Tegnap itt a blogon elég nagy port kavart Ciro Immobile ügye. Mint ismert, Enrico Preziosi - a Genoa elnöke - tegnapi elmondása szerint a liguriai klub 4 millió euróért cserébe megszerezte a fiatal játékos játékjogának felét.

A lassan 22 éves játékos jelenleg a Serie B-s Pescaraban van kölcsönben, ahol elképesztő számban termeli a gólokat, 21 mérkőzésen 16 találatot jegyzett, ezzel pedig vezeti a góllövőlistát.

Így hát nem csoda, hogy sokan felvetették a kérdést itt a blogon, hogy miért adtuk el a játékjogának a felét, minek szereztük akkor meg Borriellót a padra, meg hát úgy egészében, mi értelme egy (Olaszországban még) fiatal és tehetséges játékost így elpazarolni.

Nos, utánanéztem a dolgoknak, és több portál is elemezgeti a kérdést. Sokan írják, hogy a tegnapi este folyamán rengeteg levelet kaptak a témával kapcsolatban, konkrétan arról, hogy mégis mi értelme volt ennek az egésznek. Ugyanis üzletileg most ésszerű döntésnek tűnik, azonban jelentősen megnő a játékos elvesztésének kockázata.
A TuttoJuve három érvet hozott fel a játékos játékjogának eladása mellett:

1. Az első természetesen a pénzügyi helyzet, a fizetési mérleg helyzetének azonnali javítása. Valljuk be, 4 millió euró rengeteg pénz egy Serie B-ben játszó játékos játékjogának feléért, és ha ennyi kell Nainggolan leigazolásához, ám legyen.

2. Növelni a játékos értékét, ez a Juventusnak ilyen módon egy eurójába nem kerül. Szerintem itt arra céloznak, hogy ha a Genoában is hasonlóan fog játszani (csak a következő szezontól fog kiderülni), és netántalán Preziosi hajlandó lenne megvenni a játékjogának másik 50%-át is, akkor azt már biztos, hogy nem 4 millió euróért fogja megtenni, hanem sokkal többért. Ez persze csak akkor lehet ésszerű indok, ha a Juventusnak - az anyagi helyzet javításán kívül - semmi célja nincs már a játékossal.

3. Az utolsó érv a döntés mellett a Genoával való viszony javítása, remélve, hogy a játékos ügye nem úgy fog végződni, mint Domenico Criscitóé, amikor is a Genoa nagyon lehúzott minket. A lényeg tehát, hogy ha arra kerül a sor, hogy visszavásároljuk a játékjogának most eladott felét, akkor ezt ne olyan áron tegyük meg, ami sokkal több a játékos tényleges piaci értékénél. A Genoa persze ezt minden bizonnyal pont fordítva gondolja, nem hiszem, hogy ezen az üzleten múlna minden, mindenki ott húz le mindenkit, ahol tud. Ilyen az üzlet.

Szerintem ezek után már egész logikus lépésnek tűnik az eladás, de én még mindig azt mondom, hogy egy próbát megért volna, mondjuk a nyári felkészülési szezonban.
Most már azonban ez a helyzet, de ha ezek után Marrotta úr holnap estig nem szerez meg egy legalább Nainggolan-szintű játékost, akkor valóban lesz okunk felháborodni.