A Stuttgart elleni meccs előtt Ciro Ferrara a La Gazzetta dello Sport számára adott interjút, amelyben felmerült az 1996-os Juventus, amely mindent megnyert, de Marcello Lippiről is beszélt a visszavonulás után magát edzőként is kipróbáló védőjátékos.

„A Juventus jól kezdett, ahogy anno mi is. De bármilyen összehasonlítás az 1996-os Juventusszal a végeredményen múlik, ami a különbséget jelenti. Tehát várnunk kell.

Az a benyomásom, hogy Motta a nyilvánosság előtt nyugodt, de az öltözőben tüzes személyiség. Akárcsak Marcello Lippi. Marcello haragját a saját bőrömön tapasztaltam. Thiagót nem ismerem, de kívülről így képzelem el őt is.

Marcello Lippi kapcsán eszembe jut egy 1994-es eset, ami a Foggia ellen 2-0-s vereség után történt. Az edző azt mondta, hogy mostantól kezdve magasan letámadunk, inkább kockáztatjuk, hogy gólt kapunk, de olyan csapatot akarok, amely azonnal elveszi a labdát az ellenféltől.

Az, hogy a csapat idén kevés gólt kapott, nagyon pozitív, különösen azért, mert látszik, hogy az egész csapat részt vesz a védekezésben. Ugyanakkor az edzőnek a középpályán még meg kell találnia egy meghatározott struktúrát a személyi állományt illetően.

Kit láttam volna szívesen az én Juventusomban a jelenlegi csapatból? Nem. Maximális tisztelettel mondom, hogy ha a mi Juventusunk mindent megnyert, az azért volt, mert valami tökéleteset sikerült megalkotni. Ezért semmit nem változtatnék azon a csapaton, még a szertáros is ugyanaz maradna.

Dušan Vlahović személyében egy olyan csatárról beszélünk, aki mindig tíz gól fölött termel, ezért az ő kvalitása nem kérdőjelezhető meg, ugyanakkor folyamatosan törekednie kell a technikai fejlődésre.”