Gianluca Vialli kilenc hónapja adott interjút egy Netflix műsor keretében Alessandro Cattelannak, s az alábbiakban az Una semplice domanda adásból következik egy rövid kivonat.

„Meggyőződésem, hogy a gyerekeink inkább követik a példánkat, mint a szavainkat. Tudom, hogy kevés időm van, mióta tisztában vagyok azzal, hogy nem öregen fogok meghalni. Törékenyebbnek érzem magam, ezért minden kapcsán, amit teszek, meggondolom, hogy ez a helyes dolog-e, amit a lányaimnak mutatok. Ebben a tekintetben próbálok pozitív példaként szolgálni.

Azt próbálom megértetni velük, hogy a boldogság azon a szemponton múlik, amiből nézzük az életet. Azt mondom nekik, hogy ne játsszák meg magukat mások előtt, többet hallgassák meg, amit mások mondanak, és kevesebbet beszéljenek, valamint nap mint nap próbáljanak jobbak lenni. Nevessenek sokat, és segítsenek másokon. Számomra ez a boldogság titka. Azt is szeretném, ha találnának maguknak egy hivatást.

Tisztában vagyok azzal, hogy kevesebb időm van arra, hogy példát mutassak nekik. De az ő szempontjukból pedig ők félnek, hogy elveszítenek engem. Ezért ki akarják mutatni a szeretetüket. Nem csak a lányaimra gondolok, hanem a feleségemre és sok más személyre, akik annyi szeretetet sugároztak felém, hogy elérzékenyülök, ha erre gondolok.

Szóval próbálom kihasználni az időt, és elmondom a szüleimnek, hogy szeretem őket. Rájöttem, hogy nincs értelme hülyeségekkel foglalkozni. Azt érdemes csinálni, amiért az ember rajong, nem kell mással foglalkozni, mert nincs elég időnk.

A feleségem és én beszéltünk nálunk tapasztaltabb emberekkel, akik útmutatással szolgáltak. Ha a szeretteinknek hazudunk, azzal nem védjük meg őket. Amikor megtudják, és erre egy nap sor fog kerülni, azt fogják hinni, hogy nem bíztunk meg bennük. S ha nem bíztunk meg bennük, akkor hogyan bízhatnának ők saját magukban az életük során?

Természetesen próbáltuk elkerülni a sokkhatást, azonban azt elmondtuk, hogy apának rákja van, és van esély rá, hogy jól lesz, de egy ideig kezelésben kell részesülnie. Nem lesz egyszerű. Így kezeltük ezt az egészet. Egyértelműen akartunk fogalmazni. Nem mondtuk el nekik azonnal, hanem körülbelül egy hónap után szóltunk.

A betegség nem csak a szenvedésről szól. Vannak szép pilanatok is. Nem mondtam ezt, de úgy gondolom, hogy az élet 20%-ban az adott eseményekről szól, 80%-ban pedig arról, hogy mi hogyan viszonyulunk ezekhez az eseményekhez. Nekem a betegség sokat megtanított arról, hogy milyen ember vagyok, és átkapcsol arról a felületes módról, ahogyan adott ideig az életünket éljük. Lehetőségként is tekintek a betegségre. Nem vagyok ezért hálás, de nem is harcként tekintek rá.

Sokszor elmondtam, hogy ha harcolnom kell a rákkal, akkor ebbe tönkremegyek. Ez az életem része, és a rák egy társ az úton, és remélem, hogy valamikor majd megunja a társaságom, és továbbáll.”

Gianluca Vialli temetését hétfőn rendezik Londonban szűk körben, a nyilvánosságtól elzárva.