A Juventus egykori játékosa, Alessio Tacchinardi a minap a Tuttosport munkatársának nyilatkozott arról, mit jelentett a múltban a Juventus mezét viselni, s hogy mi hiányzik az aktuális csapatból.

„A bianconero mez rengeteg érzést vált ki az emberből: erő és kihívás érzetét, versenyszellemet, a harc érzését minden és mindenki ellen, pozitív súly érzését, és rendkívüli felelősség érzetét. A Juventus Olaszország legszélesebb körben szeretett, de közben leggyűlöltebb klubja is: amikor bármelyik pályára léptünk, az ellenfél késsel a fogai között küzdött. Amikor a csapathoz csatlakoztam, megéreztem, hogy valamilyen eltérő közösséghez tartozok: mi voltunk mindenlo ellen, az egész helyzet rendkívüli motivációt ad, de közben rendkívüli hozzájárulást feltételez.

Az újrainduláshoz egyértelmű elképzelések és egy projekt kell: házat kell építeni, és ezt az alapoktól kell kezdeni. Nem függönyökről vagy a fal színéről kell dönteni, hanem az oszlopokról: ki fogja a házat felépíteni, ki felügyeli a munkálatokat, ki lesz a játékosok kapcsolattartója, milyen játékosokat kell szerződtetni.

A tavalyi Juve nem volt végzetes, de egyértelműen kevésnek bizonyult: egyetlen jó meccset sem játszott a csapat. A tízpontos levonás pedig nem szolgálhat alibiként, ami bármit is eltakar. A Juventus nem kaphat 4 gólt az Empolitól. Lehet, hogy a keretet sokkolta az ítélet a kezdés előtt félórával, de pontosan ekkor úgy kell pályára lépni, hogy lemossuk az ellenfelet a pályáról. Mi legalábbis így tettünk volna.

Amíg az Internél és a Milannál megvan a jövő csapatának a gerince, ez a Juventusnál hiányzik. Massimiliano Allegrit egyedül hagyták, kulcsfigurák kellenek, amilyen Alessandro Del Piero és Cristiano Giuntoli, hogy visszatérjen a lelkesedés.”