Na végre. Én is így látom...nem tudom mit kell felfújni, mert elvesztettünk egy meccset. Döntetlen is előfordul. Annyi az egész, hogy két év után megint több fronton kell harcba szállni és elszoktak tőle a fiúk, valaki meg még nem is játszott ennyi meccset. Majd belejönnek...

Szerintem is fel van fújva a dolog... de ezt már elég sokszor hangoztattam itt is és más fórumon is. Sajnos a szurkolók többsége kicsit türelmetlen. Szerintem ítéletet később (a szezon végén) kell hirdetni.

Az a poén, hogy lassan ezek a nyilatkozatok bizonyítják be, hogy valami tényleg nincsen rendben. Hiszen ha mindenki megszólal, hogy nincs válság, akkor szerintem ott tuti válság van, sajnos. Ha nem lenne gond, nem nyilatkozgatnának ennyit erről.

A nyilatkozatok többsége szerintem azért született meg, mert a szurkolók és a sajtó közös erővel az ellenkezőjét próbálják bizonygatni (már hetek óta megy szinte minden fórumon, de leginkább a Tuttosport és goal.com által vezetett hadjárat). Nyilván meg akarják nyugtatni a szimpatizánsokat és ezzel magukat is, hiszen ki szeret olyan stadionban játszani, ahol a saját szurkolótábor is köpköd és elégedetlen.

Persze hogy elégedetlen. Erre a nyugtató szándékú nyilatkozatok csak rátesznek egy lapáttal. Hétvégi meccs sorsdöntő lesz, ha nem nyerünk, tényleg nagy a gáz. Csak attól félek, játszunk egy döntetlent szánalmas játékkal, és az lesz a konklúzió, hogy Nápolyban jó a döntetlen is.

De hogy nehogy az jöjjön le belőle, hogy én csak köpködni meg elégedetlenkedni tudok, remélem nyerünk hétvégén, bár én már annak is örülnék, ha szépen játszanánk.

Valóban... rosszul fogalmaztam. Számomra nem az a probléma, ha valaki elégedetlen, hanem az, ha destruktív és pesszimista, mert a szurkolók többsége - akik fórumokra írnak - csődöt vár és folyamatosan negatív jövőképpel dobálózik... Kedvenc példám leegyszerűsítve: Ranieri rossz edző mer' semmit sem nyert és nem is fog nyerni, mert vesztes, ezért váltsuk le, ha nem tesszük, akkor majd jól meglátjuk milyen rossz lesz. Sokszor már nagyon komikus olvasni a sok hülyeséget. Eleve logikailag ellentmondásos az egész formula, mert nem implikálható. Legfeljebb valószínűsíthető. Ha mégis implikálható lenne, akkor nem lenne győztes edző, hiszen mindenkinek van olyan állapota, amikor még nem nyer semmit. Visszatérve a mainstream-hez és passerby válaszára. Félreértés ne essék: sosem volt gondom a véleményeddel, bár nem értünk egyet most sem. Szerintem a megnyugtatás ugyanúgy lehet pozitív hatású, mint negatív, azaz relatív hogyan értelmezzük és mit látunk benne. Abban egyetértek, hogy a hétvégi meccs fontos lesz, bár nem gondolom, h' sorsdöntő lenne. A sérülések miatt ui. elég gyenge a keretünk. Olyannyira, hogy akár Tiago is lehetőséget kaphat, hiszen csak 3 vkp vethető be a Napoli ellen (hacsak nem hoznak fel az ifiből játékosokat, és/vagy nem teszik be a keretbe Ekdal-t, bár a svéd srác, mintha tkp lenne). Örülnék a szép játéknak és a győzelemnek, de döntetlen, vagy vesztes meccs esetén se lesz világvége hangulatom, hiszen tudom, hogy ez előfordult a múltban és a jövőben is elő fog fordulni, egyúttal remélem hogy a szezon alatt jóval többet fogunk nyerni, mint döntetlent játszani, vagy veszteni. Ha pedig tavasszal nem végzünk jó helyen a tabellán, akkor én is azt mondom, hogy változtatni kell, de addig maradok a szurkolásánál. Forza Juve!

Az a baj, hogy a szurkolást gyakran összetévesztik a rajongással, vagyis inkább az elvakult szeretettel. Szerintem a kritikus rajongó - mint én - sem szereti kevésbé a csapatát, egyszerűen csak nem tud ignorálni olyan dolgokat, amit a többség simán megtesz. Sokan leegyszerűsítik úgy a dolgot, hogy győzelem/vereség, pedig egy győzelemben is gyakran lehet találni negatív, míg egy vereségben pozítiv vonásokat. A világ nem fekete és fehér. Ha hétvégén kikapnánk, én sem érezném úgy, hogy itt a világvége, hiszen 2 éve még a másodosztályban vitézkedtünk - a visszasorolás amúgy csak mégjobban megerősítette a klubhűségem. Ugyanakkor úgy érzem, hogy a kritika elengedhetetlen része a szurkolásnak, és a szurkolónak dolga az, hogy ha szükséges, kritikát - pozítivat vagy negatívat - fogalmazzon meg a csapatával szemben. Az olyan üres lózungokat, mint hogy Ranieri vesztes típus, én sem szeretem, de a kritikám többi része azt hiszem valamilyen szinten helytálló. A szezonban a csapat eddig nem igazán játszott jól, mondhatom néhol szörnyen, becsúsztak rossz eredmények is. A mérleg másik oldalán én max. azt látom, hogy még nem vesztettünk túl sok pontot, bár az összes ilyen meccsnél az volt a kulcsmondat, hogy legalább a 3 pont megvan/xy helyen jó az x is. Szerintem nem. Nekem a Palermo elleni meccs tette be a kaput, ahol hazai pályán full védekezően álltunk fel, mintha egy kiscsapat lennénk, aki a mondjuk a Barcelona-hoz látogat. Ez a meccs persze azonnal felfedte kritikám másik aspektusát is, ami maga az összeállítást végző Ranieri. Meglátásom szerint néha teljesen ostoba módon állunk fel, elég csak arra gondolni, hogy Molinaro-t hányszor cserélte le, vagy a védekező felállás, vagy gyakran túl későn nyúl bele a meccsbe. A sérülések. Először is, én nem láttam még csapatot, ahol ennyi sérülés lenne (persze biztos van), és most már jó lenne ennek kideríteni az okát. Paraszti ésszel gondolkozva valamit rosszul csinál az edzői stáb. Meg lehetne említeni még az átigazolásokat, amelyek szerintem nem voltak túl fényesek, és részben okolhatóak is azért, amiért itt tartunk. De most komolyan, sokkal több volt a blama, mint a bevált átigazolás. Legbiztosabb jele, ha egy csapat eltolta a nyári átigazolását az, hogy télen aktív a piacon. Januárban jött Sissoko, és most Blanc ígért valakit erre a télre. Felelősök persze nincsenek, mindenki ugyanúgy dolgozik tovább, mintha nem dobtunk volna ki súlyos euro(tíz)milliókat az ablakon. A fentiek miatt én nem tudom elfogadni az olyan érvrendszert, amely a "sok a sérülés" frázisra épül. Egy keret nem 15 emberből áll, amiből ha kiesik 5, akkor nincs csapat. Biztos demagóg vagyok, de egy idényre felkészülten kell nekivágni. Szerintem azért lesz sorsdöntő a hétvégi meccs, mert ha leszerepelnénk, akkor az eddig is kritikus szurkolók - beleértve a média nagy részét is - végleg elfordulna Ranieri-től. Bár szerintem még ekkor sem rugnák ki, hanem megvárnák a Real elleni meccset/meccseket, és az ottani eredmény döntene. De az már nagyon necces. Konklúzió: én sajnos nem tudok olyan türelmes lenni, mint Te, Shyr Kahn, de ez csak azért van, mert túlságosan szeretem a Juventus-t, ami néha - gyakran - átcsap valamiféle óvó-mechanizmusba. Ugyanúgy szurkolok én is, nem kívánok rosszat a csapatnak, nem imádkozom a vereségért csak azért, hogy itt élcelődjek Ranieri elfuserált taktikáján, csupán változást akarok, mert félek, hogy veszendőbe megy az egész idény. Ezért nem tudok/akarok várni tavaszig, mint Te (bár azt nem tudom, ezalatt pontosan melyik hónapot érted). Nem bírom elviselni, ha rosszul megy a szekér, főleg ha ennek eléggé nyilvánvaló okait/felelőseit is látom, illetve hogy nem változik semmi. Ilyenkor összeszorul a szívem, mert nem tudok mást tenni, mint itt ócsárolni a vezetőséget, Ranieri-t, stb. :). De hidd el, én örülnék a legjobban, ha másképp lenne.

Még annyit ideszúrnék hogy számomra néha a taktika sem teljesen világos,sőt egyáltalán van-e???A már említett Palermo elleni meccsen nálam is elszakadt a cérna rendesen,mert hazai pályán egy Juventusnak kutya kötelessége teljes erőbedobással támadni,felőrölni ellenfelét!Erre mit látok???Cicázgatva,ollézgatva kigurigáznak minket és Teljesen impotensek vagyunk Ranieristűl,csapatostul egyaránt!!!!!Roppant hibás vezetői magatartás hogy nem vagy túl későn nyúl bele a meccsekbe!De persze senki sem villog és ennek talán mégis lehet valami oka.Néha úgy rohangáltunk a pályán mint pók a falon és ő csak állt és nézte a semmit!Persze említhettem volna a BATE elleni meccset is,bár ott azért annyi pozitívum azért volt hogy a második félidőre még összekaptuk magunkat,de a bajnokin ez már nem ment.Na mindegy,bízzunk a jobb folytatásban! ÉS MÉG ANNYIT HOGY MEGJÖTT A LEGÚJABB NEDVED MEZEM ITÁLIÁBÓL!!!!!:))))/Bár lehet hogy Poulsent kellett volna rendelnem?;)/Amúgy GYÖNYÖRŰŰŰŰŰŰŰ!!!!

passerby: küldtem Neked egy mailt, nézd már meg, légyszi!

:) Örülök, hogy sikerült végre találnom valakit, aki szépen és logikusan meg tudja fogalmazni, amit gondol. Kicsit széthúzzuk a topic-ot, de remélem ezt Lassus-ék nem bánják, mert talán sikerül elmélyültebben beszélni erről a problémáról. Szerintem az eredeti kérdésektől eltértünk, hiszen a mondandóm lényeg az volt, hogy az elégedetlenséget elfogadom, feltéve ha nem destruktív és pesszimizmussal fűtött, valamint szerintem a krízist elutasító nyilatkozatok éppen azért születnek, mert nincs krízis. Ez - mint már említettem - azon múlik, hogy az ember mit lát, vagy képzel bele az olvasottakba. Fölmerülhetne a kérdés: vajon igazak-e az interjúk, de ez a kérdés kicsit hosszú és szerintem felesleges fejtegetést eredményezne, hiszen mi - akik nem a csapat háza tájékán tevékenykednek - nyilván arra reagálunk, amit a média közvetít felénk, ezért inkább csak igaznak feltételezem ezeket a híreket, mind a mellett, hogy megtartom józan ítélőképességem és a pletykák többségét ezzel kiszűröm. Ha már felsoroltad, hogy szerinted mi az, ami miatt kritika illetheti a csapatot, akkor engetessék meg az ellentétes oldal leírása is, de mindenekelőtt had jegyezzem meg: van igazság abban, amit mondtál, ha csak a feketét mutatja meg, akkor is, mert a fekete is egy szín. A világ valóban nem csak ellentétekre épül. Ezt én is így látom, de pontosan ezért érdekes a sokfajta perspektíva, ami miatt szvsz elcsúsznak egymás mellett a vélemények, azaz a fekete és fehér mellett a szürke különböző árnyalatai. A Palermo ellen a csapat szétesett, de azt nem szabad elfelejteni, hogy a szurkolók perspektívája egy idea felé irányul: sikeres, harcos csapat látványa. Az egész kicsit hasonlít a háborúhoz, azzal különbséggel, hogy a szurkolók képviselik a katonai vezetőket, míg az edző, a vezetőség és a csapat tagjai a katonákat. Ezzel azt akarom mondani, hogy sokan csak ostorozni tudják a csapatot, de az éltetésről és a bátorításról megfeledkeznek, pedig ezek nagyobb erőt adhatnak, mint a kritika. Mondhatjuk: a játékosokat a jó játékért fizetik. Ez mind szép és jó dolog, ha osztani kell a lapokat, de ha az asztal másik oldalán "ülsz", akkor már nem is tűnik olyan rózsásnak a helyzet. Ha hozzátesszük a felelősséget, a győzni akarást, ami terheli a játékosokat és még inkább az edzőt és a klub vezetőit, akkor még bonyolultabbá válik a képlet. Persze nem véletlenül kapnak olyan fizetést, amilyet kapnak. Mire is akarok kilyukadni? Arra, hogy könnyű okosnak lenni szemlélődőként és figyelmen kívül hagyni az összes lehetőséget. Próbáld meg elképzelni mit kell végiggondolnia egy edzőnek, aki a játékosokkal nap, mint nap találkozva és ugyanakkor a szurkolók elvakult kritikáit halva kell, hogy dolgozzon. Bátorítás a szurkolók felől nem igen lehet hallani mostanában és ez valószínűleg azt eredményezi - ha mégoly kemény emberről is van szó -, hogy az önbizalom megcsappan és az akarás görcsössé válik. Igen. Lehet mondani, hogy ez a munkájuk, de ők is csak emberek, ennek ellenére és az előbbieken felülemelkedve Ranieri képes higgadt maradni a kritkák gyűrűjében. Nem lehet könnyű. Én kiállok mellette és bátorítom, mert szerintem megérdemli a bizalmat egy vereség után is. Mit látok én abból, ami ott a játékosok között zajlik? Semmit. Nem ismerem a kapcsolatukat, a napi teendőjüket, a családi dolgukat. Mondani lehet: egy profi játákosnak felül kell emelkednie a problémákon, de én azt mondom, hogy sokkal könnyebb felülemelkedni, ha inkább bátorítást kap, mintha negatív kritikát. A szurkoló számomra azt jelenti, hogy bár kritizál ha kell, de sosem feledkezik meg arról, hogy nem Ő a csapat vezetője és elsősorban az a feladata, hogy bátorítsa a csapatot, egyébként nem ismerem a szurkoló szó etimológiáját, de feltételezhetően erre utal ez is. Manapság szurkoló alatt mást érthetünk, mint régen. Bár nem karom a múltat sem idealizálni. A helyett, hogy kétes igazságtartalmú kritikákat fogalmaznék meg és ezzel beállnék a folyton kritizálók sorába, inkább bátorítom a csapatot itt és más fórumokon. Kérdezhetnéd, hogy vajon hogyan sarkalom a csapatot, hiszen nem a csapattal osztom meg a véleményem. Válasz: Káosz elmélet. Minden mindennel összefügg és bármi kis mozdulat előídézhet olyan bonyolult és összetett eseményláncot, ami teljesen más dolgokban érezteti a hatását. A klasszikus példánál maradva: Ázsiában a pillangó megrezdíti a szárnyát és európában vihar támad. Mit akarok ezzel mondani? Hiszek abban, hogy meggyőzhetem az embereket és befolyásolhatok véleményeket és ezzel magát a csapatot is. Véleményt akarok befolyásolni, mert úgy látom a sok krikika terhes a csapatnak és mint ahogyan Buffon is mondta sokaknak túlzottan nehéz ez a mez. Nekünk ellentétben nagyon könnyű a mez, mert könnyen beszólunk, ha valami nem tetszik. A morzsákkal, amiket itt csepegtetek, remélem sikerül meggyőznöm embereket, hogy a kritika mellet ne felejtsék el a szurkolást, ne mindig csak kritizáljanak, mert azzal másokat is kritikára késztetnek. Ennek következménye pedig a stadionban is érződhet. A mag amit én elültetek a szkepticizmus magja, de nem az élet igazságaiban való kételkedés magja, hanem a szkepszis a kritikai hozzáálláshoz és annak pozitív hatásához. A szurkolók többsége nagyon negatív. Ha jól megy a csapatnak megy a magasztalás és a többes szám első személy, de ha kikapunk egyszer, akkor jön a világvége hangulat, vagy jobb esetben a kritika és a többes, vagy egyes szám harmadik személy. Akár hiszed, akár nem én valószínűleg ugyanúgy szeretem és féltem a csapatot, mint te csak másképpen próbálok meg segíteni és másképpen látom a világot. A dolgok nagyon bonyolultak. Túl bonyolultak ahhoz, hogy átlássam őket és minél többet akarok megtanulni, annál jobban ráérzek, hogy milyen sokszínű is a világ és milyen bonyolultan és finoman befolyásolják egymást a dolgok és az emberek. A fentebbi hosszú fejtegetés miatt kérdezem: Nem lehetne azt mondani, hogy a sok sérülésben a túlzott akarás és görcsösség is megnyilvánulhat? Nem lehetne inkább azt mondani, hogy a sérülések hátráltatják a folyamatos fejlődést, sőt esetenként visszafordítják a pozitív tendenciát? Mindazonáltal: Sosem várható el egy csapattól, amiben 5-6 alap játékos kiesik, hogy ugyanúgy teljesítsen, mint előtte. Remélhető, de nem várható, mert 5-6 kezdő játékos kiesése mérvadó. Az alapjátékosok nyilván azért "alap" játékosok, mert az edző szerint a formájuk alapján a legjobbak. A padon csücsülők pedig mindig "idegenként" érkeznek a pályára, mert nincs a lábukban a tapasztalat és nem érzik a csapattársakat. Ha az 5-6 kieső tapasztalt játékos miatt ráadásul az edző még szerkezetbeli változtatást is tesz, akkor én azt mondom: ezek lehetnek a Palermo elleni vereség legfőbb okai. Ha azt mondom minőségi csere kell, akko nem mondok semmi olyat, amivel a játékosok előrébb kerülnének és amivel egetverően nagy dolgot mondanék. Persze kellenek játékosok, de most teljesen felesleges erről beszélni. Majd az átigazolási időszakban mondok ilyet, ha kell. A "tavasszal" pedig azt jelenti, hogy a szezon végén mondok véleményt és ítélkezem. Akkor már a nyomás is kisebb. Addig reménykedem és inkább szurkolok, mint kritizálok... mert szerintem ezzel előrébb lehet a csapat. Pürrhón után szabadon. Nem várom el, hogy megérts, de azt hogy elgondolkodj és ne csak retorikai versenyt lásd, igen.

Van egy olyan szólás, vagy talán dalszöveg-részlet, mely szerint "fear is the heart of love", vagyis a félelem a szeretet szíve/magja. A félelem indukálja a szeretetet,és ezzel én egyet is értek. Kritikám mozgatórugója az a félelem, mely a Juventus-hoz köt. Szeretem őket, féltem őket, és magam, hiszen ha nekik nem megy, az rám is kihat. Mindezt csak azért írtam le Shyr Kahn, mert előző kommentemet szerintem félreértetted. Én NEM szeretem kritizálni a csapatot, de ha szükség van rá, megteszem. Én nem szeretnék retorikai versenyt, sokkal inkább ésszerű érvelésekkel alátámasztott vitát, és sajnos a hosszászólásodban ezekből nem sokat találtam, túl sok az általánosítás. Néhány észrevételedre reagálok, talán így érthetőbb lesz másoknak is. A médiával nem szabad foglalkozni, egyértelmű hogy torzítják a valóságot - ebből élnek meg, hidd el, ismerem belülről az egészet. Éppen ezért ritkán szoktam nyilatkozatokkal foglalkozni, vagy utalni rájuk, mert nem feltétlen a bizalmam ezzel kapcsolatban. Mondjuk néhány hónapos, vagy akár hetes goal.com vagy tuttosport olvasás után kialakul a kapuőr-effektus, én bízom a sajátomban. A hadsereghez való viszonyítás szerintem túl sarkos, és hiányol egy alapvető dolgot, amit - az egész hozzászólásod alapján - úgy vettem észre, hogy nem igazán értesz meg. Ez pedig az ostorozás vs. bátorítás. Ez a motívum többször is megjelenik nálad, amiből arra következtetek, nem igazán értesz - vagy nem akarsz megérteni. A szurkolók nem azzal a beidegződéssel lesznek szurkolók, hogy ők márpedig nem tesznek mást, csak sárral dobálják a csapatukat. A szurkoló szó etimológiája nagyon is egyszerű: a szurkoló szurkol, buzdít. Szurkol a csapatának, mert szereti. Mert félti. És ha azt látja, hogy a csapatának rosszul megy, akkor megpróbálja orvosolni ezt a problémát, elmondja a véleményét, mit lehetne tenni. Tehát kritizál. Ha megengeded, én is felhozok egy nagyon lebutított hasonlatot, ami a szereteten alapul. Tegyük fel, hogy a betegség jeleit látod egy általad szeretett személyen. Mit teszel? Odaülsz mellé, és mondogatod neki, hogy semmi baj, semmi baj, jobban leszel.. ? Vagy megpróbálod kideríteni, hogy mi a probléma oka, és tenni valamit azért, hogy megszűnjön? Szerintem legtöbben orovsért mennének, nem pedig ülnének csendben, gyógyulásra várva. Nem tagadom, gyakran nem kell külső segítség, viszont jobb félni, mint megijedni. Ha jobban megnézed, a csapatnál is inkább a cselekvést preferálják, hiszen válságtanácskozás már volt. Mindez a profi futball világában hatványozottan is igaz. A hibák kiküszöbölése nélkül lehetetlen a fejlődés. Ez egy kegyetlen világ, de ha valami nem megy, nem működik, akkor azon változtatni kell, vagy megszabadulni tőle. És ezt egy amúgy megrögzött idealista mondja neked. Többször is megemlíted, hogy igazságtalannak érzed a túlzott kritikát egyetlen vereség miatt. Ezek után úgy érzem, az előző hozzászólásomban nem fogalmaztam érthetően. Megismétlem: a kritika nem a vereség ténye miatt éri a csapatot. Kaptunk ki tavaly is, fogunk jövőre is, ez egy ilyen játék. Viszont az már nekem nagyon nem mindegy, hogy milyen játékkal vesztünk 3 pontot. Ha láttad a Palermo elleni meccset, akkor érted, mire gondolok. És ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen a csapat ebben az idényben még nem játszott jól. Bár sokkal inkább érthető az, ha azt mondom, hogy lélektelenül, elképzelés nélkül, impotens játékot játszunk. Ezzel lehet vitatkozni, de szerintem nem érdemes. Tehát a kritika nagy része nem az egyetlen vereség miatt éri a csapatot, hanem az ebben az idényben mutatott játék miatt, ami valljuk be, okozott néhány nem várt eredményt is. Itt megemlíteném újra, hogy a szurkolók ezen akadtak ki, és ezért kritizálnak mind többen. Nem úgy születünk... Ranieri. Valóban nem látom, mi megy az edzéseken, öltözőben, stb., de ezek csak semmibe szóló kiáltások, általános dolgok, ködösítés. Amit én látok: Molinaro-ra már többször is pazarolt el cserét, egymás után. Persze cserékben emellett is sokszor mellényúl. Amit már említettem, a Palermo elleni felállás. No komment, betette a kaput. Én ezt látom Ranieri-ből, mindamellett, hogy ettől még nem utálom, tisztelem, csak szerintem lehet meg kellene próbálni mással. Arra nem mondanék semmit, hogy a sok sérülés oka a túlzott akarás, ezt szerintem te sem gondoltad komolyan. Azt pedig külön kérem, sorold fel, ki az az 5-6 'alap' játékos, aki sérült. Valamit szerintem elszámoltál. Mindemellett, ha mindezt nem is vennénk figyelembe, az utolsó néhány sorodban számomra akkor is bebizonyítod, hogy - szerintem - a te csapatról és labdarúgásról alkotott elképzelésed nem életképes. Amikor azt írtad, hogy tavaszig várnál, azt hittem, február-március, sosem gondoltam volna, hogy szezon végéig. Ez szerintem egyszerűen a mai fociban nem megengedhető. Tudom, hogy a Juventus-nál nagyon régóta nem divat az edzőváltás, de mégis, egy egész idényt várni ebben a kiélezett futballcirkuszban szerintem megengedhetetlen luxus. Igazából nem is tudom mit írjak, mert ha szerinted a kritikának csak szezon végén van helye, addig elég a "reménykedés", akkor a mi véleményeink között óriási szakadék tátong. Annyit megjegyeznék, reménykedéssel nem lehet bajnokságot nyerni, vagy BL-ben továbbjutni. Ezekhez a hibák kijavítása a kulcs. Említetted a káoszelméletet. Bocs a kiigazításért, de a pillangós példa valójában a pillangó-effektus, és Brazília. Mindezt csak azért hozom fel, mert nyakatekert módon akár a magam igazolására is tudom használni. Hiszen ha te így próbálod eloszlatni a kritikus hangokat, akkor viszont én így próbálom eljuttatni a véleményemet azokhoz, akik tehetnek valamit a hibák kijavításáért. Legvégül csak annyit, hogy a kritikus szurkoló is szurkoló, még ha máshogy is fejezi ki a szeretetét - fear is the heart of love.

Sajnálom, hogy nem értettél meg, de talán én is hibás vagyok. Zavarosan és összefüggéstelenül fogalmaztam. Nem ígérem, hogy most összefüggőbb lesz a válaszom, de próbálkozom. Amit te részemről általánosításnak gondoltál maga a cáfolat és egyben a másik oldal. Sajnálom, hogy ezt az absztrakt és metaforákkal, szimbólumokkal teli érvelési eszközt ki kell adnom a kezemből, mert e nélkül sokkal nehezebb. Valamit elnéztél. A pillangó effektus/hatás a káosz elmélet egyik alapvető (mondhatni klasszikus) metaforája (hxxp://www.communicatio.hu/projektek/200405/komplexitas/magyaragnes2.htm) és bár nem idéztem a példát pontosan, csak fejből próbáltam a lényegét megragadni, de az sztem teljesen mindegy, hogy Brazíliában, vagy Ázsiában rezdül meg a pillangó szárnya/ered el az eső. Az eredeti példában egyébként Peking és New York szerepel álá a fentebbi link (hxxp helyett http). A lényeg az, hogy a világ összetetten és megjósolhatatlanul bonyolult, mert kis változás olyan helyen és mértékben változtathatja meg a világot, amire abszolút nem számítana az ember. Azaz a káosz elmélet szerint a világ nem determinisztikus, azaz a jelenségek nem megjósolhatók. Fordítsuk át ezt a csapatra konkrétan. Ranieri cseréinek oka: nem látható, mert nem tudjuk milyen rezdülések vannak benne... sőt még azt sem tudjuk, hogy milyen alapvetőbb tényezői vannak. Lehet Benitez jobban cserélne. Ki tudja? Lehet rosszabbul, de miért beszélünk tényszerűen arról aminek az okait nem tudjuk pontosan? Valószínűsíteni lehet. Valószínű Molinaro sokat tett a múlt évben és ezért több játékot kap? Valószínű Molinaro az edzéseken jobban teljesít, mint De Ceglie? Vagy esetleg Ranieri jobban szereti, mint De CEglie-t? Nem tudjuk. Lehet észerű az oka, lehet nem. Én nem vagyok ott az edzéseken, de azt én is látom, hogy a meccseken De Ceglie jobban teljesít... ettől még lehet észerű Molinaro választása, de az összes okot nem látjuk (álá káosz elmélet). Az hogy a média hogyan torzítja az információt nem újdonság, mint ahogyan az sem újdonság, hogy mi hogyan torzítjuk az információt. Hallomásból idézni nehéz, főleg akkor ha biztosnak érzed azt, amit mondasz (mert ebben az esetben még késztetést sem érzel, hogy utánanézz és pontosítsd). A média ráadásul biztosan érzi, hogy mit nem ad vissza teljes mértékben és hogyan vágja össze a mondanivalót egy új jelentésű információsorrá. Az információ hatalom és az információ nagy része itt az interneten és a média kezében van, csak míg előbbi esetében szabadabb, utóbbi esetén kevésbbé. Nem ez az egyetlen differencia, de nem vagyok kompetens a dologban és már eltértem a témától, így elnézést, visszatérek a fő csapásvonalra. Azt írtad a félelem a szerete szíve/magja (fear is the heart of love). Ezzel egyetértek. Azt mondtam, hogy ugyanúgy féltem a csapatot, de én másképp és másban látom a megoldást. A féltés nálam azt jelenti, hogy a megfelelő időben mondjak kritikát, de ez a megfelelő idő - csúnyán fogalmazva - nem most van. Most a féltésem arra irányul, hogy sok szurkoló (azt nem állítottam és állítom, hogy te köztük lennél) szerintem tönkreteszi a destruktív kritikájával a csapat kibontakozási kísérletét. A csapat elvileg a szurkolóiért is él, és mi szurkolók a csapatért szorítunk. Szimbiózisról van szó. Ha a kölcsönös segítség és együttélésben az egyik részről túl sok visszásság, akkor a szimbiózis lényege veszhet el és maga a szimbiózis dőlhet meg. Túl sok a kritikus szurkoló (nem rád célzok, de valamiért szeretném az előző hsz-em újra elmagyarázni és láttatni, mert úgy tűnik zavaros volt, vagy nem értetted a mondandómat) és a kölcsönösség elcsúszott. Vissza kell találni hozzá. Én ellensúlyozni próbálok... kellenek ellensúlyozók, mert különben összedőlne a rendszer, ha nem is véglegesen, de egy rövid időre biztosan. Féltem én is a csapatot ettől. Ebben nyilvánul meg a szeretetem. Volt egy felvetésed, miszerint nem szereted kritizálni a csapatot. Nos, én sem szeretem kritizálni a csapatot, de csak azért, mert most ennek nincs itt az ideje. Ha úgy érzem kritizálnom kell, kapva kapok az alkalmon. Az előző fejtegetésből szerintem ez következik. A hadsereghez viszonyítás túl sarkos, de a hasonlatok nem is azért vannak, hogy pontosan ugyanabban a kategóriában és mélységben adják vissza a hasonlat tárgyát. A hasonlat lényege, hogy lényegét tekintve hasonló dolog által világítsa meg a tárgyat. Szerintem. Sokszor megjelenik az ostorozás vs. bátorítás a hsz-emben. Ez tény. Nem azt mondtam (vagy szerettem volna mondani), hogy a szurkolók mindig sárral dobálnak, azaz ostoroznak, hanem azt, hogy most sok az negatív kritika, ezért kell ezt kompenzálni. Szerintem nem szolgált rá a rendszer a bukásra. Sok szurkoló úgy nyilatkozik a csapatról (nem rád értem), mintha tényleg semmi pozitívumot nem látna. Ez rossz dolog és uszítóan hathat másokra. Ahogyan írtad a szó etimológiája - és pontosan erre céloztam - szurkolás = buzdítás. Sehol sincs benne a kritizálásról, de még csak a féltésről sem szó, de hagyjuk is az etimológiát, hiszen pontosan ezért írtam az előző hsz-emben azt hogy nem akarom a múltbeli jelentést ideializálni. Inkább onnan indulok ki, amit te - ha jól látom - beleképzeltél a jelentésbe, nevezetesen a szurkoló féltheti, ezért kritizálhatja is a csapatot, de mi van abban az esetben ha valósnak vélt és nem valós problémák miatt a kritizálás feldönti az egyébként még ki nem próbált rendszert? Hat meccsen vagyunk túl. Nem sok esély ez a csapatnak, főleg úgy nem, hogy sok a kieső alap játékos. Kikről van szó? Trezeguet, Iaquinta, Andrade, Chiellini, Zanetti, Zebina, Legrottaglie, Buffon. A Palermo ellen nem mind volt sérült ez igaz és nem is mind alap kezdő, de mind alap kezdő lehetne, vagy legalább is minőségi csere. Alap kezdők lehettek volna a Palermo ellen: Trezeguet, Zebina, Legrottaglie, Chiellini. Azt nem említettem, de szerintem ide tartozik, hogy sok játékosunk rossz formában van. Poulsen, Nedved, Camoranesi. Persze, mert erre azt lehet felhozni, hogy az edzői stáb felelős a rossz formáért. Lehet rá felelni ezt, de még lehet mást is, pl. elfáradtak, vagy túl görcsösen akartak, túl edzették magukat, vagy az edzői stáb kért sokat tőlük. Nem tudjuk mi lehet a háttérben, de probléma van. Ez tény. Nem mindegy milyen probléma. Kérdés: áthidalható, vagy sem. Gondolom ezért ült össze a válság tanács, ti. szerették volna megbeszélni, hogy mi történik. Nem ülnek le mindennap megbeszélni mi újság a játkosokkal. Ők tudják mi zajlott ott le. Hiszek az ez utáni nyilatkozatoknak, miszerint nincs krízis. A probléma megoldható. A szurkolókat - akiknek a rossz véleménye LEHET szerepet játszott a krízis tanács létrejöttében -, pedig meg kell nyugtatni. Ha baj lenne, mint mondjuk DD menesztése esetén (ha minden igaz, akkor személyes ellentét), akkor tudnánk róla ennyi idő elteltével. Orvoshoz szaladnék, ha betegnek érezném magam. A rendszer szerintem és a vezetők/játékosok szerint sem beteg. Nem kell futni orvosért. Egy kis köhögés miatt, ui. senki sem szalad orvoshoz, vagy csak az, akinek nem a gyógyulás jár a fejében, hanem az igazolás. A köhögést megbeszélték a felsőbb "szervek" és úgy döntöttek ez nem influenza, hanem csak kisebb megfázás. A jövőben kiderül, hogy igazu(n)k volt e. Nem játszik szépen a csapat, azaz nem egy vereség miatt éri sok kritika a csapatot? Elismerem. Nem játszik szépen a csapat, de válaszolnék egy szinte már-már közhelyesnek mondható megjegyzéssel: Capello keze alatt sem játszott szépen és akkor is kaptunk ki, de még Lippi éra alatt is volt olyan meccs,a mikor nem játszott szépen, vagy sokszor kikapott. Most a játékosállomány rosszabb, mint Capello idején. Sztem. A szurkolók többsége egyébként sajnos nem e miatt kritizál. Mint a bugyuta első példám is mutatja ('cause Ranieri is a looser'), hogy a szurkolók többségének nem a játékkal van gondja, hiszen amikor nyertünk az Udinese ellen, akkor senki sem mondott olyasmit, hogy Ranieri vesztes edző, tessék leváltani. Nem mondtak ilyet az előszezonban sem, amikor Amauri ontotta a gólokat. Érdekes, hogy mindig akkor törnek fel ezek a gyűlölettel és előítélettel teli megjegyzések, amikor a csapat nem nyer. Valószínűsítem, hogy ebbe nagyon is sok szerepe van annak, hogy a csapat a B-ből tért vissza és mindenki azt várja, kapásból olyan lesz mint előtte volt. Ha nme is az elős évben, de a másodikban már tényleg illene... Abban igazad van, hogy a szezon végéig hosszú várni, ha mondjuk mostantól veszítünk egyhuzamban 3 meccset. That Sucks. Igaz. Ebben az esetben, nem várnék a szezon végéig a kritikával, de szerintem nem is kellene várnom, mert mire megfogalmaznám, már vagy Ranieri adná be a kulcsot, vagy a vezetőség lépne. Talán tüntetés is lenne Torino-ban két vereség után... Ki tudja? Feltételezem Ranieri-vel még sokszor nyerünk. Ebből az okból kifolyólag mondtam a szezon végét. Nem tudom elképzelni, hogy a következő három meccset... de még azt se, hogy kettőt egymás után elbukjuk. A kritikus szurkoló is szurkoló, de van egy határ, ami után már csak birka és a főkolonmpos(ok) után megy. Ismét nem rád céloztam. Örülök, hogy ilyen jó vitapartnerem akadt. Remélem nem bántottalak meg (szerintem nem írtam olyat, amin meg kellene sértődnöd), de az lenne a kérésem, hogy a további vitát - ha van kedved egyáltalán folytatni - e-mailben folytassuk, mert Lassus-ék meggyilkolnak :)