A Juventus korábbi csapatkapitánya, Danilo a Globo munkatársának nyilatkozva mesélt arról, mit jelentett számára a torinói klub, milyen körülmények között búcsúzott el a csapattól, s ki jelentette számára a legnagyobb inspirációt.

"Soha sem titkoltam, életem legfontosabb klubja a Juventus. Mindazért, amit ott átéltem, a klubért, a városért és a történelemért. Azt hittem, hogy a pályafutásom a Juventusnál ér majd véget, azonban ilyen az élet és a futball, és végül minden más irányt vett.

A Juventus egy család. Ott nőttek fel a gyerekeim, ott találtam meg önmagamat emberként és sportolóként is Mindig is amolyan apafigura voltam a játékosok, az egész csapat számára. Amikor elhagytam a Juventust, a mód, ahogyan távoztam, nagyon nehéz volt. De itt emberekről van szó, nem az intézményről. Tudom, a szívemben érzem, hogy jó munkát végeztem a klubért.

Gigi Buffon az a játékos, akit a példaképemnek tartok. Amikor megérkeztem a Juventushoz, ő már a karrierje egy másik szakaszában járt, elment a PSG-be, majd visszatért, de soha sem változott meg. Emberként tekintett rád, mint energiára. Nagyszerű mentor volt. Valahányszor szükségem volt egy szóra, valamire a futballal kapcsolatban, vagy csak hallani akartam valaki véleményét, Gigihez fordultam, felhívtam, vagy ő küldött hangüzenetet.

Az utolsó megnyert Coppa Italia-döntőre rossz eredmények után érkeztünk, és szükség volt rá, hogy adjak valamit a csapatnak. Az Atalantával néztünk szembe, amely hihetetlenül jól játszott, és ki kellett hoznom valami pluszt a csapatból. Volt egy megbeszélésünk az előző nap, de nem volt elég… Így hát üzentem Gigi Buffonnak, és ő küldött egy hangüzenetet. Amikor meghallgattam, egyetlen perc is elég volt, mindent megkaptam, amire szükségem volt, libabőrös lettem tőle. A hangja, a hangszíne… Ő a legnagyobb futballbálványom, és az egyik legnagyszerűbb ember az életben."