Claudio Marchisio nemrégiben a Win Win arab portálnak adott hosszú interjúban mesélt a múltjáról és a Juventushoz fűződő tapasztalatairól.
„Calciopoli után az első csapatnál kezdtem. Lehetőségem volt a hőseimmel játszani, ott volt az összes nagy bajnok, akik a világbajnoki győzelem után is úgy döntöttek, hogy a Serie B-ben maradnak. Sokat tanultam abból a szezonból, ezt magammal vittem egész pályafutásom során. A legjobb futballista, akivel játszottam? Szerencsére nagy bajnokokkal oszthattam meg az öltözőt, de ha egyet kellene választanom, akkor Alessandro Del Pierót mondanám. Ami az ellenfeleket illeti, bár nehéz választani, Lionel Messi és Cristiano Ronaldo biztosan az első nevek, amelyek eszembe jutnak.
Karrierem során nem tudtam elképzelni magam más csapatban, mert gyerekkorom óta mindig is a Juvét támogattam.
Mindkét Bajnokok Ligája-döntő még mindig nyílt seb, de az út, amit a csapattársaimmal azokban az években tettünk, fantasztikus volt, és ezt soha nem fogom elfelejteni. Nem tudom, mi hiányzott ahhoz, hogy megnyerjük a Bajnokok Ligáját. Két olyan csapattal kerültünk szembe, amelyek futballtörténelmet írtak, és mindent megtettünk, hogy megpróbáljuk legyőzni őket, de nem sikerült. Szerencsére sok győzelemben volt részem, nem tudnám kiválasztani a legszebbet. Szerencsém volt, hogy nagyszerű edzőkkel dolgozhattam együtt, akik sokat adtak nekem.
Mohamed Salah? Nagyon erős volt, már akkor tudtam, hogy komoy szereplője lesz a futballnak, amikor a Fiorentinában játszott. Hihetetlen technikai képességekkel és nagyszerű emberi tulajdonságokkal rendelkező játékos. Szerettem volna őt a Juventusban látni, de akkor már voltak top játékosaink.
Mehdi Benatia egy kedves barát, emellett komoly ember és erős játékos, aki azonnal megmutatta minden tehetségét Torinóban. Most egy új kalandot él át a Marseille klubjánál, és a tapasztalata biztosan nagyon hasznos lesz a klub számára.
Visszatérés a csúcsra? A sportban is vannak ciklusok, nézzük csak meg, mi történt a Manchester Uniteddel vagy a Barcelonával. A koronavírus-járvány, tisztán sportszempontokat nézve, nem segített a Juvénak és az összes többi klubnak. Amikor a dolgok ilyen gyorsan változnak, nehéz alkalmazkodni, sok tényezőnek kell a megfelelő irányba mutatnia. Egy klubnak időre és egy kis szerencsére van szüksége ahhoz, hogy újra felépítsen egy nyertes ciklust. Azonban biztos vagyok benne, hogy a Juve vissza fog térni oda, ahol mindig is szerepelt.
Kenan Yıldız nagyon tehetséges, és ennek köszönhetően már 19 évesen kezdőjátékos. Most meg kell mutatnia, hogy képes fejlődni, szerintem minden képessége megvan hozzá. Ő fontos értékekkel rendelkező fiatalember. A Juve támogatásával biztos vagyok benne, hogy nagy bajnok lesz belőle. Az út azonban még hosszú, ez rajta múlik majd.
Roberto Mancini nagyszerű edző, akinek rengeteg tapasztalata van országos és nemzetközi szinten. Véleményem szerint azonban elengedhetetlen, hogy az ifjúsági akadémiákat is tapasztalt edzőkkel támogassák, akik képesek a fiatalok szintjét emelni. A fő cél szerintem a munka az alapoknál, hogy aztán a jövőben ennek a munkának a gyümölcsei legyenek.”
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SuperTrezi 2024.09.28. 11:17:51
west30 2024.09.28. 11:47:32
venember83 2024.09.28. 12:43:28
Rocky80 2024.09.28. 12:53:56
@SuperTrezi: pedig akkora élmény volt a BL győzelem meg a csapat, hogy egy életre a szerelmese maradtam az Öreg Hölgynek. :-)
Én tudod mit sajnálok? Hogy Platinit meg a 80-as éveket nem "élhettem meg" a csapattal... Így Platiniről csak a korruptsága jut eszembe, pedig állítólag szenzációs játékos volt. :-(
juve2121 2024.09.28. 13:46:47
Szerintem a Zidan -os Juve jobb csapat volt mint, amivel nyertünk BL-t, de ez magán vélemény!
Mondjuk, akkor már nem volt Vialli stb!
Mindegy 3 döntő zsinórban, plusz a negyedik évben X az Old Traffordon, majd 2-0-ra vezettünk az Alpiban, onnan estünk ki! Szóval az is fájó volt mint állat!
Barza 2024.09.28. 14:39:31
Marcsi meg nekem még az isteni ADP nél is nagyobb kedvenc volt. A mi kis hercegünk. :)
Rocky80 2024.09.28. 14:58:06
Amúgy szerintem mindegyik BL döntős csapat nagy csapat volt.
@Barza: irigyellek, komolyan mondom! :-( Vissza lehet nézni ugyan, de nem ugyanaz, korántsem, mint amikor élőben nézed és "megéled" a meccset. Éppen ezért igyekszem minden meccsünket élőben nézni nehogy lemaradjak valami korszakosról. :-)
Persze, Marcsit is szerettem, de én pl. Zidane-ért is odavoltam, meg Davidsért pl. De Del Piero az akkor is az Egyetlen volt, vagy hogy mondjam...
Az utóbbi években belőlem amúgy Tevez váltotta ki a legerősebb érzelmeket, meg Mandzukic gólja a BL döntőben, meg a Morata szóló utáni Cuadrado gól! Jézusom! Ezerszer visszanéztem! Ja, meg Pirlo utolsó perces gólja a Torino ellen... Az b*zdmeg! :O
Barza 2024.09.28. 15:28:48
Pilsnerurquell 2024.09.28. 16:07:05
SuperTrezi 2024.09.28. 16:59:00
SuperTrezi 2024.09.28. 17:01:41
Barza 2024.09.28. 17:31:33
Amúgy akkoriban nagyon kevés külföldi meccset láthattunk. Osszefoglalókból tájekozodtunk, meg Nemzeti sportot és Képes sportot olvastuk. Hozzáteszem sokkal szinvonalasabb szakmailag jobb lapok voltak ezek, mint most.
Jó idők voltak ezek kb a 2000-es evek elejéig. Még hemzsegtek az igazi egyéniségek a pályákon.