Moreno Torricelli 1970. január 23-án született a Como tartományban lévő Erbában.

Nyolc évesen kezdett el futballozni a Verano Brianzában, majd tizenhárom évesen kölcsönbe került a Comóhoz.

Tizennyolc évesen mutatkozott be a Folgore felnőtt csapatában, majd az Oggionóban játszott az 1989/90-es szezonban.

Ezután a negyedosztályú Caratese csapatatához igazolt, és ez idő alatt kezdett el dolgozni műbútorasztalosként, mivel a területi bajnokság nem biztosított megélhetést számára. Két évet töltött itt, 57 mérkőzésen lépett pályára, és három gólt szerzett.

Jelentkezett a Juventus által szervezett nyári edzőtáborba, ahol a fiatal, tehetséges játékosokat vártak. Az akkori edző, Giovanni Trapattoni felfigyelt a fiatal védőre, és szorgalmazta a szerződtetését.

Az 1992/93-as szezont már az első osztályban kezdte zebramezben. Szeptember 13-án, a 4-1-re megnyert, Atalanta elleni mérkőzésen mutatkozott be a Seria A-ban.

Moreno Torricelli 1970. január 23-án született a Como tartományban lévő Erbában.

Nyolc évesen kezdett el futballozni a Verano Brianzában, majd tizenhárom évesen kölcsönbe került a Comóhoz.

Tizennyolc évesen mutatkozott be a Folgore felnőtt csapatában, majd az Oggionóban játszott az 1989/90-es szezonban.

Ezután a negyedosztályú Caratese csapatatához igazolt, és ez idő alatt kezdett el dolgozni műbútorasztalosként, mivel a területi bajnokság nem biztosított megélhetést számára. Két évet töltött itt, 57 mérkőzésen lépett pályára, és három gólt szerzett.

Jelentkezett a Juventus által szervezett nyári edzőtáborba, ahol a fiatal, tehetséges játékosokat vártak. Az akkori edző, Giovanni Trapattoni felfigyelt a fiatal védőre, és szorgalmazta a szerződtetését.

Az 1992/93-as szezont már az első osztályban kezdte zebramezben. Szeptember 13-án, a 4-1-re megnyert, Atalanta elleni mérkőzésen mutatkozott be a Seria A-ban.

„Alsóbb osztályban játszó amatőrként is elszántan készült a profi szereplésre?”

"Őszintén szólva, nem. Óriási szerencsém volt. Amikor értesítettek, hogy csatlakozzam a csapathoz, el sem hittem, hogy igaz lehet. Meglepett, hogy tényleg én, az egyszerű asztalos gyerek kellek a Juventusnak. Ám, ha már így alakult, nem szalasztottam el a lehetőséget."

Már az első szezonban meghatározó játékossá vált, a bajnokságban harminc mérkőzésen lépett pályára, és UEFA Kupát nyert a csapattal.

Az 1993/94-es bajnokságban másodikak lettek, míg egy év múlva a Scudetto büszke tulajdonosának mondhatta magát, továbbá Olasz Kupát, és Olasz Szuperkupát nyert.

Pályafutása töretlenül ívelt felfelé, az 1995/96-os szezonban az első bajnoki gólját is megszerezte, ami egyben az utolsó is volt Juve mezben. Elévülhetetlen szerepe volt a Bajnokok Ligájának megnyerésében is.

A BL megnyerése "hozta magával" az Európai Szuperkupát és a Világkupát.

1996. január 24-én mutatkozott be a Squadra Azzurrában Wales ellen, tagja volt a '96-os EB és a '98-as VB csapatnak. Összesen tíz mérkőzésen lépett pályára válogatott mezben.

Az 1996/97-es szezontól már nem ment minden olyas simán, mert a térde nem bírta a terhelést, sokat volt sérült, két szezon alatt csak harminchétszer tudott pályára lépni.

A Juventusban 152 bajnoki mérkőzésen egy gól szerzett, mikor 1998 nyarán távozott Torinóból.

Próbálta leigazolni a Manchester, a Middlesbrough, az Arsenal, de ő a Fiorentinát választotta, mert a Lilák akkori edzője, egyben felfedezője, Trapattoni hívta.

"Szinte csak az játszott szerepet a döntésemben, hogy újra vele dolgozhatom. Sokra tartom Trapot, neki tényleg csak fel kellett hívnia a számomat, a győzködést mellőzhette. Annak idején az ő javaslatára szerződtetett a Juventus, így valójában az egész karrierem miatt hálával tartozom neki."

Négymillió fontért igazolt Firenzébe, de érkezésének nem minden szurkoló örült a két csapat közötti ellentét miatt.

Az 1998/99-es szezonban 31 mérkőzésen lépett pályára, két gólt szerzett, és bajnoki harmadik helyezést ért el a csapattal. Az utolsó fordulóban ismét megsérült a térde, fél éves pihenőre kényszerült.

A harmincadik fordulóban tért vissza újra Torinóba, de ezúttal ellenfélként: a Fiorentinát látta vendégül a Juventus, és 2-1-es hazai siker született. Torricellit az első félidőben le kellett cserélni, mert már napok óta fájt a térde, és nem bírta.

A mérkőzés előtt a Lilák szállodája előtt Juve szurkolók várták Torricellit és félő volt, hogy atrocitás tör ki amiatt, hogy a gyűlölt csapathoz igazolt. De erről szó sem volt, csak látni és megölelni akarták régi kedvencüket, nem tartották árulónak.

"Az biztos, hogy különleges érzés számomra a visszatérés. Nem mondanám kellemetlennek a szituációt, ám mégis furcsa a Juventus ellen pályára lépni. Hat gyönyörű esztendőt töltöttem ennél a csapatnál, s nem utolsósorban ebben a városban. A csapaton kívül is sok barátra tettem szert, s ha pályafutásomra gondolok, egyértelműen ehhez a klubhoz fűződik majdnem minden sikerem."

"Milyen körülmények között távozott Torinóból?”

"Egyszerűen éreztem, hogy a Juvénál már nem velem képzelik el a jövőt. Új játékost néztek a helyemre, és nem akartam megtűrtként a padon ülni vagy mellőzöttként bizonyítani, ha egyszer-másszor a csapatba kerülhettem volna."

„Ha jól értem, nem volt békés a váltás.”

"A barátaim, a szurkolók és a csapattársak nagy része sajnálta, hogy elmegyek. Volt azonban olyan, aki búcsúzásomkor úgy érezte, elérte a célját."

Az 1999/2000-es szezonban csak a tizedik fordulóban, a Perugia ellen léphetett pályára a második félidőben, majd úja meghatározó csapattaggá tudott válni.

A 2002-es szezon végén az anyagi gondokkal küszködő Fiorentina kiesett a Seri A-ból, majd megszűnt a patinás klub. Négy év firenzei tartózkodás alatt 99 bajnoki mérkőzésen két gólt lőtt.

Az újonnan alapított Florentina Violában a Serie C2-ben még fél évig játszott, majd 2003. januárjában a spanyol első osztályban szereplő Espanyol játékosa lett.

A szezon végéig maradt, 33 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, gólt nem szerzett.

A spanyol kitérő után labdarugó pályafutásának befejezése előtt játszott még egy szezont a Serie B-ben szereplő Arezzóban.

Az Olasz Labdarúgó Szövetség UEFA Pro Licence képzésén 2008-ban Torricelli Alessandro Costacurtával és Ciro Ferrarával karöltve megszerezte az élvonali munkához szükséges papírokat.

2009. februárjában annak az AC Pistoiesnek lett az edzője, ahol Marcello Lippi játékosként és edzőként is megfordult.

2009. június 23-tól a harmadosztályú toszkán ASC Figline csapatának lett az edzője. A kék-sárga csapatban több Juventus játékos is szerepel kölcsönben.

Mikor megkérdezték tőle, hogy minek köszönheti sikerét a Juventusban, így válaszolt:

"Velem egykorú focisták alkották a csapatot, könnyen egy hullámhosszra kerültünk. A labdával jól bántam, s az agyammal sem volt gond. Jó tanácsként mondom, ez igazán döntő tényező. Tudniillik egy ilyen együttesnél, mint a Juve, az a legfontosabb, hogy az ember felvegye az elvárt ritmust, s azonosuljon a sztárklubokra jellemző gondolkodásmóddal."

Torricelli játékosként küzdött, hajtott a pályán, a védelem erőssége volt, támadó játéka a jobb oldalon meghatározó volt. Elszántságát mi sem bizonyítja jobban:

"Egyik ellenfelemnek sem ajánlom, hogy a szemembe nézzen, mert úgyis csak a gyűlöletet látja benne!"