Michele Criscitiello a Sportitalián keresztül keményen bírálta a Juventus vezetőségét, s előreláthatónak tekinti az aktuális helyzetet.

„»Mi megmondtuk«. A film így kezdődik, de a valódi probléma az, hogy a film forgatókönyve már meg volt írva, és mi mind a cselekményét, mind a szereplőit ismertük ennek az egyszerű, de összetett történetnek.

Egy francia igazgató, aki menedzsernek képzeli magát, nem gondolhatja, hogy irányíthatja a Juventust. Rossz igazolások, elpazarolt pénz, és főleg a Tudorral kapcsolatos előrelátható helyzet. Hiba volt átmeneti megoldásként alkalmazni, öngyilkosság volt rá szabott tervet készíteni. Ha Tudor az elmúlt években mindig közepes csapatokhoz került, hogy befejezze a szezont, annak biztosan megvan az oka.

A vezetőknek, legyenek franciák vagy olaszok, meg kell érteniük, hogy a Juventus edzéséhez nem lehet kockáztatni, hanem a biztosra kell menni. Ahogy Cristiano Giuntolit bolondnak tartották, mert megbízott a feltörekvő Thiago Mottában, úgy Damien Comollit is őrültnek tartjuk, mert megerősítette Igor Tudort, amikor még a kövek is tudták, hogy csak a szezon végéig fogja a Juventus javát szolgálni.

És ha Cristiano Giuntoli nem veszett volna össze Thiago Mottával, Igor Tudor soha nem is érkezett volna meg. A hibás az edző, de a bianconeri szurkolók is, akik (jogosan) tönkretették Thiago Mottát az Interben töltött múltja miatt, de Igor Tudornak felesleges hitelkeretet biztosítottak csak azért, mert a Juventus mezében játszott, és mert egy kényes pillanatban harci szellemet és agresszivitást hozott a csapatba. Ha azonban a valódi problémát akarjuk megérteni, akkor tovább kell mennünk. A Juventus hibázhat igazgatóval, hibázhat edzővel, de az igazi probléma a klub vezetése, mert így nem építhető a jövő, csak tolják maguk előtt a problémát.

John Elkann nem futballember, és Andrea Agnelli után visszavezeti a Juventust a calciopoli utáni szégyenletes időkbe. Politikai és gazdasági erejének köszönhetően unokatestvérét külföldi nyaralásra küldte, de a Juventus nem tekinthető családi hatalmi játékszernek.

A futball nehéz, és még ha mindent jól is csinálsz, nem biztos, hogy nyersz. Képzeld el, ha véletlenszerűen választasz igazgatókat és fogadásokba bocsátkozol az edzőkkel kapcsolatban. Túlfizetett futballisták, akik nem hoznak eredményt, és drágán fizetett csatárok, akik ingyen távoznak. Ezeket a hibákat a Bari megteheti, de a Juve nem. Ma veszélyes kereszteződésnél tartunk. Fennáll a kockázata, hogy karácsonyra kiesünk a bajnoki címért folyó versenyből, és jogos az őrült félelem, hogy az Inter, a Milan, a Napoli és a Roma több pontot szerezhet az idei kiírásban. A probléma mindenki számára Igor Tudor. Ez így van. De az igazi probléma a csúcson van. Ha a Juventus nem változtat a taktikáján, a jövőnek keserű következményei lesznek.”