A JuveTália története

Amióta futball a világ, a Juventus mindig is fontos bázisát képezte az olasz válogatottnak; az Azzurri virágkora mindig együtt járt a Bianconeri szárnyalásával.

Az 1981-82-es szezonban a legerősebb támadósorral rendelkező Zebramezes alakulat 48 lőtt és 14 kapott góllal hódította el a bajnoki címet, míg az ugyanebben az évben, Spanyolországban tartott Világbajnokságon az Enzo Bearzot által vezetett Azúrkékek emelhették magasba az aranyserleget. Az akkor 40 éves Dino Zoff a legidősebb VB-győztes futballistává vált, Paolo Rossi hat góllal elnyerte az aranycipőt, de Antonio Cabrini, Gaetano Scirea és Marco Tardelli is hozzátettek a nemzeti csapat sikeréhez - ezek a játékosok egytől egyig a Juventus alkalmazásában álltak.

2006-ban, a Calciopoli felhői alatt Alessandro Del Piero, Gianluigi Buffon, Fabio Cannavaro és Gianluca Zambrotta vezette az aranyéremig a taljánokat, ezzel begyűjtve az ország negyedik VB-címét. A kékmezesek minden előzetes  várakozást felülmúlva értek el a csúcsra, s mindössze két gólt kaptak - abból az egyik tizenegyesből született, a másik öngól volt. Fabio Cannavaro elhódította az Aranylabdát, ezzel ő lett a második védő, aki valaha is megszerezte ezt az egyéni elismerést.

A Conte-korszak

Az Öreg Hölgy elképesztően nehéz időszakon ment keresztül a bundabotrányt követően egészen Antonio Conte felbukkanásáig. Több játékosukat elvesztették, száműzték őket a másodosztályba,  ahonnan feljutva egy harmadik és egy második helyet követően két szégyenteljes hetedik pozíciót szereztek.

Az egykori Juventus-játékos már az első idényében bebizonyította, hogy ő a legmegfelelőbb ember a süllyedő hajó kormányának átvételére. Elérte, hogy a játékosok visszanyerjék önbizalmukat, és hogy mindig a szemük előtt lebegjen a fekete-fehér mez értéke. Az alapvonalról való kiabálás meghozta gyümölcsét, hiszen a Bianconeri 38 meccses veretlenségi sorozatot követően elhódította a Scudettót. A nyári Európa-bajnokságra a torinói keret nagy része utazott, és vitális szerepet játszottak a csapat döntőbe jutásának érdekében.

A Zebrák kiváló szereplését látva az olasz szövetségi kapitány, Cesare Prandelli kénytelen volt folyamatos lehetőséget adni a  kezdő tizenegyben a Juventinóknak. Az EB előtt Prandelli kísérletezett a Conte által is kipróbált 4-3-3-as formációval, melyben Simone Pepe a szélen kapott helyett. Később terítékre került a Juve által szintén gyakran alkalmazott 3-5-2-es felállás is, ha a helyzet úgy kívánta.

Az 55 éves szakember keretébe nyolc jelenlegi Juventus játékos kapott behívót Örményország és Dánia ellen. Antonio Conte megformálta a Zebrák mentalitását, és felvértezte őket vértizzadó attitűdével, ami nagy hatással van a válogatottra is.

Juvésok a keretben

Gianluigi Buffon: A Juventus és a válogatott kapitánya már több, mint egy évtizede Olaszország első számú hálóőre, köszönhetően a fantasztikus védéseinek és a védőkkel való remek kapcsolatának. Ha az örmények ellen nem vetette volna be magát, az olaszok könnyedén távozhattak volna szégyenteljes végeredménnyel. Szerencsére Buffon ott volt, Prandelli fiai pedig hazahozták a három pontot.

Védelem: A Juventus rendelkezik a Serie A legjobb védelmével, hisz a tavalyi szezonban mindössze 20 gólt kaptak a torinóiak. Andrea Barzagli megnyerően tért vissza Olaszországba, és megcsillogtatta legjobb tudását (ami ebben az évben egyelőre várat magára). Leonardo Bonucci rengeteget fejlődött Antonio Conte irányítása alatt. Őket egészíti ki Giorgio Chiellini, aki Európa legjobb védői közé tartozik. A játékos hét éve áll az Öreg Hölgy szolgálatában, de még mindig csak a húszas évei végét tapossa. A három játékos képességei lehetőséget adnak Conténak, hogy kénye kedvére változtassa a taktikát háromvédősről négyvédős felállásra, hiszen Chiellini könnyedén elboldogul a bal oldalon is. Conte egy olyan magabiztos védelmi vonalat épített fel a tavalyi év során, amelyre rá lehet bízni a támadásépítést és a játék ütemének szervezését is.

Középpálya: A Bianconeri három középpályásából kettő tagja az olasz keretnek. Az "Építész" Andrea Pirlo a kritikák ellenére is pótolhatatlan tagja a válogatottnak, a "Kis Herceg" becenévre hallgató Claudio Marchisio pedig napról napra jobb játékossá válik. A 26 éves fiú technikája folyamatosan fejlődött az elmúlt évek során, ezzel Marchisio fontos játékossá nőtte ki magát mind a Juventusban, mind a nemzeti tizenegyben. A duó képes labdatartásra, szerelésre, és mérkőzéseket eldöntő megmozdulásokra is.

Emanuele Giaccherini: Giaccherinit akár az olaszok Jolly Jokerének is nevezhetnénk. A játékos szinte bárhol képes szerepe vállalni: a Cesenában hátravont éket játszott, a Juventusban gyakran a szélen vagy a középpálya közepén kap helyet, az örmények ellen pedig Andrea Pirlo cseréjeként állt be, és elfoglalta a trequartista pozícióját. Giaccherini rendkívül fürge, emellett jó rúgótechnikával is rendelkezik, amellyel könnyedén megviccelheti ellenfeleit. Egyetlen kérdés van: a többi olasz középpályás egészségével jut majd elegendő lehetőség Giaccherininek a válogatottban?

Sebastian Giovinco: Az apró termetű csatár karrierje nem indult valami fényesen, de aztán meteorként csapódott be a Parma-szurkolók emlékezetébe, s végül 15 gólt szerzett a tavalyi szezoonban. Fürge, technikás, amelyet Örményországban is megmutatott. A képességei ellenére rengeteget kell még javulnia, ha állandó kezdőjátékosa szeretne lenni az Azúrkékeknek.

A jelenlegi helyzetben Conte Juventusa rengeteg inspirációt jelent Prandelli válogatottjának taktikai és egyéni szempontokból is. A 2014-es Világbajnokság kiderül, kerül-e újabb fejezet az Azzurri és a Bianconeri szerelmi történetébe.