Matuidi, Khedira és Szczęsny már megkaphatta bizonyítványát, ezúttal pedig egy tavalyi érkezőre, Danilóra kerül a sor.

Az egész szezonban azt nyújtotta, amit tőle el lehetett várni. A csere-szintet hozta, kisebb csapatok ellen általában megállta a helyét, de egy komolyabb együttes ellen az ő tudása kevés. Szükség esetén a bal oldalon bevethető, és a teljesítménye is megütötte a szükséges szintet, sőt, talán annyival még testhezállóbb volt neki az a poszt, hogy szeret befelé mozogni a tizenhatos előtt, és lőni, így pedig ezt meg tudta tenni úgy, hogy az erősebb lábával tudjon tüzelni a kapura. Voltak emlékezetes góljai, és néhány igazán jónak mondható meccse is. Ha párharcokra került a sor, akkor abban valóban nagyon erős volt, határozott belépőivel a földön és a levegőben is egyaránt képes volt eltakarítani a labdát. Ennek ellenére azonban mégsem mondhatjuk azt, hogy egy jól védekező játékos.

A helyezkedésével nagyon komoly problémák akadtak, az ő játékstílusára szokták mondani, hogy ész nélkül futballozik. A védelmi vonalból folyamatosan kirohangált, képes volt akár a felezővonalig kergetni ellenfelét, a helye pedig teljesen üresen maradt, ha egy középpályás nem zárt vissza arra a területre. A lesvonalat szintén nem tudta tartani, ez pedig hatalmas hiba egy olyan együttesnél, amelynek a lesre állítás az egyik legfőbb fegyvere. Ilyen hibák miatt több kapott gólban is nyakig benne volt. Azt hiszem, hogy azt nem kell részleteznem, hogy a támadásokhoz jobbára semmit nem tudott hozzáadni, beadni sajnos egyáltalán nem tud, technikai képzettsége pedig szintén hagy némi kívánnivalót maga után. 

Megérte leigazolni? A válasz egy határozott nem. Emiatt nem Danilo a fő hibás, mert mind tudhattuk, hogy mire képes. Az a személy a bűnös, aki odaadta érte a jól teljesítő Cancelót, és 37 millió euróért leigazolta a brazilt a cserepadra, öt éves szerződéssel. A dél-amerikai már 29 esztendős, és kicsit több, mint 30 millió eurót kellene érte kapni, hogy ne legyen veszteséges ez az üzlet. Ez azt jelenti, hogy jó eséllyel 33 esztendős koráig Torinóban marad, mert eleve nincs olyan csapat, aki érdeklődne iránta, és egyébként is mindössze 15 millió az értéke a Transfermarkt szerint. Cserének egyébként megteszi, de a négy millió eurós fizetése indokolatlanul magas.

Bizonyítványa:

• Eredményesség (2 gól, 0 gólpassz): hármas, fontos találatokat szerzett, de egy szélső védőnek illene gólpasszokat is feljegyeznie.
• Közbeavatkozások (1.2 mérkőzésenként): négyes
• Szerelések (1.4 meccsenként): négyes
• Tisztázások (1.7 összecsapásonként): ötös
• Passzok (43.4 mérkőzésenként, 87% pontosság): ötös, komoly labdaeladásra sem emlékszem tőle.
• Kulcspasszok (0.7 meccsenként): hármas
• Beadások (meccsenként 0.1, 10% pontosság, összesen három darab): egyes, nem gondoltam, hogy valaha is lesz a Juventusnak olyan szélső védője, aki fele annyira se tud beadni, mint a jó öreg Lichtsteiner.
• Hosszú indítások (2.1 találkozónként, 49% pontosság): hármas
• Cselek (0.7 összecsapásonként, 79% sikeresség): négyes, ritkán cselez, de akkor az jól sikerül neki.
• Párharcok (3.5 mérkőzésenként, 61% sikeresség) ötös, méghozzá csillagos, kétséget kizáróan ebben a legjobb.
• BL-teljesítmény (7.10-es osztályzat): ötös, a Bajnokok Ligájában meglepően jó volt.
• Szemmel megítélhető teljesítmény: hármas
• Fejlődés (tavaly a City mezében 7.13, idén a Juventusnál 6.81 a Sofascore szerint): kettes, ez nagyon komoly visszaesés, ehhez nagyban hozzájárul az, hogy a taktikailag kevésbé sokoldalú angol foci, ahol több párharc van, az sokkal inkább passzol az ő játékstílusához, mint a calcio. 
• Megbízhatóság: kettes, több kapott gólban volt benne, és összehozott egy büntetőt is, kiállíttatta magát csereként annak tudatában, hogy a csapatban ő volt az egyetlen bevethető bal szélső védő, és ehhez még hozzáadhatjuk azt, hogy bármely pillanatban kieshet sérülés miatt.
• Mentalitás: hármas, ezt az ő esetében eléggé nehéz megítélni, mert olyan látványosan nem volt motiválatlan, de nem is azok közé sorolnám, akikben benne van a spirito.
• Átlag: 3,46, azaz még épphogy hármas.