesítményét. Ráadásul nem csak a labdák elosztásában jeleskedett, hanem védekezésben is: öt alkalommal szerzett labdát és szinte megállás nélkül zavarta az ellenfél játékosait.

Persze a Borussia Dortmund nem egy olasz középcsapat, így a keddi Bajnokok Ligája nyolcaddöntő egy teljesen más történet lesz. A németek egy gyors letámadásra játszó együttes, így Pirlón várhatóan ismét óriási nyomás lesz. Jürgen Klopp előtt ráadásul egy hazai rivális, a Bayern München két évvel ezelőtti, hasonlóan dinamikus játéka is jó példával szolgálhat a Juventus elleni felkészülés során. Az azóta eltelt idő alapján akár azt is feltételezhetnénk, hogy már nincs túl nagy jelentősége annak a két, rúgott gól nélküli vereségnek, de a bajorok elleni 4-0-ás kiesés óta a Juve csak marginálisan erősödött. Pirlo továbbra is fontos szerepet tölt be a csapatban, az Antonio Contét váltó Massimiliano Allegri pedig csak elvétve nyúl a jól megszokott 3-5-2-es felállástól eltérő hadrendhez. Ezek együttesen azt eredményezik, hogy a zsinórban 3 bajnoki győzelemmel a háta mögött érkező BVB egy kellően magabiztos fellépéssel hasonló nehézségek elé állíthatja a hazaiakat, mint anno a Bayern.

A feladat tehát adott; hogy Pirlo hogyan viseli a felelősséggel járó mentális és fizikális nyomást, az nagyban meghatározza majd a legjobb nyolc közé jutó csapat kilétét.