Az Atalanta ellen sosem szégyen a döntetlen, ezt megtanulhattuk az utóbb időben, ugyanis amióta a bergamói együttes vezetőedzőjét Gian Piero Gasperininek hívják, azóta a Juve mindössze négyszer győzött, ötször pedig pontosztozkodás lett a meccs végén (ezek a statisztikák csak a bajnokságra vonatkoznak). Ha visszaemlékezünk, akkor az öt döntetlen esetében sokkal közelebb volt az Öreg Hölgy ahhoz, hogy üres kézzel térjen haza, mintsem három ponttal, ahogy ez tegnap is történt. A Juventus egyáltalán nem érdemelte meg azt az egy egységet, ami könnyen meglehet, hogy a Scudetto sorsát döntötte el, de ez valószínűleg senki fejében nem fog felmerülni, mikor a trófea átadására kerül majd a sor.

Térjünk ki először a kezdő összeállítására. Abban biztos lehetett mindenki, hogy az Atalanta nem fog más stílusban pályára lépni, a saját játékukat játsszák majd, így Sarrinak két lehetősége volt, vagy megpróbálja ráerőltetni az akaratát az ellenfélre, vagy alkalmazkodik hozzájuk. Az első variáció természetesen az lett volna, hogy a Juve azzal a stílussal lép pályára, ami elvileg a csapat erényének kellene, hogy legyen, megtartani a labdát, irányítani a mérkőzést, míg az alkalmazkodás természetesen azt jelentette volna, hogy arra készül a bianconero gárda, hogy az ellenfél dominál, így kontrákkal kell majd jobbára operálni. A kezdő tizenegyet ennek fényében kellett volna összeállítani, ha Sarri együttese labdát szeretett volna tartani, akkor Matuidi helyett Ramsey-t kellett volna a kezdőbe nevezni, míg, ha az ellentámadásokat kecsegtetőbb lehetőségnek tartotta volna a Mister, akkor viszont Bernardeschi helyett a gyorsabb Douglas Costának kellett volna kezdenie. 

Az első pár percben meglepő volt, de a Juve meg tudta tartani a játékszert, és nem csak a saját tizenhatosa környékén, de csak egy nagyon rövid periódusról beszélhetünk, ugyanis ezután következett egy hatalmas Atalanta-fölény. A torinóiak letámadása hatástalan volt, ha pedig labdát is sikerült szerezni, az ellenfél gyorsan visszakaparintotta azt. Helyzeteket nem sikerült kialakítani, a középpályán már jobbára megálljt parancsoltak a bergamóiak, az első játékrészben teljes kilátástalanságot tapasztalhattunk.

A második félidő sem volt sokkal jobb, de valami változást észrevehettünk, a bal szél is sokkal jobban ki lett használva, arról is folytak a támadások, a Juve már el tudta az ellenfél tizenhatosáig vinni a labdát, de rendesen megtartani így sem sikerült, nemhogy helyzeteket kialakítani. Ami a ziccerek ki lettek alakítva, azok is mind egy felívelést, vagy egy hosszú passzt követően jöttek létre, pedig a Nerazzurri védelme egyáltalán nem lett volna feltörhetetlen, csak ugye addig el sem jutott a zebracsíkos gárda.

Azt szerintem érdemes megemlíteni, hogy az Atalanta sem volt olyan lehengerlően jó, mint azt megszokhattuk, de ehhez hozzájárult az is, hogy a Juve nem védekezett rosszul, de még így is becsúszott két hiba.

• Az első gól: Minden onnan indul, hogy Dybalát szereli Freuler (az már más kérdés, hogy szabályosan, vagy szabálytalanul), majd Gómez megindul a labdával, aki egyébként is Bentancur embere volt, így az uruguayi követi, de szerelni nem tudja. A sikertelen labdaszerzési próbálkozás után a  labdást támadja, ezért egy csere történik Rodri és de Ligt között, a dél-amerikaié Zapata, a hollandé pedig Papu Gómez. Az argentin játékos nagyon csúnyán megforgatja Matthijst, majd passzol a gólszerző kolumbiaihoz, akivel nem bír Bentancur. Ezt a szituációt leginkább a kényszerű embercsere pecsételte meg.
• A második gól: Ebben ismét benne volt Benta, aki regista létére nagyon rossz helyen veszít labdát. A középpályássor mindössze két fős maradt, az, hogy Douglas Costa ismét merre kószált, az rejtély, míg a labdát elvesztő Bentancur a felezővonaltól nem messze a földön fekszik, így a két francia maradt csak az eredeti pozíciójában. A jobb szél teljesen üres, mert Matuidi kénytelen Rabiot-hoz közel helyezkedni, de egy kicsit túl közel is van honfitársához, így Malinovskyi-t nem tudja megállítani, a védők pedig nem tudják kozmetikázni ezt a helyzetet.

A büntetők tekintetében nincs igazán miről beszélni, a szabályok szerint mind a kettő esetében helyes döntés született.

Egyéni teljesítmények: 

• Szczęsny: Egyetlen védést sem mutatott be, a kapott találatokban pedig nem hibás. Az utóbbi időben olyan, mintha elmaradnának a szokásos bravúrjai, amely lövéseket szinte kötelező hárítani, azokat kivédi, de extrát nem tud nyújtani. 13 alkalommal is próbálkozott hosszú indítással, ebből csak öt volt pontos, összességében mindössze 75% pontossággal passzolt.
• Cuadrado: Mostanában nagyon hullámzó a teljesítménye, és nem csak arról van szó, hogy egyik meccsen jól játszik, a másikon pedig nem, hanem egyik megmozdulása jó, a másik pedig nem. Sajnos ez ismét egy olyan nagy meccs volt, amelyen védőként megbukott, de már a Milan ellen is komoly helyzetekben hibázott. A mercato folyamán mindenképp keresni kell egy normális jobbhátvédet. Feljegyezhet két tisztázást, egy szerelést, megnyert két párharcot, kiosztott egy kulcspasszt, volt öt hosszú átadása és 91% pontossággal passzolt.
• de Ligt: Nem igazán játszott úgy, ahogy megszokhattuk tőle, többször is elnézte a labda ívét, és Alejandro Gómez is nagyon csúnyán megforgatta a gól előtt. Minden esetre le a kalappal, hogy végig tudta játszani a meccset, kapott rendesen a nem éppen finomkodó bergamóiaktól, és egy egészen brutális taposást  követően is a csapat rendelkezésére állt. Öt alkalommal tisztázott, egyszer közbeavatkozott, kétszer szerelt, megnyert négy párharcot és 91% pontossággal passzolt.
• Bonucci: Természetesen sokkal jobb volt, mint a Milan ellen, azt a teljesítményt egyébként is nehéz lenne alulmúlni. Nevéhez fűződik két tisztázás, egy blokkolás, egy közbeavatkozás, három megnyert párharc (a négyből), négy hosszú átadás és 82% passzolási pontosság.
• Danilo: Nem játszott olyan nagyon jól, de a második félidőben, mikor elkezdte segíteni a támadásokat, az is sokat tudott számítani. A csereként beállt Sandro sokkal jobb volt tőle, de így is nagy szó, hogy Danilo többé-kevésbé megoldotta ezt a posztot. Kétszer tisztázott, megnyert egy párharcot, kiosztott egy kulcspasszt, mind az öt hosszú passza pontos volt, megcsinált egy cselt és 89% pontossággal passzolt.
• Rabiot: Azon kevesek közé tartozott, akik ténylegesen jól játszottak, ismételten látszódott rajta, hogy meg szeretne küzdeni a helyéért, a védekezést hibátlanul megoldotta, de a csapattársakat sajnos nem igazán érezte, többször is a társ háta mögé passzolt. Volt egy hosszú indítása, egy csele, két megnyert párharca, egy blokkolása, három közbeavatkozása és 86% pontossággal passzolt.
• Bentancur: Ahogy arra számítani lehetett, hogy egy kicsit komolyabban presszingelő együttes ellen már registaként nem lesz igazán hasznos, és ez be is következett. Nem kérte elégszer a labdát, nem tudta irányítani a csapatot, mert attól, hogy visszamegy a játékszerért (bár sokszor Rabiot ezt is megcsinálta helyette) és jól tud ívelni, attól még nem lesz regista. Nagyszerűen védekezett, ahogy azt megszokhattuk tőle, de nagyban neki köszönhető, hogy nem tudta a Juve megtartani a labdát, nagyon hiányzott Pjanić. A mercato során muszáj lesz leigazolni egy igazi mélységi irányítót, mert az uruguayi jelen állás szerint nem tudja betölteni ezt a szerepkört. Ha nincs az a csúnya labdaeladás, és csak a statisztikákat figyelnénk, akkor azt mondhatnánk, hogy milyen nagyszerűen futballozott, és a csapat egyik legjobbja volt, de ez sajnos nem éppen így volt. 90% pontossággal passzolt, kiosztott két kulcspasszt, volt egy jó beadása és nyolc pontos hosszú passza, a neve mellett szerepel két sikeres csel, hét megnyert párharc, két blokkolás, három közbeavatkozás és négy szerelés is, azonban háromszor kicselezték.
• Matuidi: Érdekes egy 97% pontossággal passzoló játékosra azt mondani, hogy nem tudott hasznos lenni a labdatartásban, de ez így volt. Amint labdához ért, a támadás tempója teljesen el is halt, nagyon körülményes vette át a labdát, a passzai pedig általában a legközelebbi emberhez mentek. Egyébként nem játszott kifejezetten rosszul, mert a védekezésben még hasznos is volt. Megnyert hét párharcot, egyszer blokkolt, egyszer közbeavatkozott és négyszer szerelt.
• Bernardeschi: Ez egy hatalmas visszaesés volt a Milan elleni jó produkció után, mondjuk az is igaz, hogy a többi támadóval egyetemben ő sem kapott olyan sokat labdát, amiből olyan nagyon jól lehetett volna gazdálkodni. A védekezést fegyelmezetten megoldotta, és a passzaival sem volt komoly gond, de olyan komolyat nem tudott húzni. Volt egy lövése, egy sikeres csele, egy hosszú indítása, egy megnyert párharca, egy tisztázása és 90% pontossággal passzolt.
• Dybala: Jól mozgott, látszódott, hogy nincs rossz formában, de ismét az történt, ami általában vele szokott lenni, mikor hamis kilencesként szerepel: az ellenfél valamilyen módon, de eltünteti. Nem tudott úgy visszajönni a labdáért, hogy segítse a labdakihozatalt, mert az ellenfél két kemény középpályása megakadályozta, hogy csak úgy fickándozzon, és ezúttal a védőkkel sem boldogult, folyamatosan kijárt a szélre. Kétszer próbálkozott lövéssel, kiosztott egy kulcspasszt, megcsinált három cselt, volt két hosszú átadása, megnyert négy párharcot, azonban hússzor vesztette el valamilyen formában a játékszert és mindössze 77% pontossággal passzolt.
• Ronaldo: A mezőnyben nem igazán volt hasznos, viszont a büntetőket berúgta, ami ezúttal döntő volt. Ötször próbálkozott lövéssel, megcsinált egy cselt, megnyert négy párharcot és 89% pontossággal passzolt.

• Alex Sandro: Ő volt az egyetlen jónak mondható csere, megnyerte mind a hét párharcát, kétszer közbeavatkozott, egyszer szerelt, mind a három csele sikeres volt és 83% pontossággal továbbított a játékszert.
• Costa: Szinte még  Bernardeschit is sikerült alulmúlnia, nemhogy még hozzátett volna a játékhoz. Megcsinált három cselt, megnyert hat párharcot és 82% pontossággal passzolt.
• Higuaín: Alig ért labdához, nehéz lenne értékelni.
• Ramsey: Ugyanaz vonatkozik rá is, mint Gonzalóra.

A meccs embere: Cristiano Ronaldo