Massimiliano Allegri a minap a Sky Sport Italia munkatársának nyilatkozott, miután közel két éve távozott a Juventustól, és azóta lényegében nem beszélt a sajtó képviselőivel.

„Nem szólaltam meg két éve a sajtóban, remélem, hogy nem fogok túl sok butaságot összehordani.” - kezdte az esti műsort az edző a tőle megszokott visszafogott humorral.

A mestert a Juventustól való távozása óta hírbe hozták számos top klubbal, felmerült a neve a Napoli, a Roma, a Manchester United, a Tottenham és a PSG kapcsán, és először erről kérdezték Olaszország talán legjobb edzőjét.

„Nem tudok egyelőre semmit, ez az igazság. Amikor dolgozok, akkor nemigen nézek meccseket, de miután egy évig nem néztem futballt, most már kezdek visszarázódni a ritmusba.”

A Porto elleni kiesés kikerülhetetlen téma volt, főleg mivel Allegrit sokszor kritizálták a védekező futballja miatt, miközben sokan futballparádét akarnak látni a pályán, de a mester vitathatlan eredményeket ért el a futballjával.

„Szerintem az olasz futballnak, miután hallottam az európai kupasorozatokból való kiesésre vonatkozó megjegyzéseket, el kell gondolkodnia. Az emberek úgy néztek rám, mintha valami ellenszer lennék azokkal szemben, akik szép futballt akarnak látni, de a futballban valamiféle egyensúlyra van szükség. Nem kell mindent kukáznunk.

Sokszor felmerül az építkezés a hátsó sorokból, de ehhez tudni kell jól passzolni, illetve felismerni, hogy mikor lehet ezt megtenni, illetve mikor nem, továbbá pedig a védekezésben is fejlődnünk kell.

Szerintem vissza kell helyeznünk a játékosokat a futball középpontjába. Egy edző megszervez egy csapatot, de aztán panaszkodunk, amikor olyan ellenfelekkel találja magát szembe a csapat Európában, amelyek 100 km/ó sebességgel passzolják a labdát. Fel kell tennünk pár kérdést magunknak ezzel kapcsolatban.

Szomorúsággal tölt el, hogy Olaszországban mintha a játékosokat arra használnák fel, hogy bizonyítsák egy edző kvalitásait. Vagy a játékosok pusztán csak eszközök, amelyek összeállításából értéket kovácsolunk. Ennek nem így kellene lennie.

A Juventus peches volt a Porto elleni két meccsen, és talán megérdemelték a továbbjutást, de erről persze lehet beszélgetni. Jó látni viszont olyan futballistákat, akik nagyszerű technikával rendelkeznek, és ezt a hozzáállást előtérbe kellene helyeznünk az akadémiákon.

Arrigo Sacchi és én sok mindenben eltérő véleménnyel rendelkezünk. Abban egyetértünk, hogy a futball csapatsport, de ebben a sportban tíz olyan játékosra van szükség, akik jól tudják járatni a labdát egymás között, ellenkező esetben problémákkal találja magát szembe az ember.”

Ezt követően a Juventustól való távozásáról kellett beszélnie a torinói csapattal két BL-döntőt jegyző mesternek.

„Amint mindenki tudja, a Juventusnál természetes keretek között véget ért a kapcsolat.

Olaszországban általában a negatívumokat nézzük, miközben a pozitívumokat kellene kiemelni. Például ma a Benevento és Pippo Inzaghi elismerést érdemel a győzelemért, nem csak a Juve hibája, hogy kikapott.

Természetes módon ért véget a kapcsolat. Véleménykülönbségek merültek fel, az elnök úr döntött, és továbbra is jó a kapcsolatot ápolok vele.

Nagyszerű összhang volt öt évig, sok puzzledarab összeillett, volt pár kiváló átigazolás a piacon, és jól éreztük magunkat. Aztán a vezetőség, tehát az elnök úr, Fabio Paratici és Pavel Nedvěd a változás mellett tette le a voksát. Az utolsó szezon vége logikus lezárása volt a kapcsolatnak köztem és a Juventus között.

Továbbra is nagyon kedvelem a Juventust, és professzionális szinten szenvedélyt táplálok a klubokkal szemben, ahol dolgozok, igaz volt ez a Milannál és előtte a Cagliarinál is.”

Csalódásként élte meg a mester a távozást?

„Nos, senkinek sem tetszik, ha elveszíti a munkahelyét…”

A mestert ezt követően az edzői hivatásról kérdezték.

„Hogyan lehet elmagyarázni, hogy miképpen legyen valaki jó edző? Két típusú edző van, az egyik elvégzi az adott munkát szombatig, de aztán vasárnap már teljesen más a szerepkör. A váratlan elemekkel való megbirkózás, az ismeretlen, ez teljesen más készségeket igényel.

Beszélgetni kell a játékosokkal, büntetni vagy nem büntetni, az ilyesmit nem lehet megtanítani. Nincsenek könyvek, amelyek megmondanák, hogy ezt a játékost kellene lecserélned, és a másikat kellene beküldened. Ezek pályán belüli és kívüli aspektusok, és ezeket nem lehet elsajátítani egy képzés során.”

Természetesen adott szint fölött már a szupersztárokkal teli öltözőt is kezelnie kell egy mesternek.

„A tisztelet alapvető fontosságú. Te tiszteled őket, és ők tisztelnek téged. Ez humán erőforrás területéhez köthető dolog, egy újabb szükséges készség.”

Ronaldo neve sem maradhatott ki az interjúból.

„Cristiano Ronaldo is ember, aki képes hibákra, de kevesen tudnak úgy lerázni magukról egy védőt, és úgy támadni a kaput, ahogyan ő teszi. Cristiano erőssége abban áll, hogy az agya győzelemre van beprogramozva. Öt Aranylabdát nyert, Bajnokok Ligáját, rengeteg bajnoki címet, ennek ellenére minden egyes nap képes motiválni magát.

Természetes, hogy akik mellette játszanak, azoknak be kell látniuk, hogy a miatta szabadon maradt űrt valakinek be kell töltenie. Szegény Mario Mandžukić, Cristiano Ronaldo mellett többet futott abban az évben, mint egész karrierje alatt… Imádom Mandžukićot, ő csodálatos játékos.”

A lassan sablonos Ronaldo vagy Messi kérdésre a mester nem akart egyértelműen válaszolni.

„Két nagyon különböző játékosról beszélünk, azt mondanám, hogy az egyik kiemelkedőbb, míg a másik jobb.”

A mester ezt követően párhuzamot vont Eriksen és Dybala átalakulása között.

„Azt hiszem, hogy Eriksennel olyasmit kellett tennie az Inter stábjának, mint nekem Dybalával. Amikor megérkezett a Palermótól, mondtam neki, hogy a Juventusnál nem játszhat középcsatárt. A Palermónál középcsatár volt, de a kaputól 50 méterre indult. Mélyebb szerepkörből kell indulnia, ellenkező esetben az egész csapat egyensúlya megbomlik.

Eriksen a Premier League-ből érkezett, ahol kisebb hangsúlyt kap a taktika, nem lépnek ki olyan hamar a védők, és több terület van, amelybe be lehet törni. Ott trequartista lehet. Olaszországban azonban tíz méterrel hátrébb tolva oda tudja varázsolni a labdát, ahova szeretné.”

A mestert arról is kérdezték, hogy az elmúlt időszakban visszautasított-e nagy klubokat.

„A Real Madrid hívott három éve, de akkor megígértem a Juventusnak, hogy maradok. Az volt az egyetlen ajánlat, amit visszautasítottam.”

Az interjú végén természetesen felmerült a visszatérés kérdése.

„Nem tudom még, hogy hol fogok dolgozni, de júniusban visszatérek. Hogy a Juventushoz? Lehetetlen ezt megmondani, különben is, Andrea Pirlo a Juventus edzője, és szerintem jó munkát végez.

Nem tudom, hogy mi hiányzik a Juventusnál. Bejutott a csapat az Olasz Kupa-döntőbe, megnyerte az Olasz Szuperkupát, és a legjobb négy között akarnak végezni a tabellán. A Bajnokok Ligája kicsit szerencsejátékra hasonlít, egy meccs kimenetele egy pillanat alatt megfordulhat.”