Sebastian Giovinco az olasz labdarúgás egyik legnagyobb tehetségeként számon tartott játékos. Az Atom Anti becenévre hallgató ifjonc 14 évesen került a Juventushoz.

Első felnőtt csapatbeli fellépésére 2007 májusáig kellett várni, melyen csereként beállva egy mértani pontosságú gólpasszal hálálta meg a lehetőséget.

A következő 2007/2008as szezont az akkor Seria A-ban szereplő Empoli csapatában töltötte, ahol hamarosan kihagyhatatlanná vált. Ennek rendje és módja szerint a Juventus vissza is hívta őt, mellesleg az Arsenal is igényt tartott volna a játékára.

2008 nyarán részt vett a touloni utánpótlástornán, ahol diadalmaskodott az olasz csapattal és elnyerte a torna legjobbjának járó díjat.

Tagja, sőt kulcsfigurája volt a 2009-es, Svédországban rendezett U21-es Erópa Bajnokságon szereplő olasz válogatottnak is.

A torna összes meccsén remek játékot mutatott egyetemben a csapattal, de még így sem sikerült
elhozni a kupát, ugyanis- mellékesen nem megérdemelten - vereséget szenvedtek Németország gárdájától.

E sikerek, és a sok-sok jóslat, melyek szerint ő lehet majd Del Piero utódja, sem bizonyult elegendőnek, hogy rendszeresen helyet kapjon a kezdő tizenegyben, sőt.

A 2008/2009es szezonban csapatunk 4-4-2es felállásban játszott, ahol is számára a bal oldali középpályás poszt lehetett volna megfelelő. De ezt többnyire Nedved töltötte be, melynek helyességével senki sem vitatkozhat, viszont azzal, amikor az ő távollétében sem Atomhangya került a tizenegybe, hanem például sokak által nem igazán tartott  Juventus szintű játékos, azaz Marchionni kapott lehetőséget, nem hiszem, hogy sokan értettek egyet.

Ennek ellenére is sikerült megtartani a játékjogát, igaz, nem bizonyult nagy feladatnak, ugyanis a játékos többször hangoztatta hűségét a klub irányába.

Sokan gondolhatták volna, hogy Ciro Ferrara kinevezésével megoldodnak a problémái. Azonban érkezett nagy örömünkre  (a posztján a legjobbak közé tartozó) Diego Ribas, kinek hellyettese lett Giovinco. Még ez a szerepkör is több lehetőséget nyújt a mult évinél.

Csak ám ismét közbeszólt a sors. Ugyanis - gondolom - számotokra is feltűnt, hogy a játékos nem igazán felel meg irányitóként, vagyis nem azt a szintet nyújtja, amire képes lenne.

A legjobban nyilvánvalóan az olasz korosztályos csapatban is alkalmazott 4-3-3-as rendszerben érezte jól magát, itt mutatta meg, miért is tartják számon csapatunk kapátiányának utódjaként. Igaz, a 4-4-2-nél sem lett volna probléma a teljesítményével, csak hát Nedved helyét akkoriban senki sem vehette volna át.

A jelenlegi keretünket nézve egyetlen taktika jöhetne szóba, ahol Diego és Giovinco is helyet kaphatna. Ez pedig a 4-2-3-1. Így viszont a 4 csatárunk rotálodna 1 helyen.

Így továbbra is bizakodhatunk Gio klubhűségében és abban, hogy Trezeguet esetleges év végi távozásánál a vezetőség nem újabb játékos megvásárlásán, hanem az előbb emlitett taktikára való átálásson gondolkozik majd el.