Ahogy a tegnapi bejegyzésben olvashattátok, ebben az írásban a Juventus középpályásaival és támadóival fogok foglalkozni, ugyancsak 1-3 éves periódusban gondolkozva.
A jelenlegi középpályás és támadó szekció
Középpályások: Mohamed Sissoko, Felipe Melo, Claudio Marhisio, Christian Poulsen, Tiago, Diego, Mauro Camoranesi, Sebastian Giovinco, Paolo De Ceglie, Hasan Salihamidzic
Támadók: Alessandro Del Piero, Vincenzo Iaquinta, David Trezeguet, Amauri
Akiknek lejárt az idejük a JuvénálAhogy a tegnapi bejegyzésben olvashattátok, ebben az írásban a Juventus középpályásaival és támadóival fogok foglalkozni, ugyancsak 1-3 éves periódusban gondolkozva.
A jelenlegi középpályás és támadó szekció
Középpályások: Mohamed Sissoko, Felipe Melo, Claudio Marhisio, Christian Poulsen, Tiago, Diego, Mauro Camoranesi, Sebastian Giovinco, Paolo De Ceglie, Hasan Salihamidzic
Támadók: Alessandro Del Piero, Vincenzo Iaquinta, David Trezeguet, Amauri
Akiknek lejárt az idejük a Juvénál
A tegnap elemzett védősorhoz képest a középpályával most sincsenek nagy bajok, de azért végre kellene hajtani egy kis “féregtelenítést”.
Az első, és legkézenfekvőbb kérdés, hogy Tiago hogyan viselheti még mindig a Juventus fehér-fekete mezét? Őt a lehető leghamarabb el kell távolítani a csapatból. Nem tudom, annak idején hogy adhattunk ki érte 13 millió eurót. Na mindegy.
Vagyis dehogy mindegy, mikor rajta megy el egy meccs, gólpasszt ad az ellenfél játékosának! A transfermarket szerint 7,5 milliót ér, nem tudom, hogy van-e olyan csapat, amely ennyit adna Tiagóért. Megnehezítheti eladását a fizetése is, mely 3,5 millió euró évente.
Hasan Salihamidziccsal nem lennének bajok, ha nem lenne olyan sokszor sérült. Amikor nem sérült és játszik, rendszerint az egyik legtöbbet futó játékosunk, ő biztos, hogy mindent kiad magából egy meccsen amíg a pályán van.
Sokkal hasznosabb a csapat számára, mint Tiago, sokoldalúbb játékos, a védelemben és a középpályán is bevethető, azonban sorozatos sérülései miatt nincs nagy jövője a Juventusban.
Azt hiszem, Christian Poulsent is meg kell említenem itt. A dán játékos - véleményem szerint - a korábbi önmagához képest (már amit a Juventusban láttunk tőle) az elmúlt néhány meccsen jobb teljesítményt nyújtott.
Azonban, ha mindenki egészséges lenne a 2 védekező középpályás közül, ő csak a 4. számú védekező középpályás lenne, és egy olyan játékost a kispadon jegelni, aki 4-4,5 millió eurót kap évente, nagy luxus.
Ezért azt gondolom, hogy meg kell válnunk tőle minél hamarabb, viszont nála hatványozottabban igaz az, ami Tiago esetében: a fizetése miatt még nehezebb értékesíteni.
Van egy játékos, akivel nem tudok mit kezdeni a csapatban, ő pedig Paolo De Ceglie. Igazából nem is tudom eldönteni, hogy melyik poszt lenne számára a legmegfelelőbb. Az igazat megvallva elképzelhető, hogy számára nem a Juventus a megfelelő közeg a kibontakozásra.
Muszáj megemlítenem ezen játékosok között Mauro Camoranesit is, aki 3 év múlva már 36 éves lesz, így akkor már maximum csereként számítanék rá (félreértés ne essék, jó játékosnak tartom, az egyik legjobb a jelenlegi Juvéban).
A szerződése viszont csak 2011 nyaráig érvényes, így nem tudni, hogy mi lesz Mauróval, milyen döntést hoz a 'hogyan továbbról'.
Csatárok
David Trezeguet a nyáron kijelentette, hogy a szezon végén távozik Torinóból. A véleménye természetesen még változhat, azonban én azt mondom, hogy hadd menjen.
Trezeguet az Atalanta ellen szerzett góljával a Juventusban legtöbb gólt szerző külföldi játékos lett, minden elismerést megérdemel tőlünk, szurkolóktól.
Mégis, ebben az egycsatáros játékban, amit szerintem a következő években is játszania kellene a Juventusnak, a többi csatárunk jobban megél, mivel Trezeguet sohasem a félpályás szólóiról, a cseleiről volt híres, hanem arról, ha jól megjátszották a 16-oson belül, ő nagy százalékban értékesítette helyzeteit. Neki nem tudok helyet szorítani a jövő Juventusában.
Természetesen szót kell ejtenünk a csapat ikonjáról, Alessandro Del Pieróról is, aki most hétfőn töltötte be 35. születésnapját, innen is gratulálok neki, viszont a két év múlva lejáró kontraktusa idején már 37 éves lesz.
A gyorsasága már nem a régi, viszont minden másban ott van a világ legjobbjai között. Azt hiszem, hogy 37 évesen nyugodtan visszavonulhat, hiszen az Aranylabda kivételével mindent megnyert: világbajnok, BL-győztes, 5-szörös olasz bajnok, olasz kupagyőztes, Európai Szuperkupa-győztes, 4-szeres olasz szuperkupa-győztes, klubvilágbajnok, Intertotó-kupa győztes, 2-szeres U21-es Európa-bajnok, a sok egyéni elismerésről nem is beszélve.
Elég legyen annyi, hogy a Juventusban minden idők leggólerősebb játékosa, illetve több mint 600-szor lépett pályára, amivel szintén csúcstartó. (Azért remélem, hogy ebben a két évben, ami még hátravan Alex szerződéséből, sikerül nyernünk egy Bajnokok Ligáját.)
Megemlítem itt Vincenzo Iaquintát is, aki a sérülése előtt nagyon jó formában játszott mind a Juventusban, mind az olasz válogatottban. Ő az a játékos, akinek lehet helye a következő évek Juventusában, mivel igen sokoldalú: képes egyedüli csatárként is játszani, hátravont ékként, illetve 3 csatáros felállás esetén a bal szélről is képes jó teljesítményt nyújtani.
Viszont elsőszámú ékként én nem számolnék vele, és a támadóközéppályások között is találni nála jobbat, viszont cserének minőségi lenne a következő években is.
Akiknek a Juventus mezét kellene viselnie legkésőbb 3 év múlva
Középpályások
Akkor haladjunk előre a formációban. A tegnapi bejegyzésben már volt szó a védelemről, most kezdjük a védekező középpályásokkal.
A jelenlegi keretben lévő védekező középpályásoké a jövő a Juventusban (természetesen leszámítva a fentebb említetteket). Mindegyik játékos nagyon jó korban van, fejlődőképes, és eddig sem nyújtott rossz teljesítményt, sőt.
Csak, hogy tisztázzuk, 2 kezdő védekező középpályással számolok.
Mindjárt itt van Mohamed Sissoko. Amikor 2008 elején a Juventusba érkezett, kezdetben nem találta a helyét, sokan - köztük én is - azt mondták, hogy egy ilyen ember a Juvéban?
Aztán eltelt néhány forduló, és a bajnokság végére már gyakorlatilag az egyik legjobb Juventus-játékosnak tekinthettük, az ő esetében is láthattuk, hogy nem olyan egyszerű még egy jó labdarúgónak sem megszoknia egy új futballközeget, egy új országot.
Azóta pedig valószínűleg még többet fejlődött, csak sajnos a sérülései miatt nem nagyon láttuk játszani. Remélem, elkerülik végre a hosszabb kihagyások, és meg tudja mutatni, hogy milyen játékos.
Itt van továbbá az idén nyáron szerződtetett Felipe Melo. Nála is látszott, hogy új neki a környezet, bár itt elsősorban csak az új csapattársakra gondolhatunk, mivel ő az “osztálytárs” Fiorentinától érkezett a Juvéhoz.
Véleményem szerint, amennyiben végre hosszabb időre össze tudna állni a Sissoko-Felipe Melo (vagy bármelyikük helyett nyugodtan be lehet helyettesíteni Marchisiót) középpályás tengely, közel sem kapnánk ennyi gólt.
Mert azért azt el kell ismerni, hogy nem lehetünk büszkék egy olyan teljesítményre, hogy 2-0-ás vezetésről kikaptunk otthon 3-2 a Nápolytól, és pl. Poulsenre úgy vertek több métert egy nem túl hosszú sprintben, hogy csak néztem. Tudtam, hogy lassú, de hogy ennyire.
Az utolsó két bajnoki meccsünkön 5 gólt kaptunk, és ebben bőven benne vannak a védekező középpályások. Tudom, hogy ezeken a meccseken Felipe Melo is játszott, azonban közel sem mindegy, hogy egy Poulsen, egy Sissoko vagy Marchisio játszik mellette.
Az előző bekezdésben már megemlítettem Claudio Marchisio nevét. Az elmúlt nyáron sokat fejlődött, mert egy olyan játékost láthattunk sérüléséig a pályán, akire nagy szüksége van a Juventusnak.
Hajt, ütközik, védekezik, támad, gólt lő, egyszóval univerzális játékos. Neki mindenképp helye van a jövő Juventusában, úgy mint védekező, vagy támadó középpályás. Én rá elsősorban mint védekező (vagy középső) középpályás számítanék, és akár lehetne rotálni is a Sissoko-Felipe Melo-Marchisio hármast, ami azért nagy könnyebbséget jelenthet az edzőnek. Csak ne lenne ebből a hármasból 2 játékos is sérült!
3 védekező középpályás nem túl vastag 2 helyre, ezért minimum egy játékosra még szükség van, ez a játékos nálam pedig nem más, mint a nyári felkészülési találkozókon már szereplő és bajnokin is lehetőséget kapó Luca Marrone.
Amit róla tudni érdemes, hogy védekező és támadó középpályás poszton is képes és szeret játszani, de a szélen is otthonosan érzi magát. Az indulósebessége kiváló, támadásban és védekezésben egyaránt a csapat hasznára válhat, amennyiben megkapja a fejlődéséhez szükséges lehetőséget. Aki többet szeretne olvasni Luca Marronéról, az megteheti itt, Hungarikum2 írásából, én is az ő írásából idéztem néhány mondatot).
Biztosan észrevettétek, hogy Ciro Ferrara nem csak a saját elhatározásából volt kénytelen a 4-3-1-2-es hadrendet megváltoztatni, hanem a csapatot sújtó sérüléshullám miatt is.
Ugyanakkor a jelenlegi rendszerben a 3 támadó középpályás (Diego, Giovinco, Camoranesi) mögött én nem tudnék mondani csak maximum 2 embert (Del Piero, Iaquinta, és még esetleg Marchisio, bár ő nem sokat játszott támadó középpályásként), aki képes jó teljesítményre támadó középpályásként, viszont jelenleg közülük csak Del Piero van/lesz olyan állapotban a következő meccs előtt, hogy bevethető lesz.
Diegónak és Giovincónak helye van a következő évek Juventusában, viszont - ahogy már említettem feljebb - Camoranesi sem fiatalodik, így a következő években a Juventus vezetőinek mindenképpen egy meghatározó támadó középpályást kell igazolniuk. Több jelöltem is van a posztra.
Nálam az elsődleges opció a fennmaradó 1 támadó középpályás pozícióra a jelenleg a Napoliban játszó szlovák Marék Hamsík. Aki figyeli a Serie A történéseit, és mi figyeljük, az nem tud elmenni szó nélkül a fiatal szlovák játékos teljesítménye mellett.
Már a tavalyi szezonban is remek teljesítményt nyújtott, igaz, akkor még nem termelte ipari mennyiségben a gólokat (32 meccsen 9 gól és 6 assziszt), viszont az idei szezonban a bajnokságban az eddigi 12 meccsen már 7 gólt szerzett, ami egy támadó középpályástól nagyon jó teljesítmény.
Érdemes lesz a vezetőknek rajta tartaniuk a szemüket, mivel jövőre világbajnokság, és ha ott jól szerepel Szlovákiával, akkor még drágábban lehet majd elhozni Nápolyból. Jelenleg 15,5 millió eurót ér, de szerintem már most sem lehetne 20 millió alatt leigazolni, ugyanakkor ő az a játékos, akiért én nem sajnálnám a pénzt.
A második opcióm a Tottenhamban játszó Luka Modric. A horvát játékos a tavalyi szezon előtt érkezett Londonba, ahol az előző szezonban kiválóan játszott, ő volt a csapata mozgatója.
Jelenleg sérüléssel bajlódik, azonban amikor egészséges, nem nagyon lehet megállítani. Ő még többe kerülne, mint Hamsík, jelenlegi piaci ára 18,5 millió euró, azonban a Tottenham 21 millióért vette meg anno a Dinamo Zagreb csapatától, így még mélyebben kellene a vezetőknek a zsebbe nyúlniuk, hogy Torinóba költöztessék Lukát.
Nem tartanám rossz ötletnek Ezequiel Lavezzi leigazolását sem. Jelenleg ő Marék Hamsík csapattársa a Napoliban, a posztja csatár, de képes támadó középpályásként is játszani.
Az ára Hamsík ára körül mozog, viszont érdekes, hogy, a csatárposzt ellenére mindössze 2 gólt szerzett eddig ebben a szezonban.
Ő inkább visszavont csatárnak tekinthető, ami a statisztikáiból is kitűnik: tavaly 30 bajnoki meccsen 7 gól, 12 assziszt, tavalyelőtt 35 bajnoki meccsen 8 gól, 11 assziszt, tehát nem mondhatnánk, hogy az előkészítés idegen terep volna számára.
Plusz természetesen aki látta a Juventus-Napoli meccset, az saját szemével győződhetett meg róla, hogyan futotta le 20 méter alatt Poulsent. Vele sem járnánk rosszul.
Úgy vélem, hogy közülük kellene 1 játékost megvenni a következő 2 évben, hogy Camoranesi esetleges visszavonulásakor már meglegyen a méltó helyettese. A cserék közé én a fiatalok közül építenék be néhány játékost, azokat, akik addig megfelelő teljesítményt nyújtanak.
Több tehetséges játékos is van a fiatalok között, ezt majd az idő döntheti el, hogy ki kerül a nagycsapat közelébe.
Csatárok
Egy csatáros játékkal gondolkodva 3 csatárra van szüksége a csapatnak.
A jelenlegi csatáraink közül én Amaurit hagynám a csapatnál (plusz még esetleg Iaquintát a fentebb említett okok miatt). Ő egy jó testfelépítésű játékos, nagyon jól fedezi a labdát, meg is tudja azt játszani, akár egy az egyben is meg tudja verni a védőket, szóval egy komplett játékos. Ezért maradna ő nálam a Juventusban.
Mellé/mögé én a tavaly német bajnokságot nyerő Wolfsburg csatárát, a bosnyák Edin Dzekót venném meg.A tavalyi szezonban 32 bajnokin 26 gólt szerzett, és kiosztott 10 asszisztot is, a jelenlegi szezonban 12 bajnokin 4 gól és 5 assziszt a mérlege.
23 éves, 193 cm magas, nagyon fejlődőképes, szerintem világklasszis csatár válhat belőle. Piaci ára 18 millió euró, szerintem 20-25 millió körül lehetne elhozni Wolfsburgból.
A válogattjával még harcban áll a világbajnoki részvételért (igaz Portugáliával játszanak a pótselejtezőn), és ha megmutathatná magát a világeseményen, rá is ugyanaz állna, mint Hamsíkra. Az ára csak feljebb kúszna.
A harmadik csatárnak én a már jelenleg is a nagycsapat küszöbén álló Ciro Immobilét néztem ki. Korábban már róla is volt szó Hungarikum2 egyik írásában, érdemes elolvasni a róla leírtakat.
Hát ennyi lenne, de 3 év nagy idő, ki tudja, mit hoz a jövő...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.