Ebben a részben már Alessio Secco igazolásaira emlékezhetünk vissza, azonban ezen futballisták eladásáért már Marotta volt a felelős. A cikk mindhárom alanya olyan labdarúgó, akik hasznos focistáknak számítottak mielőtt Torinóba szerződtek.

Diego: A Santosnál nevelkedett, és egészen 2004-ig futballozott Brazíliában, míg a Porto ki nem fizetett érte hét millió eurót. Két évet töltött a Sárkányoknál, de nem igazán sikerült beváltania a hozzá fűzött reményeket, így távoznia kellett, a Werder Bremen pedig szívesen leigazolta a dél-amerikait, hatmillió eurót csengetett ki érte a német gárda. Brémában megsokszorozta értékét, 132 összecsapáson 54 gólt lőtt és 41 gólpasszt osztott ki. 2009-ben a Juventus figyelmét is felkeltette, 27 millió euró ellenében pedig Torinóba is költözhetett. 47 mérkőzésen szerepelt bianconero színekben, hét gólt szerzett és tizennyolc gólpasszt osztott ki. Ezek a statisztikák fergetegesnek tűnnek, azonban az értéke mégis sokat csökkent, és nem is volt maradása, mivel Delneri mester 4-4-2-es felállásában nem volt helye egy trequartistának, a harmincnégyszeres brazil válogatott pedig nem ragaszkodott a maradáshoz. Marotta mindössze 15,5 millió eurót tudott legombolni a Wolfsburgról, ami azt jelenti, hogy 6,1 millió euró volt a veszteség. A második németországi kalandja azonban nem sikerült olyan jóra, mint az első. Kölcsönben az Atlético Madridot is megjárta, később pedig a Matracosok meg is vásárolták 1,5 millió euróért. Mindössze fél évig tartozott a spanyolok kötelékébe, ugyanis 2014 nyarán a Fenerbahçéhez szerződött. Két esztendőn keresztül szolgálta a török egyletet, majd visszatért hazájába. 35 esztendős, azonban a Flamengo játékosaként még mindig rúgja a bőrt.

Fabio Grosso: Igaz, hogy római születésű, de sem a Lazio, sem a Roma játékosa nem volt soha. A Renato Curi Angolana együttesénél nevelkedett, majd megjárta Chietit és Teramót is, míg meg nem győzte Perugiát arról, hogy meg tudja állni a helyét az olasz első osztályban. Két és fél esztendőig szolgálta a Grifonit, és egy érdekes lépésre szánta el magát, ugyanis olasz válogatott létére a Serie A-ban szereplő csapatát leváltotta a Serie B-s Palermóra. Ezzel a transzferrel Grosso és a Rosaneri is jól járt, ugyanis remek játékának köszönhetően hírnevet szerezett magának, és a nemzeti csapatnál is alapember lett, a 2006-os VB trófeát nagy részben neki is köszönhetjük. A világbajnokság után az Inter gyorsan-frissen le is csapott a bal szélső védőre, akiért 5,5 millió eurót fizettek a milánóiak. Egy szezon után az ötvenszeres válogatott labdarúgó elhagyta hazáját az Olimpique Lyon kedvéért, a franciák 8.7 millió eurót csengettek ki érte. Két év után a Juventus megszerezte a 31 esztendős játékost, ez a biznisz mindössze kétmillió euróba fájt az olasz rekordbajnoknak, ami Fabio akkoriban vélt értékének nagyjából egyharmada volt. Jelenleg azonban a Juventinók leginkább úgy gondolják, hogy még ez a pár millió euró is sok volt érte, ugyanis finoman szólva is akadtak problémák a teljesítményével, pedig a bizalom megvolt feléje, Gaetano Scirea legendás mezszámát viselhette a hátán. Három éves szerződését kitöltötte, 59 alkalommal húzhatta fel magára a bianconero-színeket, ezen meccseken pedig két gólt lőtt és hat gólpasszt osztott ki. Az ő esetében kivételesen veszteségről nem beszélhetünk, ugyanis addig volt itt, amíg a kontraktusa érvényes volt, azonban játékában nem sok köszönet volt. 2012-ben akasztotta szögre a stoplist, és nem sokáig tétlenkedett, azonnal elkezdte képezni magát, hogy edző lehessen. A Juventus Primaverát három éven keresztül dirigálta, de megfordult a Bari, a Hellas Verona és a Brescia kispadján is, de olyan igazán komoly sikereket nem igazán ért el. 

Felipe Melo: A Flamengo akadémiáján kezdte meg pályafutását, és szerepelt a Cruzeirónál és a Grêmiónál is, mire Európa felé vette volna az irányt. Első külföldi együttese az RCD Mallorca volt, ahol mindössze fél esztendőt töltött el, ugyanis a Racing Santander látta a középpályásban a potenciált, és megszerezte két millió euróért. 2007-ben ismételten egy spanyol csapathoz szerződött, az Almeríát választotta új kenyéradójának. Egy szezon után annyira meggyőző teljesítményt nyújtott, hogy a Fiorentina 8 millió euróért szerződtette a keménységéről híres labdarúgót. Firenzében sem maradt tovább, mint Almeríában, ugyanis a Juventus 25 millió eurót sem sajnált a brazil válogatottért. Nagy reményekkel érkezett, de csalódást okozott. Nem feltétlen jó játékával, hanem brutális belépőivel és vállalhatatlan viselkedésével hívta fel magára a figyelmet. Két évig tartozott a Juve keretéhez, 78 összecsapáson négy gólt szerzett és egy gólpasszt osztott ki. Nem csak gyenge teljesítménye miatt kellett távoznia, hanem a magatartásával is nagyon komoly problémák voltak, ami Giorgio Chiellini könyvéből is kiderül. Természetesen a 22-szeres válogatott játékos szerint csak azért vélekedik rosszul róla az olasz bekk, mert egyszer lefejelte a jelenlegi Capitanót. Nagyon nehezen tudott megszabadulni a középpályástól az Öreg Hölgy, kétszer is kölcsön lett adva a Galatasaraynak, míg 2013-ban meg nem vásárolták a törökök, természetesen jócskán áron alul. Mindössze hétmillió eurót kapott a Galatától a Juve, így az amortizációt is figyelembe véve 8 millió euró a veszteség. 2015-ig tartózkodott Törökországban, ugyanis nem tudott nemet mondani az Inter hívására, sőt, nagyon boldogan elfogadta a Nerazzurri ajánlatát, annak ellenére, hogy nagy Juventinónak nevezte magát. A 4,2 millió euróért igazolt játékos három évig tartozott a milánóiak kötelékébe, de az utolsó szezonját már kölcsönben a Palmeirásnál volt, amely együttest 2017 óta szolgál. 36 esztendős, de ennek ellenére elmondása szerint nagyon szívesen lenne ismét a Juventus játékosa, mert szeretne együtt futballozni Cristiano Ronaldóval.