Walter Veltroni, az Olaszországban ismert politikus és újságíró pár napja a Corriere della Sera számára készített interjút Michel Platinivel, a Juventus egykori tízesével, s először is a tízes mez jelentőségét kérdezte az egykori francia labdarúgótól augusztus tizedikén, tíz órakor.

„Ez a szám varázslatos amiatt, amivel egykoron azonosították, a futball kezdetétől a legjobb játékosok viselték ezt a mezt: Puskás Ferenc, Pelé, Gianni Rivera. A csapatok vezérei, technikával és egyéniséggel rendelkező játékosok. Gyerekkorunkban úgy tartottuk, két csillaga van egy csapatnak, a tízes és a kapus, két teljesen különböző feladatkör. Az időmet azzal töltöttem, hogy próbáltam túljárni a kapusok eszén, ezért én nem tudom megérteni, miért akarnak egyesek kapusok lenni, de az emberek körében kedvelt poszt volt.

Hozzám hasonló játékos jelenleg? A mai futball eltér a miénktől. Jobban futballoznak a játékosok, mert a mai futballisták felkészítése sokkal jobb, mint a mi időnkben. Mi tizenhétévesen az utcán rúgtuk a labdát, manapság meg ekkorra már négy éves képzésen túlvannak a játékosok. A mai védők is jobbak, tudnak a labdával foglalkozni, nem ütnek meg senkit, nem üthetnek meg senki. Lionel Messi, Neymar, Erling Håland, Kylian Mbappé kiváló játékos.

A kapcsolatom Gianni Agnellivel? Nos, egyértelműen nem volt a barátom, nem olyan ember volt, akinek megütögethettem a hátát, ha úgy adódott, hiszen sok évvel idősebb volt nálam, és megkérdőjelezhetetlen tekintélyt sugárzott. De ezt elmondanám: büszkeséggel töltöttem el a Ügyvéd urat, ő akart engem a csapathoz vinni. Úgy gondolom, hogy úgy élte meg, hogy ő választott ki engem, ő akart a csapathoz szerződtetni engem, nem Giampiero Boniperti és a többiek, és amit elértem, az bizonyítja, hogy értett a futballhoz, és következésképpen senki nem kérdőjelezhette meg őt futball tekintetében, sem a pályán, sem azon kívül. Igen, szerintem büszkévé tettem, és ez örömmel tölt el engem.

Igen, Marco Tardelli tőlem tudta meg, hogy Paolo Rossi meghalt, felhívtam Marcót, Antonio Cabrinit, Zibi Bonieket. Azelőtt nem sokkal láttam Paolót Forte dei Marmin, és nem tűnt betegnek. Borzasztó meglepetés, igazi sokk volt ez számomra. Paolo igazán jó, szép ember volt. Nem csak a futballnak élt, vele bármiről lehetett beszélgetni. Ha elloptam a cigarettáit, az nagyon feldühítette. Különleges éveket töltöttünk együtt, nagyon jól éreztük magunkat, és rengeteg mindent nyertünk. Nem csak nagyszerű játékosokkal, de különleges emberekkel is futballoztam, sokak pedig a barátaim maradtak. Azon a reggelen pedig ismét találkoztunk, hogy megosszuk egymással Paolo eltűnésének az abszurditását.

Heysel? Ez borzasztó emlék, a meccset követő pillanatok megrázóak voltak. Két nappal később Gaetano Scirea társaságában meglátogattam a sérülteket egy brüsszeli kórházban. Rendkívül rossz élményként éltem meg az egészet. Ha belegondolok, azok az emberek nagy útra vállalkoztak, hogy megnézzenek egy meccset, aztán soha nem tértek haza a családjukhoz. Nemigen beszélek az adott nap eseményeiről, mivel nem szeretek mások fájdalmáról beszélni, de igazán megrázó volt.

A botrány a FIFA-nál és a svájci szövetségi büntetőbíróság felmentése? Nos, tudtam, hogy semmilyen kifogást sem fogalmazhatok meg a tetteimmel szemben, mindig mindent helyesen tettem. Szenvedtem a családom és a hozzám közelállók miatt. A csatát az igazságtalansággal szemben vittem, az egész botránynak a célja az volt, hogy leléptessenek a nemzetközi szövetség éléről. A FIFA bizottságai vádoltak meg, amit ők maguk irányítanak. Amint elhagytuk a futballhivatalnokok világát, akik meg akartak gátolni az elnöki poszt megszerzésében, a hagyományos igazságszolgáltatás az én igazamat bizonyította. Számomra pedig nyilvánvalóan ez számít. A futball világán kívül én nyertem, azon belül viszont veszítettem. Ezért nem adom fel a harcot, mivel igazságtalanság ért. Vannak emberek, akik nagyon megbántottak engem. Annyira nem érdekel a FIFA univerzuma. Gianni Infantino és Aleksander Čeferin számára ez a világ mindent jelent, mert ők azelőtt semmire sem vitték, és adott világon kívül ők senkik. Soha nem voltak futballisták. Ők, Sepp Blatterhez hasonlóan az adott világban váltak fontossá, adott épületeken belül, és csak ebben az értelmezésben fontosak.

Perspektíva számomra a futballban? Jelenleg nincs. Már mindent kipipáltam. Voltam futballista, edző és vezető. Ezért egy új, érdekes, furcsa és valóban forradalmi projektre lenne szükség. Ma 68 éves vagyok, amiből negyven évet nyomás alatt éltem meg, folyamatos nyomás alatt. Több ajánlatot is kaptam, de mindig nemet mondtam. Most élvezem az életemet.

A Juventus elnöki posztja? Soha nem kérdezett meg senki erről…”