Mindenki számára véget ért a a 2013-2014-es futballszezon, de boldogabbak lettünk volna, ha a Juventus több meccset játszik, mondjuk valamelyik európai kupa döntőjét. De ez van, így sikerült... vagy mégsem csak sikerült, hanem eleve így volt eltervezve?

Harminckettedik bajnoki cím, hivatalosan is három aranycsillag (amit Agnelliék nem akarnak feltenni), legitimált harmincadik Scudetto, pontrekorddal elért bajnoki cím - ez a csapat idei mérlege, amire teljes joggal büszkék lehetünk lehetnénk, ha a csapatnak nem lett volna esélye otthon játszani egy EL-döntőt. Pedig az csak karnyújtásnyira volt, de nem éltünk vele. 

Örülni kell ennek az idénynek, vagy szomorkodni az elszalasztott lehetőség miatt? Lássuk, hogy a szerkesztők hogyan ítélik meg a harmadik Conte-szezont!

4Evorg: A szezon egy kicsit döcögősen indult, már ami a játék képét és a kibrusztolt győzelmeket illeti, akkor még a Roma nagyon száguldott. A szezon azon részén komolyan elgondolkodtam azon, hogy a Farkasokat talán senki nem fogja tudni megállítani, nem lett igazam, hiszen a későbbiekben összeszedtük magunkat és a játék is kezdett fazont kapni, beindult a henger, a végét pedig már mindenki ismeri: pontrekord és tizenvalahány pont verve a fővárosiakra. Azonban a Bajnokok Ligája és a Kupa szereplés számomra kiábrándító. Szezon elején a csapat kimondva-kimondatlanul is arra predesztinálta magát, hogy legalább addig eljusson a BL-ben, ameddig tavaly sikerült, s ha megnézzük a keret erősségét ez közel sem volt lehetetlen feladat. Erre jött a szokásos letojom mentalitás az első meccseken, utána pedig már futottunk az eredmény után, nem sikerült... Ami az EL-t illeti (nagyvonalúan most szemet hunyok az Olasz Kupa fiaskó felett), nekem már az is csoda volt, hogy az elődöntőig elvergődtünk. Valljuk be a Fiorentina és a Lyon elleni meccseken sem voltunk olyan lehengerlőek. Valahol éreztem azt is, hogy még a döntőbe sem fogunk bejutni. Mindegy, ez így alakult, mindezek ellenére büszke vagyok a csapatra, csak már illene többet mutatni Európában is. Jövőre lehet javítani. A csillagok ügyében pedig kifejtettem álláspontom az aktuális poszt alatt, most röviden annyit, haragszom Agnelliékre.

Apuleius: A csapat tovább erősödött, majd európai pontrekorddal, százszázalékos hazai teljesítménnyel hódította el zsinórban harmadik, összességében harminckettedik Scudettóját, így a negatívumok ellenére, azt gondolom, hogy nincs okunk keseregni. A mérleg másik nyelveként ott találjuk az elfogadhatatlan európai szereplést, a kiesést a Bajnokok Ligája egyik leggyengébb csoportjából, majd egy kevéssé meggyőző menetelést az Európa Ligában. A Juventus elszalasztotta a történelmi lehetőséget, hogy hazai pályán gyűjthessen be egy európai trófeát, még ha csak a második számú sorozatról is van szó. A középszerű Benfica elleni párharc során sorsdöntő volt, hogy a Juventus hétfőn, semmiféle kockázatot nem vállalva, legerősebb csapatát küldte pályára a Sassuolo ellen, egy lényegében megnyert bajnoki címmel a zsebében, s ezzel feladta az európai továbbjutást. A szép emlékek között megmarad a már-már túlzott önbizalmat szerző Roma tökéletes megsemmisítése, úgyhogy soha se legyen ennél rosszabb, csak azt az európai bénázást tudnám feledni... Igazi örömöt jelentett, hogy a támadósorban egy olyan játékos villanásait élvezhettük hétről hétre, mint Carlos Tévez, aki méltó a mezén viselt számra, s a döcögősen kezdő Llorente is tette a dolgát, megbízhatóan termelte a fontos gólokat. Bízom benne, hogy tanultunk a hibákból, s jövőre, hasonló hazai szereplés mellett, nem jelent majd gondot a Bajnokok Ligája csoportköre.

keshudioo: Óriási keserűség lett rajtam úrrá, mikor olyan szégyenteljesen kiestünk a Bajnokok Ligájából. Utána többször elmondtam, hogy ezt csak az Olasz Kupa és az Európa Liga-serleg tudná elfeledtetni velem a kötelező bajnoki cím mellett. A csalódások ellenére tudtam örülni, mikor zsinórban harmadszor is bajnokká koronázták a Zebrákat, mégiscsak az Öreg Hölgyért dobog a szívem. Éppen ezért európai kalandok helyett inkább a pozitívumokra szeretnék gondolni. 102 pont, 19 Tévez-gól, 16 Llorente-gól, Buffon 500. Serie A-s mérkőzése, Padoin bajnokságot eldöntő találata, Sassuolo - Milan 4-3, a Roma-szurkoló barátommal való csipkelődések, az olasz pasi, aki a januári 3-0-s Juve-Roma alatt rávágott az asztalra és kivonult a pubból, ezek a gólok, és persze a blog fantasztikus szurkolótábora és hangulata, amihez Ti, rendszeres kommentelők járultok hozzá. Itt mindenki egyéniség, külön karakter, nélkületek nem lenne olyan az oldal, amilyen. Köszönöm. :-)

Type-R: A csapat magabiztosan húzta be zsinórban harmadik Scudettoját, ami valljuk be, elvárható volt. Persze nyáron az erősödő Napoli miatt fájhatott a fejünk, majd év közben a meglepően jól teljesítő Roma nehezítette meg Contéék dolgát, de mindent egybevetve egyik olasz csapat sem veheti fel a Juvéval a versenyt. Éppen ezért erős európai szereplést vártam, de a szégyenteljes BL kiesés sokkolt. Ezt plasztikázhatták volna a hazai rendezésű EL-döntőbe jutással, amelynek elérésére az első EL-meccsek alkalmával sok pénzt nem tettem volna. Gondoltam nem érdekli a vezetőséget a kisebb európai kupa, de amint egyre jobban közeledtünk a döntő felé, annál jobban hittem benne. Ekkor érkezett a második arcul csapás: egy mérkőzéssel az áhított döntő előtt otthon nem képes gólt szerezni a csapat. Borzalom. Természetesen a 32. Scudetto nagy fegyvertény, és örülni kell neki, de több volt ebben a szezonban. Sokkal több.

venember83: Minden bizonnyal a sorozatban érkező eredmények teszik, de úgy érzem, hogy mostanra kissé immunissá lettem a bajnoki sikerekre, és azt várnám, hogy a csapat valahogy befogja az olasz focit kinevető jelentős embertömeg száját mondjuk európai sikerekkel. Nehezen tudom elhinni, hogy egy Juventus képtelen két fronton harcolni, és hogy folyamatosan fel kell adni a Bajnokok Ligáját, neadjisten az Európa Ligát a hazai bajnoki címért, és akkor még nem is beszéltünk az olasz kupáról. Természetesen nagyon fontos volt megszerezni a harmadik csillagra az olasz szövetség szemében feljogosító bajnoki címet, azonban ezt kevésnek érzem, és ezt indokolja a szememben az is, hogy óriási fölénnyel és pontrekorddal lett meg a cím. Vajon nem lett volna jobb beáldozni (főleg a vége felé) néhány bajnoki meccset, és akkor nem két idegen csapat mérettetik meg Torinóban az EL döntőjében? A BL-botlás ebből a szempontból érthetőbb, hisz az első hónapokban lépést kellett valahogy tartani a fővárosbeliekkel, következésképpen nem lehetett pihentetni játékosokat a bajnokikon, de a Benfica elleni sikertelenségre ez az indoklás már egyáltalán nem alkalmazható. Ha értékelnem kellene, tízből hat pontot adnék erre az évre, mert a csapat hozta a kötelezőt, de európai szinten kudarc volt, és ez számomra elfogadhatatlan. Nagyon remélem, hogy a klub vezetősége is levonja a megfelelő következtetéseket, és nem kell jövőre ismét átélni, ahogy ideje korán elszállnak az európai álmok, vagy ha nem jött el még ennek az ideje, akkor legalább legyen meg az a nyomorult ezüst csillag.