Az elmúlt hetek eseményei bebizonyították, hogy jelenleg a csapatépítés közepén járunk.  Szinte azonnal felmerültek olyan visszatérő kérdések, hogy miért nem igazolunk a hiányposztokra, mennyi pénzt fognak majd költeni  a tulajdonosok a nyáron a csapat megerősítésére illetve, hogy jó-e az a fajta felállás, amit az utóbbi időben változtatás nélkül játszik a csapat. Ezek természetesen nagyon fontos kérdések, és a következő hónapokban ezeknek a kérdéseknek a mentén fog eldőlni az, hogy milyen lesz a jövő Juventusa.  Van egy olyan kérdéskör, amelyről talán kevesebb szó esik, pedig ha egy kicsit távolabbról szemléljük az eseményeket, akkor jól látszik a csapat múltja, jelene és jövője ebből a szempontból is.

Egy csapat életében mindig nagyon fontos a csapatkapitány szerepe és jelleme. Az, hogy kiből lesz megfelelő csapatkapitány, illetve, ki válhat esetlegesen legendássá ezen a poszton nagyon sok tényezőn múlik. Az egyik és talán legfontosabb az edző személye.  Nemcsak azért mert a legtöbb csapatban ő jelöli ki a csapatkapitányt, hanem azért is, mert az ő stílusa is nagyban befolyásolja annak lehetőségeit. 

Conte egy  fiatal, karizmatikus, határozott vezető, aki mellett nem könnyű csapatkapitánynak lenni, hiszen a Mester egyfajta csapatkapitányként (vezérként) is viselkedik a pálya szélén, mivel ez benne van a vérében).  Összetett helyzet volt a tavalyi év, hiszen Del Piero úgy volt csapatkapitány Conte edzőssége alatt, hogy csak néhány év korkülönbség volt közöttük, illetve 11 évig együtt küzdöttek a kedvenc csapatukért. Bár egyes hírek szerint nem volt zökkenőmentes a viszonyuk, ebből szerencsére semmi konkrétum nem jutott el a külvilág felé, tehát működött a rendszer. Az év végéhez közeledve újra és újra felvetődik a kérdés, hogy nem lett volna-e értelme Del Pierot még erre az évre is itt tartani. Hiszen az jól látszik, hogy amennyit a két exlondoni aranyifjú hozzá tudott tenni az idei évhez, annyit még egy 45 éves Alex is belerakott volna még akkor is, ha játék nélkül, egyszerűen, mint főállású Capitano kísérgette volna a csapatot. A részletekbe persze nem láthat bele senki, és az is egyértelmű, hogy ideális esetben olyan játékosnak kell lenni a vezérnek, aki rendszeresen kezdőként játszik.

Ezzel el is érkeztünk a jelenhez, hiszen Conténak idén sem kellett azon gondolkodnia, hogy ki az a keretben, aki tovább viheti a csapatkapitányságot .Tehát az idei év csapatkapitánya Gianluigi Buffon, aki nem csak a világ valaha volt legjobb kapusa, illetve minden idők legdrágább Juventus igazolása, hanem Pirloval egyetemben messze a legeredményesebb játékosa is a csapatnak. Az utolsó (előtti) mohikán, aki a Serie B-ben is kitartott a csapat mellett. Ő az, aki minden kétséget kizáróan megérdemelte a kapitányi karszalagot és minden Juventus szurkolónak büszkének kell lennie, hogy Del Piero után is találtak méltó utódot erre a posztra. Ezzel akár le is zárhatnánk a jelenlegi csapatkapitány kérdést, de ezt még se tegyük!

Itt van egy olyan szempont, ami talán nem tűnhet nagyon fontosnak, szerintem viszont idén többször is látszódott, hogy igenis az. Véleményem szerint nem ideális, ha egy csapatban a kapus lesz a csapatkapitány. Még pedig azért nem, mert nem tud igazán testközelből hatni a legtöbb játékosra, illetve a vitatott szituációknál, ahol ugye ő alanyi jogon reklamálhatna egyszerűen nincs a helyszínen. A kapusok általában erős jellemek, és kell is, hogy azok legyenek, hiszen nekik kell irányítani az egész védelmet. Az viszont nem várható el senkitől, hogy a pálya másik végével is tudjon kommunikálni. A jelenlegi csapatban vannak olyan emberek (elsősorban a csatárokra gondolok), akik hajlamosak akár fél órákra is eltűnni, na ezek azok a  pillanatok, amikor szükség lenne egy alaposabb fejmosásra illetve dorgálásra.  Nekem ezek a csapatkapitányi beavatkozások hiányoznak az idei évből, illetve talán a Bayern elleni meccseken látszott a legjobban, hogy igazából nincs igazi vezére a csapatnak. Viszont itt megint bekavar egy újabb szempont, mivel egy kapitánynak nem csak a pályán kell irányítania, hanem azon kívül is jó, ha példát tud mutatni. Az a diplomáciai érzék és kulturált stílus, ahogy Buffon reagált Beckenbauer szavaira, az nem csak örökös csapatkapitányságot érne nálam, hanem egyből államférfi magasságokba is emelném.  Viszont összességében  úgy gondolom, hogy nem ideális Buffont, a kapust csapatkapitányként is terhelni, de nincs sajnos jelenleg alternatívája .

Dicsőséges múlt és szilárd jelen, de vajon mit hozhat a jövő csapatkapitány szempontból? A Pescara elleni meccsen Storari kapta meg a karszalagot, de ez inkább egy gesztusnak tűnik, mint hosszú távú tervnek. Közép és hosszabb távon két játékos merül fel rendszeresen (na jó, az igazán elvakultak néhány éve még egy 10-es mezben focizó Giovincot is el tudtak volna képzelni, mint jövőbeli csapatkapitányt, de erre mára már senki sem fogadna). Giorgio Chiellini hatalmas szíve és kérlelhetetlen keménysége miatt akár jó opció is lehet, bár az utóbbi időben egyre többet sérült, ami a hosszú távú karrier szempontjából annyira nem biztató (márpedig Buffon még jó eséllyel néhány évig Torinóban lesz). Másik opció pedig Claudio Marchisio, aki gyerekkora óta a Juventus színeiben játszik, és fantasztikus dolgokra képes, de ha őszinte akarok lenni, akkor engem eddig nem győzött meg arról, hogy tudna igazi első számú vezérként viselkedni a pályán. Számomra a sötét ló kategóriából idén titkos favorittá lépett elő (természetesen csak néhány év múlva) Leonardo Bonucci, aki fiatal, kemény, sokat fejlődött az utóbbi évben és igen közeli viszonyt ápol a torinói ultrákkal.

Egy biztos, kapitányt nem szokás igazolni, ezért a következő évek feladatai közé tartozik az is, hogy megtaláljuk a megfelelő vezért.

írta: Barolo