Giorgio Chiellini visszatérésével a Juventus védelme szilárdabbá vált, ezt tanúsítja az elmúlt időszakban sorozatban bekapott gól nélkül lehozott több meccs, s a Juventus csapatkapitánya a minap a So Foot munkatársának nyilatkozott a legutóbbi meccsekről és saját motivációjáról, aminek köszönhetően 36 évesen még mindig futballozik a legmagasabb szinten.

„Ahhoz, hogy a legjobbamat nyújtsam, ellenségképre van szükségem. Rendkívüli módon tisztelem például Zlatant.

Az első szezonomban a Juventusnál csapattársak voltunk, soha nem féltem szembenézni vele, soha nem futamodtam meg vele szemben.

Az Interhez igazolásával abszolút ellenség lett belőle, aztán a Milannál és a válogatottnál már csak egyszerű ellenfél volt.”

Ugyan sokan korszakos védőként emlegetik Giorgio Chiellinit, nyilván leginkább a Juve szurkolótáborából, de egyértelmű, hogy a védő nem ügyességével magaslik ki a mezőnyből.

„Nagyon elégedett vagyok, amikor sikerül megnyernem egy párharcot. Adrenalinlöketet ad, amikor egy veszélyes lövést blokkolok, vagy éppen góltól mentem meg a csapatom. Nyilván nem hasonlítható össze az érzés a gólszerzés örömével, de a fontos meccseken véghez vitt szerelések bennem élnek.

A BL-negyeddöntőben a Barcelona ellen szerzett gólom sokkal kevésbé töltött el elégedettséggel, mint amikor a 89. percben Harry Kane-t megakadályozni a gólszerzésben. A Tottenham elleni meccs nagyon szoros volt. Utána Gigi Buffon és Andrea Barzagli megölelte egymást. Komoly pillanat volt.

A csatárok elleni párharcok megnyeréséhez pesszimistának kell lenni, és a legrosszabbra kell számítanunk. Ezt az árat kell megfizetniük a normál játékosoknak, például nekem és Andrea Barzaglinak.

Ne értsen senki félre, Andrea nagyon jó védő volt, de nem rendelkeztünk olyan kvalitásokkal, mint Sergio Ramos vagy Virgil van Dijk.

Én inkább szégyellős és visszafogott vagyok a magánéletben, de a pályán bármire képes vagyok a győzelemért.”

A 36 éves futballista az Arsenal érdeklődéséről is beszélt, és elmondta, hogy húsz éve az ágyúsok le akarták igazolni, de ő nem fogadta el az ajánlatot, méghozzá elég furcsa okból, de nem sokkal később az Inter is le akarta szerződtetni.

„Visszanézve azt mondom, hülye voltam, hogy nemet mondtam az ajánlatra. 16 voltam, a Serie C-ben játszottam, és egy óriási, 200 millió líra alatti ajánlatot kaptam. Ha viszont akkor elfogadom, úgy éreztem, elárulom Livornót.

Egyik évben pedig január 31-én hívtak, hogy át kell igazolnom az Interhez. Ezt elutasítottam. A középiskola utolsó évében voltam, nem akartam én sehova sem átigazolni akkor.”

A nyáron lejáró szerződése miatt a futballistát arról is kérdezték, milyen lesz esetleg az utolsó meccsét egy üres stadionban játszani.

„Szurkolók nélkül ez nem futball. Az érzések hiányoznak. Persze ez is jobb, mint a semmi. Sajnos alkalmazkodnunk kell.

Öt éve azt mondtam Andrea Agnellinek, hogy azt szeretném, ha hetente játszanánk a Barca, a Real, a PSG, a Bayern ellen. A legmagasabb szinten játszó futballista nem is kívánhatna jobbat. Remélem, hogy komoly változások lesznek. Talán a Bajnokok Ligája formátuma változhatna. A futballt termékként javítani kell. A koronavírus-járvány miatt leálltunk, a fejlődés helyét pedig bizonytalanság vette át.”