Adrien Rabiot után ismételten egy tavalyi érkezőn van a sor, hogy megkapja a bizonyítványát, ez a személy pedig nem más, mint Aaron Ramsey.

A walesi középpályás közel sem váltotta meg a világot, mindössze 11 alkalommal lett nevezve a kezdőbe, ha csak a Serie A-t vesszük figyelembe. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy rengeteget volt sérült, a teljesítménye pedig elmaradt a várt minőségtől.

Már eleve úgy érkezett Torinóba, hogy nem volt egészséges, csak a negyedik fordulóban tudott debütálni az olasz pontvadászatban, azonban akkor góllal és meglepően jó játékkal ünnepelte ezt a nagy napot. Akkor éppenséggel mezzalaként szerepelt, majd a következő mérkőzésen már trequartistaként jutott lehetőséghez, és akkor is ígéretesen játszott. Ezután nagyon sokáig vagy gyengén szerepelt, vagy simán alibizett, kivéve persze, mikor éppen sérülés miatt nem volt bevethető. Egészen januárig kellett várni, hogy valami emlékezeteset nyújtson a pályán, miután a 4-3-1-2-ről át kellett állni 4-3-3-ra, mert Sarri elmondása szerint Rambo nem akart trequartistát játszani. Tavasszal volt két jó meccse, majd ugye jött az Inter elleni derbi, amikor végre klasszis teljesítményt nyújtott, és ezután teljesen el is tűnt. A koronavírus okozta szünet után nem is igazán került a kezdő közelében, jobbára csereként állt be, de akkor is általában botrányosan. 

Olyan sokat sajnos nem tudott hozzáadni a csapat játékához. Igaz, hasznosnak bizonyultak az üres területekre való befutásai, mert helyzetbe tudott kerülni, erre pedig Khedirán és rajta kívül semelyik más középpályás nem volt képes. Mivel ő volt a csapat igazi mezzalája, ezért elvárható lett volna tőle, hogy valamelyest irányítói képességeit is csillogtassa meg, de nem sikerült neki. Alibipasszokat láthattunk tőle, néha rész vett pár kényszerítőben, háromszögelésben, de nagyon hiányoztak a kulcspasszai. Trequartistaként ugyanezt el lehetett róla mondani, labdatartásban hasznos volt, mert a játékszert jól meg tudta tartani, visszalépkedett a labdákért, de a támadásépítéshez nem tudott sokat hozzátenni. Amolyan idegen testként mozgott ebben a gépezetben, és a játéka szürke volt, miközben neki egy kreatív játékosnak kellene, hogy legyen. Ahogy várható volt, neki úgy tűnik nem igazán passzolt az olasz futball.

Ha marad, akkor a következő szezonban is mezzalaként kell vele számolni, mert a támadók mögött nem igazán képes maradandót alkotni, míg a középpályán már inkább képes jó teljesítményre.

Ingyen érkezett, de én nem tartom jó üzletnek a leigazolását. Persze, ha sikerülne érte kapni egy jó ajánlatot, akkor természetesen változna a helyzet. Én nem marasztalnám, ha lenne érte érdeklődő, és a pótlása megoldható lenne.

Bizonyítványa:

• Eredményesség (3 gól, 1 gólpassz): négyes
• Passzolás (26 darab meccsenként, 88% pontosság): ötös
• Kulcspasszok (0.8 darab összecsapásonként): hármas
• Indítások (0.5 darab találkozónként, 62% pontosság): négyes
• Beadások (összesen egy darab pontos, 5.56% pontosság): egyes, azt hiszem ezen nincs mit magyarázni.
• Közbeavatkozások (0.5 darab meccsenként): kettes
• Szerelések (0.8 darab összecsapásonként): hármas
• Párharcok (2.7 meccsenként, 47% sikeresség): négyes
• Cselek (0.6 mérkőzésenként, 65% sikeresség): hármas
• BL-teljesítmény (6.60-as osztályzatot kapott a Sofascore csapatától): hármas, az értékelés ezúttal eléggé jól tükrözi a valóságot.
• Szemmel megítélhető teljesítmény: hármas
• Fejlődés (6.86-os osztályzatot kapott a Premier League-ben nyújtott teljesítményért, idén 6.80-as értékelést kapott): hármas
• Megbízhatóság: kettes, rengeteget sérült, mikor újra visszarázódna a játékba, akkor újra megsérül. Emellé csereként beállva eddig jobbára csak kárt tudott tenni a csapatban, a védelem előtt folyamatosan eladta a labdát, sokszor úgy játszott, mint aki teljesen elfelejtett focizni.
• Mentalitás: kettes, az alibizése finoman szólva sem szimpatikus, emellé még ő akarta megmondani az edzőnek, hogy hol játsszon.
• Átlag: 3.00, azaz színtiszta hármas.