Claudio Marchisio a Juventus idei szenvedéseit látva elég kemény kritikát fogalmazott meg a La Gazzetta dello Sport munkatársának adott riportban a csapattal szemben, és bár a Juve az átalakulás útjára lépett a nyáron, a Juve meghatározó középpályása túl sok hasonlóságot nem lát az ugyancsak komoly átalakuláson átesett 2015-16-os csapathoz képest.

„A rossz kezdés után a csapat talált némi minimális egyensúlyt, de az igazi identitására nem lelt rá. Szinte minden meccsen más felállást láthatunk, vagyis a mester még nem találta meg a kezdőcsapatát.

A következő lépés a játék kialakítása lenne, de ez nem történt meg. Saját maga Massimiliano Allegri jelentette ki a Zenit elleni győzelem után, hogy még nem látta a Juventusát. Egyértelműen nem volt elégedett a győzelmeket követően sem. Talán az idei valóban nulladik évnek tekinthető, aminek a segítségével látni fogjuk, meddig juthat ez a Juve.

A BL természetesen több motivációval és felelősséggel járhat, de a Malmö ellen egyértelműen magasabb szintet képviselt a Juve, míg a Zenit ellen a Juve semmilyen izgalmat sem nyújtott.

A Verona elleni meccs megmutatta, hogy a Juventust meg tudják kínozni az egyéb csapatok által diktált ritmusok, és ezen mindenképpen dolgoznia kell Massimiliano Allegrinek az európai meccsek kapcsán is. Szombaton Paulo Dybala volt az egyetlen, aki helyzeteket tudott teremteni, de egy játékos nem tud megváltoztatni egy egész csapatot, ezt láttuk Cristiano Ronaldóval is.

Mindezen kívül a csapat három év alatt háromszor cserélt edzőt, ez is zavarokat eredményezhet.”

2015 nyara sok változást hozott a Juventus keretében, távozott például Andrea Pirlo, Carlos Tévez, Arturo Vidal és Kingsley Coman, cserébe olyan játékosok érkeztek, mint Paulo Dybala, Juan Cuadrado, Sami Khedira, Mario Mandžukić, hogy csak talán a legjelentősebbeket említsük.

„Nem sok hasonlóságot látok a 2015-16-os évhez képest. Egy kimerítő szezon után voltunk, amelyben BL-döntőt játszottunk, nyáron pedig távozott Andrea Pirlo és Arturo Vidal, az egész középpálya sérüléssel küzdött, így Simone Padoin volt a regista.

Nem sok hasonlóságot vélek felfedezni ahhoz a helyzethez képest, ha hasonlóságokat keresek, akkor az idei helyzet inkább Luigi Del Neri évéhez hasonlít, amikor a csapat hetedik lett. A keret nem vékony, de nincs identitása a csapatnak, nem látjuk a játékot, kell a sokk a csapatnak. Ennek pedig ébresztőként kell hatnia. Emlékszem, hogy akkoriban minden hibás lépés után azt mondogattuk egymásnak, hogy rendben, de lassan visszatérünk. Viszont egy negatív spirálból nem könnyű kimászni, bár olykor a balszerencse hátat fordíthat az embernek.”