Egy új sorozat első részét látod most kedves olvasó: ez a kategória a tiétek, olvasóké lesz. Ha bármi olyan gondolatotok, észrevételetek van, amit szívesen megosztanátok a többi olvasóval, küldjétek el a címemre (oldalt, az 'Egyéb' kategóriában megtaláljátok), és ha megfelelő, kikerül ide a blogra, természetesen az író neve alatt. Az ötlet Angyal Banditól származik, akitől olvashattatok már néhány cikket az elmúlt időkben. Köszönet érte!

Elsősorban azonban nem fordítást várunk (oké, egyszer-egyszer azért jöhet), inkább valami érdekességet, vagy olyasmit, ami nem jelent meg a többi portálon. Példának álljon itt a kategória legelső bejegyzése, Alex írása, mely a szombati, Reggina elleni mérkőzés kapcsán született.

Barátaim, Juventinók!!

Így ismeretlenül szeretnék hozzátok szólni, a mai este…

Nagyon nehéz most a szívem, tehetetlenül néztem, ahogy imádott csapatomat – ki tudja, hányadszor az elmúlt időkben – a sárba tiporják.

Igaztalanul büntetik, és elveszik tőlük azt, amiért hittel, óriási akaraterővel, felemelt fejjel, JÁTÉKOSKÉNT küzdenek!

Elveszik tőlük a lehetőséget a győzelemre, gusztustalan, alantas eszközökkel, a VILÁG SZEME LÁTTÁRA!! Tehetetlen dühömben nem is tudtam, mit csináljak, aztán csak eszembe ötlöttek a szavak, gondolatok!

Barátaim! Mi egy olyan csapatnak szurkolunk, amely MÁS, mint a többi, evilági csapat! Bármi is történjen vele, nem csinál mást, csak megy előre, profi módon nem néz vissza, csak arra koncentrál, ami előtte áll! Nem töri meg, amikor megtiporják, elveszik tőle azt, amiért megküzdött, amit elért, igaztalanul megbüntetik, olyan mértékben, hogy az vérlázító! Ekkor feláll, megrázza magát, és csak megy tovább, és – ahogy a jelmondata is mondja – soha nem áll meg HARCOLNI!!! Megverettek minket, már nem először, megbüntettek minket, már nem először, igaztalanul! De nem tehetünk mást, fel kell állnunk, mennünk kell tovább, harcolnunk kell tovább!

Juventinók! Mi sem tehetünk mást…rázhatjuk az öklünket, szitkozódhatunk, mondhatjuk, hogy már megint…., de nem ezt kell tennünk!

Azt kell tennünk, ami a dolgunk, mert nem tehetünk mást, szurkolni kell, imádni kell, és a legfontosabb: HINNI kell, mert Ők hisznek magukban!

Mert mi egy olyan klubbnak szurkolunk, amilyen nincs még egy a világon! A JUVENTUSNAK!!

FORZA JUVENTUS, PER SEMPRE, PER SEMPRE!

 

Alex