Andrea Barzagli mindig is úgy gondolta, hogy karrierje tekintetében a türelem volt az egyik legfontosabb dolog. Amióta azt mondták neki, hogy „...de hova akarsz menni azokkal a lábakkal? Nem tudsz focizni. Ehhez képest játszottam a nagy Juvéban, válogatott voltam, kijelenthetem, hogy jó karriert futottam be. Mi volt a titok? Az alázat. Életem során sok futballistát láttam már, akinek a fejébe szállt a siker. Igazi fenoméneket, akik 15/16 évesen lazsáltak az edzéseken, mert úgy gondolták, nincs rá szükségük, s mások amúgy sem tudnak velük lépést tartani.

Én viszont mindig is keményen edzettem a pályafutásom során. Volt egy álom a fejemben, ami az volt, hogy a legmagasabb szinten játszhassak. Világbajnok lettem. Nyolc bajnokságot nyertem egymás után.

Sok fiatal, aki a nagy klubokhoz kerül, úgy érzi, hogy megérkezett. Megérkeznek az első milliók, és már teljesen megzavarodnak. Mindig figyelnünk kell, hogy helyre tegyük őket. Az edző azt mondja, hogy fussanak 100 métert, és 20 méterrel a cél előtt lelassítanak.

Egyszer láttam, hogy Paulo Dybala szándékosan lassított. Ez annyira bosszantott, hogy odamentem hozzá, és azt mondtam neki: »Kölyök, próbálj meg 110 métert futni, ne 80-at, mert a Juventusnál vagy... Egy pillanat alatt kikerülhetsz. Ha én 35 évesen le tudok futni 100 métert, akkor te is le tudsz futni 200-at, és nem érzed meg.« Ő bocsánatot kért... Abban a pillanatban rájöttem, hogy ő nem egy a sok közül. Látszik rajta, hogy ő egy olyan fiú, aki a legjobbakhoz akar tartozni.

Az életben soha nem szabad azt gondolnod, hogy mindent magadnak köszönhetsz. Ha tehetséges vagy, akkor azt a tehetséget folyamatosan ápolnod kell. Eddz, mint az őrült. Soha nem szabad hagynod, hogy a fejedbe szálljon a sikert, mert többet keresel, mint a legtöbb ember. Ha ennyi pénzt keresel, az a szenvedély miatt van, amit az »átlagos« emberek adnak neked. Reggelente fel kell kelned, és Isten előtt köszönetet kell mondanod a rajongóknak.”

Az idézet forrásaként a La Cronaca di Verona 2022. augusztus 2-án megjelent száma szolgált.