Az előző szezonban megszakadt a Juventus csodálatos és történelmi sorozata, kilenc bajnoki címmel zárult évet követően a zebramezesek átengedték a scudettót az Internek. Mindezek után érthető, hogy az elmúlt évek kísérletezései után a klub szeretne visszatérni a kiszámítható és biztosnak vélt sikerességhez, ennek jegyében menesztette a tavaly nyáron a kispadra mindenféle előzetes edzői tapasztalat nélkül kinevezett, mérsékelt sikereket arató Andrea Pirlót, s helyére a korábbi időszak sikeredzőjét, Massimiliano Allegrit nevezte ki.

A labdarúgás és a klubok anyagi helyzetét is feldúló koronavírus-járvány nyomán kialakult nehéz pénzügyi állapotok előre sejttették, hogy a Juventus nem készül csillagászati összegeket megmozgató igazolásokra, azonban a szurkolók jelentős részének még ennek tudatában is komoly csalódást okozhatott a mercato összképe.

A Juventus igazgatói a nyár folyamán végeláthatatlanul üldözték az olasz válogatott fiatal középpályását, Manuel Locatellit, akinek végül beteljesülhetett gyerekkori álma, s hivatásszerűen is magára ölthette a zebracsíkos mezt. A Brazíliából nagy reményekkel érkező támadótehetség, Kaio Jorge leigazolása sem ment zökkenőmentesen, majd a brazil fiatalt elérte a torinói átok, s még bemutatkozása előtt huzamosabb időre kidőlt. A harmadik, s egyben utolsó igazolás egy ismerős arc volt, a Juventus első csapatába Allegri utolsó évében berobbanó, majd kissé érthetetlen módon az Evertonnak értékesített Moise Kean felemásra sikerült külföldi tapasztalatokkal tért vissza nevelőegyesületéhez.

Az érkezők listája nem éppen veretes, de legalább ennyire érdekes számba venni azt is, hogy kik távoztak, a korábban kölcsönadott játékosok közül kik tértek vissza, s végül kik ragadtak a Juventus nyakán. Nem okozott különösebb meglepetést, hogy az előző szezont kölcsönben töltő Daniele Rugani, Mattia De Sciglio és Luca Pellegrini teljesítménye nem keltett ellenállhatatlan vágyat az érintett klubokban arra, hogy véglegesen is marasztalják a játékosokat, s később sem igen jelentkeztek kérők, így ők perememberként folytatják pályafutásukat a torinóiak keretében. Az elmúlt évek során számos klubot megjárt Marco Pjaca maradt városon belül, s ezúttal a Torino FC játékosaként próbál majd bizonyítani, míg az első csapatnál tavaly időnként szerephez jutó Gianluca Frabotta a Hellas Veronánál tölti a szezont. A vezetőség ugyan szeretett volna, ám végül mégsem sikerült megválnia az olyan, magas fizetéssel bíró, ám a csapat teljesítményéhez keveset adó játékosoktól, mint "az új idők Khedirája", vagyis Aaron Ramsey.

A klublegenda Gigi Buffon visszatért a másodosztályban szereplő Parmához, ahhoz a klubhoz, ahonnan annak idején fantasztikus karrierje indult. Helyét második számú kapusként most a kölcsönből visszatérő Mattia Perin veszi majd át. A korábban a Sassuolótól igazolt, ám igazán meggyőző teljesítményt nem mutató Merih Demiral kölcsönben az Atalanta együtteséhez igazolt, mivel a bergamóiak végül pontot tettek a Juventus egyik leginkább elbaltázott ügyletének végére, s opciós vételi jogukkal élve, potom áron véglegesítették Cristian Romerót, majd  az argentin válogatott védőt busás haszonnal azonnal tovább is adták a Tottenham Hostpurnek.

Az egész nyári időszakot végigkísérték a pletykák arról, hogy a Juventus idősödő portugál klasszisa, Cristiano Ronaldo nem kívánja kitölteni szerződését, s egy évvel annak lejárata előtt távozni szeretne Torinóból. Mikor már úgy tűnhetett, hogy a tavalyi gólkirály végül mégis marad, robbant a bomba, s a játékos nosztalgikus-praktikus választást hozva visszatért a Manchester United csapatához. Ronaldo jelenléte már érkezése óta erősen megosztotta a Juventus szurkolóit, sokan már eleve összeegyeztethetetlennek tartották a klub eredeti szellemiségével, mások azzal érveltek, hogy a játéka nem kompatibilis a csapatéval, s jelenléte inkább hátrányára, mint előnyére válik a zebramezeseknek. Bárhogyan is van, a sportág történetének egyik legnagyobb és legikonikusabb alakja távozott, s Ronaldo elképesztő és profi mentalitása mellett a zebramezeseknek most pótolniuk kell majd azt az évi nagyjából 30 gólt is, amit kiszámíthatóan hozott a konyhára.

Az átigazolási időszak utolsó napján a klub pánikszerűen kölcsönadta még több ígéretes fiatal játékosát, Nicolò Fagiolit, Filippo Ranocchiát, valamint Radu Drăgușint is, akik ugyan komolyabb potenciállal bírnak, a korábbi évek tapasztalatainak tükrében nem tennénk nagyobb összeget arra, hogy valaha még szerepelhetnek a Juventus színeiben. A zárónap szolgált némi meglepetéssel is, a Juventus szerződtette a PSV problémás fenegyerekét, a 19 esztendős Mohamed Ihattarent, majd ugyanazzal a mozdulattal nyomban kölcsön is adta a Sampdoriának.

A szezon elrajtolt, s az eddig látottak nem sok jóval kecsegtetnek, a Juventus előbb Wojciech Szczęsny vállalhatatlan teljesítményének köszönhetően engedte ki kezéből a győzelmet Udinében, s zárta 2:2-vel a mérkőzést, majd fájdalmas módon szenvedett 1:0-ás hazai vereséget a szezon újoncától, az Empolitól.

De vajon mit vártok a szezontól Ti, szurkolók? Mit hozhat a folytatás? Mit gondoltok a nyári átigazolási időszak fejleményeiről? Vajon mit hozhat a szezon a Juventus számára? Allegri összekapja a csapatot, s ismét szállítja a bajnoki címet? Netalán ismét egy átmeneti év következik, s maximum a Bajnokok Ligája-indulást jelentő helyek egyike lehet a reális cél?

Véleményeteket komment formájában várjuk.