Ha a szezon elején valaki azt mondta volna nekem, hogy a Juventus 19 forduló után veretlenül az első lesz, valószínűleg megadtam volna neki az orvosom számát, mert nyilvánvalóan az övébe nem szorult túl sok tehetség. Nos pedig a hét utolsó napja, valamint a szezon második fele is a Juventus elsőségével kezdődik. Szép volt fiúk!

Őszintén bevallom, nem kicsit tartottam a tegnapi meccstől, az első félidő alapján pedig elmondható, hogy a félelmem nem volt teljesen alaptalan. A védelemre azonban nem lehetett panasz, gyakorlatilag hiba nélkül lehozta a meccset. Tulajdonképpen bárkit kiemelhetnék ebből a négyesből, de én most csak Chiellinit fogom, ugyanis az ő visszatérése középre már kellett, mint tűző napon a sör. Egészen elképesztő volt nézni, hogy ő mindig ott volt, ahova a labda szállt, ismét olyan teljesítményt nyújtott, ami miatt megszerettük, és ami miatt sok sztárcsapat érdeklődését felkeltette az elmúlt években.

A középpálya és a csatársor ezzel szemben az első félidőben ugyanazt a teljesítményt nyújtotta, amit az elmúlt pár meccsen, egészen hihetetlen, hogy Conte egy kicsit sem hajlandó rotálni, holott egyértelmű, hogy csapata elfáradt (a mérkőzés után feltett Elia-kérdésre Conte annyit válaszolt, hogy „én döntöm el, hogy ki van formában…”). Ezen kívül Conte egy rossz szót sem fog most kapni tőlem, még ha kényszerből is kellett belenyúlnia a csapatába, ezt úgy oldotta meg, ahogy kevesen reméltük. Marchisio helyett Giaccherini a félidőben? Ez bolond… Én így nyugtáztam magamban ezt a cserét, azonban Conte most bebizonyította, hogy miért ő ül a kispadon és miért nem én. Giaccherini olyan teljesítményt nyújtott Marchisio helyén, amilyet még nem igazán láttunk tőle, új színt vitt a Juve játékába. Ettől függetlenül a jeget megtörő gólpasszt Pirlo jegyezte, csodálatos volt nézni, ahogy odavarázsolta Lichtsteiner fejére a labdát.

Ha a szezon elején valaki azt mondta volna nekem, hogy a Juventus 19 forduló után veretlenül az első lesz, valószínűleg megadtam volna neki az orvosom számát, mert nyilvánvalóan az övébe nem szorult túl sok tehetség. Nos pedig a hét utolsó napja, valamint a szezon második fele is a Juventus elsőségével kezdődik. Szép volt fiúk!

Őszintén bevallom, nem kicsit tartottam a tegnapi meccstől, az első félidő alapján pedig elmondható, hogy a félelmem nem volt teljesen alaptalan. A védelemre azonban nem lehetett panasz, gyakorlatilag hiba nélkül lehozta a meccset. Tulajdonképpen bárkit kiemelhetnék ebből a négyesből, de én most csak Chiellinit fogom, ugyanis az ő visszatérése középre már kellett, mint tűző napon a sör. Egészen elképesztő volt nézni, hogy ő mindig ott volt, ahova a labda szállt, ismét olyan teljesítményt nyújtott, ami miatt megszerettük, és ami miatt sok sztárcsapat érdeklődését felkeltette az elmúlt években.

A középpálya és a csatársor ezzel szemben az első félidőben ugyanazt a teljesítményt nyújtotta, amit az elmúlt pár meccsen, egészen hihetetlen, hogy Conte egy kicsit sem hajlandó rotálni, holott egyértelmű, hogy csapata elfáradt (a mérkőzés után feltett Elia-kérdésre Conte annyit válaszolt, hogy „én döntöm el, hogy ki van formában…”). Ezen kívül Conte egy rossz szót sem fog most kapni tőlem, még ha kényszerből is kellett belenyúlnia a csapatába, ezt úgy oldotta meg, ahogy kevesen reméltük. Marchisio helyett Giaccherini a félidőben? Ez bolond… Én így nyugtáztam magamban ezt a cserét, azonban Conte most bebizonyította, hogy miért ő ül a kispadon és miért nem én. Giaccherini olyan teljesítményt nyújtott Marchisio helyén, amilyet még nem igazán láttunk tőle, új színt vitt a Juve játékába. Ettől függetlenül a jeget megtörő gólpasszt Pirlo jegyezte, csodálatos volt nézni, ahogy odavarázsolta Lichtsteiner fejére a labdát.

A második csere is kényszerű volt, Pepe helyett Marrone érkezett, azonban az ifjú középpályás megmutatta azt, amit régóta szeretnénk látni tőle tétmérkőzésen: lehet rá építeni. Első ajtó-ablak helyzetét még elizgulta, ezt azért még megbocsátjuk neki. Pláne úgy, hogy a gólpasszal, amit adott Giaccherininek (akire nagyon ráfért már egy gól), minden addigi aggodalmunk elszállt.

Én a harmadik cserét is sikerként fogom fel, Vučinić le, Bonucci be. Azért mondom, hogy siker, mert Bonucci olyan világossá tette, hogy nincs helye a kezdőben, hogy valószínűleg Conte sem fogja egyhamar visszaküldeni oda (talán csak a kupában). Egészen elképesztő teljesítmény ezt a tegnapi csodás Juve-védelmet pár perc alatt így megzavarni.

Íme címszavakban a legfontosabb események:

Első félidő: De Ceglie kezd, Matri helyzet, Barzagli kapufa, Vučinić bomba, Consigli szép védései, De Ceglie olló (!), Matri impotens, Pepe önző, Chiellini tanár, Vidal felsőléc 25-ről. Szünet.

Második félidő: Marchisio le - Giaccherini be, Matri újra kihagyja, Pirlo zsenialitás => Lichtsteiner gólt fejel, Matri kapus-átemelése mellé száll, Conte leordítja Peluso fejét, Pepe le - Marrone be, Denis olló, élénk játék, Marrone passz => Giaccherini gól, Vučinić le - Bonucci be, zavar a védelemben. Vége.

Remélem, volt olyan jó, mintha egy videó-összefoglalót néztetek volna, amennyiben mégsem, itt tekinthetitek meg a mérkőzés összefoglalóját.