Elérkezett az idő, hogy mikroszkóp alá vegyük az idei második áldozatunkat, a szaklapok szerint is legtehetségesebb fiatal játékosunk elmúlt pár hónapos teljesítményét.

Persze, hogy ez - ha egyesek számára nem is egyértelműen, de - Claudio Marchisio teljesítményének szétszálazását jelenti. In medias res elmondható, hogy érdekesen indult neki a Juventus felnőtt csapatánál, hiszen mikor visszaérkezett az Empoliból, még csak 4. számú középső középpályásként számoltak vele a klubnál... ebben a szezonban pedig Felipe Melo érkezte után, és Zanetti eladása előtt újra úgy gondolhattuk, hogy most talán tényleg nem kap elég lehetőséget a további fejlődésre, hiszen Ferrara rombuszában Diego, Sissoko, Melo és Camoranesi helye is biztosnak tűnt, és ezzel - mint minden rendes négyszögnél - nem maradt további betölthető csúcs a középpályán.

Nem így történt. Amennyire leírtuk néhányan annó, olyannyira bizonyítja azóta, hogy a beskatulyázás közel sem volt helytálló. No, de illik a történetet az elejéről kezdeni.

Egy fiatal tehetség kibontakozása

Kapaszkodjon meg aki nem tudná, mert ez a srác már születésétől fogva igazi juventino, hiszen 1986 január 19-én Piemonte székhelyén (azaz Torinóban) született és 7 éves kora óta a zebrák mezét viseli. Kezdetben csatár poszton játszva Del Piero nyomdokaiba szeretett volna lépni, aki a mai napig a legnagyobb példaképe, azonban 16 éves korában az edzője - ki tudja milyen indítatásból - középpályást faragott belőle, amely poszt - mint a mai napon már tudjuk - azóta is a sajátja. Tehetségét mi sem mutatta jobban, mint az, hogy Didier Deschamps - a Juventus akkori vezetőedzője - 20 évesen már számított rá az első csapatban a Martina ellen 3-0-ra megnyert kupamérkőzésen. Ezután a bajnokságban - a Serie B-ben - az SSC Napoli elleni találkozón volt először a kezdőcsapat tagja.

A következő idényben - a Juventus feljutását követően - a vezetőség és az akkori vezetőedző - Claudio Ranieri - közös döntésének értelmében az Empolihoz került kölcsönbe, hogy egy kis tapasztalatot szedjen föl magára.

Visszatértét követően a kezdőcsapat tagja volt a Juventus Artmedia Bratislava elleni BL selejtezőjén és a bajnokság első fordulójában is a Fiorentina ellen. Folyamatos játékára kezdetben kevesen számíthattunk, hiszen a klubhoz azon a nyáron érkezett a dán Cristian Poulsen, akit a Tinkerman-nak becézett vezetőedző - természetesen még mindig sokak kedvencéről, Claudio Ranieriről van szó - igazi minőségi középpályásként harangozott be, valamint már volt néhány középső középpályás, akiket vagy nevük (Tiago), vagy teljesítményük alapján (Zanetti, Sissoko) a fiatal elé helyeztünk volna. A sok váratlan sérülésnek "köszönhetően", azonban sok lehetőséget kapott, amiken rendszerint megmutatta, hogy nem véletlenül hozták vissza az első csapatba. Abban az időben még tagja az olasz utánpótlás válogatottnak, és egyik kulcsembere a 2008-as touloni utánpótlástornát megnyerő csapatnak. Részt vett a 2008-as olimpián is, ám sérülése miatt csak egy meccsen léphetett pályára: Honduras ellen Sebastian Giovinco cseréjeként.

Elérkezett az idő, hogy mikroszkóp alá vegyük az idei második áldozatunkat, a szaklapok szerint is legtehetségesebb fiatal játékosunk elmúlt pár hónapos teljesítményét.

Persze, hogy ez - ha egyesek számára nem is egyértelműen, de - Claudio Marchisio teljesítményének szétszálazását jelenti. In medias res elmondható, hogy érdekesen indult neki a Juventus felnőtt csapatánál, hiszen mikor visszaérkezett az Empoliból, még csak 4. számú középső középpályásként számoltak vele a klubnál... ebben a szezonban pedig Felipe Melo érkezte után, és Zanetti eladása előtt újra úgy gondolhattuk, hogy most talán tényleg nem kap elég lehetőséget a további fejlődésre, hiszen Ferrara rombuszában Diego, Sissoko, Melo és Camoranesi helye is biztosnak tűnt, és ezzel - mint minden rendes négyszögnél - nem maradt további betölthető csúcs a középpályán.

Nem így történt. Amennyire leírtuk néhányan annó, olyannyira bizonyítja azóta, hogy a beskatulyázás közel sem volt helytálló. No, de illik a történetet az elejéről kezdeni.

Egy fiatal tehetség kibontakozása

Kapaszkodjon meg aki nem tudná, mert ez a srác már születésétől fogva igazi juventino, hiszen 1986 január 19-én Piemonte székhelyén (azaz Torinóban) született és 7 éves kora óta a zebrák mezét viseli. Kezdetben csatár poszton játszva Del Piero nyomdokaiba szeretett volna lépni, aki a mai napig a legnagyobb példaképe, azonban 16 éves korában az edzője - ki tudja milyen indítatásból - középpályást faragott belőle, amely poszt - mint a mai napon már tudjuk - azóta is a sajátja. Tehetségét mi sem mutatta jobban, mint az, hogy Didier Deschamps - a Juventus akkori vezetőedzője - 20 évesen már számított rá az első csapatban a Martina ellen 3-0-ra megnyert kupamérkőzésen. Ezután a bajnokságban - a Serie B-ben - az SSC Napoli elleni találkozón volt először a kezdőcsapat tagja.

A következő idényben - a Juventus feljutását követően - a vezetőség és az akkori vezetőedző - Claudio Ranieri - közös döntésének értelmében az Empolihoz került kölcsönbe, hogy egy kis tapasztalatot szedjen föl magára.

Visszatértét követően a kezdőcsapat tagja volt a Juventus Artmedia Bratislava elleni BL selejtezőjén és a bajnokság első fordulójában is a Fiorentina ellen. Folyamatos játékára kezdetben kevesen számíthattunk, hiszen a klubhoz azon a nyáron érkezett a dán Cristian Poulsen, akit a Tinkerman-nak becézett vezetőedző - természetesen még mindig sokak kedvencéről, Claudio Ranieriről van szó - igazi minőségi középpályásként harangozott be, valamint már volt néhány középső középpályás, akiket vagy nevük (Tiago), vagy teljesítményük alapján (Zanetti, Sissoko) a fiatal elé helyeztünk volna. A sok váratlan sérülésnek "köszönhetően", azonban sok lehetőséget kapott, amiken rendszerint megmutatta, hogy nem véletlenül hozták vissza az első csapatba. Abban az időben még tagja az olasz utánpótlás válogatottnak, és egyik kulcsembere a 2008-as touloni utánpótlástornát megnyerő csapatnak. Részt vett a 2008-as olimpián is, ám sérülése miatt csak egy meccsen léphetett pályára: Honduras ellen Sebastian Giovinco cseréjeként. 

A tehetségtől a kész játékosig

Az előző szezonban a szárnyát bontogató tehetség a szurkolók egyik kedvencévé vált és folyamatos jó teljesítményével, már Európa szerte is a legtehetségesebb játékosok között kezdték számon tartani. Stílusa alapján már akkoriban is a korábbi Juventus legendához, Marco Tardellihez hasonlítgatták.

Aki még nem látott videót a Juventus előbb említett korábbi legendájáról az itt megnézhet egyet. Érdemes közvetlen ez után megnézni Marchisio egyik legszebb gólját, amit itt találtam meg. Mások szerint Marchisio az "új Gerrard" (érdekes, hogy az utóbbi években már aktív játékosoknak reinkarnációit is megtalálják egyesek). Ennek a hipotézisnek az alátámasztását célozza a következő videó:

https://www.youtube.com/watch?v=WNw9tlef_lM

A hasonlóság mértékének a megállapítását mindenkinek a saját fantáziájára bízom. A magam részéről Marchisio egy olyan egyéniség, aki éppen olyan technikás volt ekkortájt, mint sok más korábbi meghatározó Juventus középpályás. Pont. Ebben a szezonban - a 2008/2009-esről van továbbra is szó - önmagáért beszél, hogy a három visszahozott fiatal (rajta kívül Giovinco és De Ceglie) közül magasan Ő játszott a legtöbbször: 27 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és ebből 24 alkalommal kezdőként.

Habitus

Az idei szezonbeli teljesítményének leírása előtt a természetéről szeretnék néhány mondatot írni. Azt mondanám, hogy minden megvan benne, amit Giovinco-ban nem találtam meg: türelem és szerénység. Habár kevés interjú látott napvilágot a nevével fémjelezve, ezek mindegyike korrektnek és szimpatikusnak mondható. Nyilván ez egyéni vélemény. Nem kell egyet érteni velem, sőt várom az ezzel ellentétes véleményeket a poszt mellett kommentek formájában - azaz crackerek hátrébb az agyarakkal :)

Az idei szezon

Felipe Melo érkeztével a középpályán nem találtam volna neki helyet, de Sissoko vártnál lassabb gyógyulása és Zanetti eladása miatt újra lehetőséghez jutott és megmutatta, hogy kihagyása a csapatból szinte lehetetlen. Az eddig lejátszott mérkőzések alatt a legkiegyensúlyozottabb és legjobb teljesítményt nyújtó játékosunk volt, akinek sérülése igazi vérveszteség a csapat, valamint nagy fejfájás Ferrara számára, hiszen Sissoko már jó ideje nem játszott és - véleményem szerint - a dán, valamint a portugál már rég nem emlegethető egy lapon a bejegyzés főszereplőjével. Ez utóbbi véleményemet mi sem támaszthatja alá jobban, mint a Bulgária elleni olasz válogatott mérkőzés után Tardelli nyilatkozata: "Már egy kész játékos, olyan, mint amilyen én is voltam. Lehet sokkal profibb játékos, mint annó én voltam.”

A következő gólja azt hiszem mindig is a felejthetetlen kategóriába fog esni: 

https://www.youtube.com/watch?v=WU-Rp39ofzI

Számomra egyébként nemcsak védekező munkája (sokszor segít be a mögötte lévő szélső védőnek, azaz mostanság Grosso-nak), hanem labdatartása, labdaszerzései, megindulásai és meglátásai is kezdik a legnagyobbak közé emelni. Remélem, hogy a sérülése, az azt követő operáció és a következő hetek kihagyása nem nyomja rá a bélyegét a későbbi fejlődésére.

Goal.com szezonbeli értékelése

Chievo elleni győztes mérkőzés, Augusztus 23.

6.5 -  "Energikusan mozog a középpályán, az egész pályát lefedi a folyamatos mozgásával."

Roma elleni győztes mérkőzés, Augusztus 30.

6.5 - "A sérülése és cseréje előtt kitartó teljesítmény a középpályán."

Lazio elleni győztes mérkőzés, Szeptember 12.

6 -  "Fényes jövő áll a Tardelli-re emlékeztető középpályás előtt, noha a támadásokat ezen a mérkőzésen nem tudta igazán támogatni."

Bordeaux elleni döntetlen, Szeptember 15.

5 - "A második félidőben szinte fel sem tűnt és kihagyott az utolsó pillanatokban egy hatalmas ziccert, amivel meg lehetett volna szerezni a 3 pontot. Az első félidőben viszont éles meglátásaival és a gyors labdajáratásával tűnt ki."

Livorno elleni győztes mérkőzés, Szeptember 19.

7.5 - "Bérelt helye lesz a válogatottban és utazhat Dél-Afrikába, ha továbbra is ilyen teljesítménnyel rukkol elő. A gólját De Lucia befűzése után kegyetlenül bevarrta."

Genoa elleni döntetlen, Szeptember 24.

8 - "Pazarul teljesített a középpályán. Végig dominált középen és a Iaquinta góljánál is közreműködött. Szuper játékossá fejlődik."

Bologna elleni döntetlen, Szeptember 27.

6.5 - "Energikus a középpályán, de nem ugyanaz a domináló játékos, mint aki a Genoa ellen volt."

Bayern elleni döntetlen, Szeptember 30.

6.5 - "Energikus középen, de a mérkőzés végére látszólag kifulladt a folyamatos játszatása miatt."

Palermo elleni elveszített mérkőzés, Október 4.

Nem játszott.

Átlag (8 mérkőzés alapján) -  6,56

Mit is írhatnék végszóképpen: Claudio Marchisio a leírt, hátrasorolt fiatalból pótolhatatlan játékossá kezd válni, és ha olyan játékkal tud előrukkolni, mint például most a Genoa ellen, akkor azt mondom, hogy a világ egyik legjobb középpályása játszik a csapatunkban, akit vétek lenne kihagyni a kezdőből. Reméljük gyorsan visszatér a sérüléséből, azaz mihamarabbi jobbulást neki az operáció után!

Mint korábban, várom a véleményeket, kommenteket :)