Még mindig Beppe Marotta mellényúlásainál tartunk, de már nem sok név maradt az ő feketelistáján. Ezúttal két olyan játékos van terítéken, akik szebb napokat is láttak mielőtt Torinóba kerültek, mára pedig már mindketten visszavonultak.

Luca Toni: A Modenánál nevelkedett, és rengeteg klubot megjárt, hogy eljuthasson a legmagasabb szintre. Megfordult az Empoliban, a Fiorenzuolában, a Lodigianiban és a Trevisóban mire az első osztályú Vicenza labdarúgója lehetett. 2001-ben a Bresciához igazolt öt millió euróért cserébe, és a Lionessánál megmutathatott valamennyit a tudásából. Két évvel később ismét a Serie B-ben találhatta magát, ugyanis a Palermo megvásárolta hatmillió euróért. A déliek hatalmas üzletet kötöttek, az ifjú Toni a másodosztály gólkirálya lett, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Rosaneri visszajusson a Serie A-ba, ahol az olasz center továbbra is megállás nélkül szállította a gólokat. 2005-ben a Fiorentina kicsengetett 10 millió eurót Lucáért, és a karrierje a Violáknál indult csak be igazán, ugyanis már az első szezonjában gólkirály lett. Két évet töltött Firenzében, mire a Bayern München felfigyelt rá, és kifizetett érte 11 millió eurót, ami nem számított sok pénznek egy világbajnok gólgyárosért. Három esztendőn keresztül volt a Bőrnadrágosok játékosa, és maradandót alkotott hazájától távol is, a Bundesligában és az UEFA-kupában is gólkirály lett. 2009-ben a Bayern új edzője Louis Van Gaal lett, aki nem számított a talján csatár szolgálataira, ezért először a tél folyamán kölcsön a Romához került, majd a szezon végén a Genoa futballistája lett, a Grifoni pedig egy centet nem fizetett Toniért. A Rossoblunál nem igazán jöttek be a számításai, ennek ellenére 2011-ben Giuseppe Marotta ingyen megszerezte az egykori klasszist. A 33 esztendős futballista kevés játéklehetőséget kapott, 15 mérkőzésen számítottak szolgálataira, ezen meccseken két gólt lőtt, és kiosztott két gólpasszt. 2012 telén a levezetés mellett döntött, ezért a dubai Al-Nasrhez igazolt, ahol fél év alatt egyetlen egyszer sem tudta bevenni az ellenfél kapuját. A Fiorentina segítő kezet nyújtott a kiégett gólgyárosnak, de Firenzében sem igazán talált magára. 2013-ban a Hellas Verona megszerezte a 49-szeres olasz válogatottat, és nagy bizniszt csináltak a megszerzésével. Toni ismét magára talált és a 2014/2015-ös szezonban társgólkirály lett 38 esztendősen. Még egy évadot lehúzott, és egy Juventus elleni góllal befejezte labdarúgó karrierjét.

Furcsa, hogy egy olyan labdarúgó felkerülhet egy ilyen listára, aki világbajnok, aranycipős és többszörös gólkirály. Sajnos Toni pont akkor érkezett a Juventushoz, mikor már kezdett kiégni, benne volt a korban, kevés lehetőséget is kapott, és a Juventus sem volt éppen topon. Rá úgy emlékezünk, mint talán az utolsó igazi klasszis olasz kilencesre, de ettől függetlenül sajnos a torinói kiruccanása nem sikerült jóra.

Miloš Krasić: Hazájában, Szerbiában ismerkedett meg a futball rejtelmeivel, a Vojvodinánál futballozott egészen 2004-ig, amíg a CSKA Moszkva le nem igazolta 2.25 millió euróért. Nagyon bejött neki ez a váltás, komoly hírnevet szerzett magának, 2009-ben a legjobb szerb labdarúgónak is megválasztották. Hat esztendő alatt 230-szor húzhatta magára az orosz együttes mezét, ezen meccseken pedig 32 alkalommal vette be az ellenfél kapuját, 34-szer pedig gólpasszal segítette csapatát. 2010-ben több nagy klub is érdeklődött iránta, a Manchester City és a Juventus versengett érte leginkább, ő pedig csak álmai klubjának az ajánlatát volt hajlandó elfogadni, így lett a Juve játékosa. Első szezonjában már egyből kulcsemberré nőtte ki magát, különösen a szezon első felében volt igazán kiemelkedő a szélvész szélső. A nyáron edzőváltás történt, Conte pedig nem számított az új Nedvědre,  Miloš pedig belátta, hogy nincs értelme maradni. Torinóban 50 alkalommal számítottak szolgálataira, ő pedig 10 góllal és kilenc gólpasszal hálálta meg a bizalmat. Marotta a Fenerbahçének tudta elpasszolni a kegyvesztett támadót, de Törökországban sem sok sót ehetett meg. A negyvenhatszoros szerb válogatott futballistát kölcsönadták a Bastiának, de ott sem tudott bizonyítani. 2015-ben a Lechia Gdańsk játékosa lett, ahol még három jónak mondható szezont lehúzott, majd 33 esztendősen visszavonult.

Nagy reményekkel érkezett, elképesztően örültek a Juventinók a megszerzésének, de nem sikerült maradandót alkotnia. Az ő esetében nem feltétlen a képességekkel volt a baj, igaz, nem tartozott a legtehetségesebb szélsők közé, inkább a gyorsaságából élt meg a pályán, de lényegesebben jobb játékos volt, mint amennyi nyújtott a Bianconerinél. A gond azzal volt, hogy taktikailag fegyelmezetlen volt, a védekezésből nem vette ki a részét, Conte pedig ezt egyáltalán nem tűrte el. 

A jobb szélső 15 millió euróért cserébe érkezett a Juventushoz, eladásából pedig 7 millió euró folyt be. Figyelembe véve az amortizációt, mindössze kétmillió euró volt a veszteség, ami a könyvelésben nem tűnik borzasztó rossznak, de abba is érdemes belegondolni, hogy a második szezonjában néha még a padon sem kapott helyet a 26 esztendős szélső, a fizetését pedig vélhetően ugyanúgy kapta.