Tegnap a nemrégiben edzőváltáson átesett Farkasok fogadták a nagy menetelésben kissé megfáradt zebrákat. Persze balgaság lett volna az őszi torinói meccset alapul venni, ahol lemosta a Romát a Juve, de senki sem számított olyan kemény mérkőzésre, mint amilyenre sikeredett.

A hazaiak revánsot akartak venni a Bianconerin, vagy csak egyszerűen megmutatni a szurkolóknak, hogy ők is tudnak lendületesen focizni, ezért már a mérkőzés elején felpörögtek. Osvaldo többször helyzetbe került, de a társak nem segítették, ezért kénytelen volt egyedül megoldani, ami szerencsére nagy veszélyt nem jelentett. Kb. negyedórának kellett eltelnie, mire észbe kapott az Öreg Hölgy és eljutott valamiféle helyzetig.

De ez nem a csatárok, hanem inkább Pirlo és Lichtsteiner érdeme. Előbbi szabadrúgása az egész mérkőzés legnagyobb Juve-helyzete volt, de Stekelenburg leért a kapufa mellé és hárított. A csatárokról annyit lehet elmondani, hogy Vučinić teljesen indiszponált volt -talán a korábbi hazai szurkolók füttykoncertje zavarta meg-, Matri pedig Usain Boltnak képzelte magát és állandóan lesre futott. A Roma egy fokkal hatékonyabb volt, ők nem lesre futottak, hanem fizikailag regulázták meg Pirlot, akit Lamela és Totti is elég csúnyán felrugott, sőt utóbbi még orrba is vágta később. Nem hiába, Erik Lamela hozta a szokásos formáját.

A második félidőben az arányok nem változtak, de a játék képe igen. Nem a korábbi lagymatag focit láthattuk, hanem a pörgős, helyzetekkel teletűzdelt változatot, ahol sajnos ismét a Roma volt fölényben. Conte próbált változtatni a csapat szerkezetén és kettős cserét hajtott végre: Vučinićet Giovinco, míg Asamoaht Padoin váltotta. A hazaiak fölénye aztán góllá érett, egy támadás során a lepattanó labdát Totti kapásból varrta Buffon hálójába. Meg kell hagyni, nem volt csúnya, de sajnos rossz kapuba vágódott a játékszer. 1-0

Itt ismét észbe kaptak a zebrák, többet rohamoztak, mint eddig, de a kapunál épkézláb, veszélyes szituációt képtelenek voltak kialakítani. Szerencsére ez a Romáról sem mondható el, a Juve-védelem a gól után már nem  hibázott. A végjátékban lehetőséget kapott Anelka, aki Vidalt váltotta. A francia nevét többször lehetett hallani, mint az addig pályára lépő össze csatárét, de ő sem hozta meg a megváltást. A csapat fásult volt, főleg a középpálya teljesített önmagához képest gyengén. A csatársor pedig szintén halovány volt, de ezt már megszoktuk. Nagy szerencse kellene hozzá, hogy a Napoli ne csökkentse hátrányát a Juventusszal szemben a hétvégén.