Ahogy várható volt, Gianluigi Buffon rendkívül simán megnyerte a szavazást, a Blog 91 százaléka rá voksolt, Dino Zoff lett a második 5.7 százalékkal, a harmadik Angelo Peruzzi 2.7 százalékkal, míg a sereghajtó 0.6 százalékkal Stefano Tacconi. Most a 3-4-1-2-es hadrendben szereplő jobb oldali középhátvéd posztra választunk embert. Most csak három játékos közül kerül ki a győztes, de annyi biztos, hogy így sem lesz könnyű dönteni. 

Claudio Gentile: Mikor meghalljuk a nevét, két dolog jut a Juventino eszébe. Elsőként az elhíresült mondata, hogy a "futball nem balerináknak való", másodikként, hogy ő az emberfogás koronázatlan királya. 1973-ban igazolta le a Juventus a Varesétől, és tizenegy esztendőig szolgálta az Öreg Hölgyet. 411 mérkőzésen ölthette magára a zebracsíkos szerelést, ezen meccseken tizenegy gólt és három gólpasszt számolhatott össze. Nem csak a Juventusnak, hanem az olasz válogatottnak is alapembere volt, 72 összecsapáson játszott a nemzeti csapatban, egy gólt szerzett. A líbiai felmenőkkel rendelkező védő az Azzurrival megnyerte a VB-t, 1984-ben pedig úgy távozott a Fiorentinához, hogy már hatszoros olasz bajnok, kétszeres olasz kupagyőztes és egyszeres UEFA-kupa győztes volt. Rendkívül híres arról, hogy azon kevesek egyike volt, aki képes volt hatástalanítani kora legnagyobbjait, többek közt Diego Maradonát és Zicót. Az emberfogást ő szó szerint értette, egy pillanatra nem hagyta magára azt az embert, akit neki figyelnie kellett. Ott volt a nyakába, mehetett bármerre a csatár, ő gyötörte fizikálisan és mentálisan, ha létezett játékos, aki ellen rendkívül kellemetlen volt játszani, az ő volt. Rengeteget tanulmányozta kiszemeltje játékát, csak belőle készült, és mindig meg is volt ennek az eredménye. Amellett, hogy keménységéről híres, egyáltalán nem volt ügyetlen játékos, de még csak különösen erőszakos sem, mindössze egyszer állították ki. A The Times ötven legkeményebb védőt tartalmazó listáján ő a nyolcadik helyet foglalja el. A védelem bármely pontján feltűnt, kezdetben bal szélső védő volt annak ellenére, hogy jobb lábas, majd megfordult a védelem közepén is, hiába 182 centiméter magas, de jobb szélső védőként is funkcionált. 1988-ban vonult vissza a Piacenzából, edzői karrierje pedig nem volt hosszú életű, az olasz válogatott korosztályos csapatait irányította, az U20-at és az U21-et, amely csapattal EB-t is nyert. Az a megtiszteltetés is érte, hogy hat meccs erejéig a felnőtt együttest is irányíthatta.

Lilian Thuram: Meglehetősen nehéz utat járt be, sajnos kisebb csoda, hogy most itt lehet a jelöltek között. Eleve a futballkarrierje nehezen indult, szegény körülmények között nőtt fel, Guadelouplét hagyta el a Thuram család, hogy Franciaországban jobb körülmények között éljenek. Azt szerették volna, ha Lilian pap lenne, azonban fiatalon párkapcsolata volt, így mégsem állt az Úr szolgálatába, hanem teljesíthette álmait, és futballista lett. A Monaco együttese volt az első csapata, ahol nyerte egy francia kupát. Súlyos sérülést szenvedett még pályafutása elején, az orvosok szerint már soha nem lehetett volna többé profi labdarúgó, de Thuram rácáfolt a szakemberekre. 1996-ban ingyen megszerezte a Parma, ahol hírnevet szerzett magának, kétszeres olasz szuperkupa győztes, egyszeres olasz kupagyőztes lett és megnyerte az UEFA-kupát is. 2001-ben váltott, és a Juventushoz igazolt 36.15 millió euróért, ami természetesen abban az időben rekordnak számított egy védőért. Nem volt indokolatlan a magas átigazolási összeg, elvégre 1997-ben az év francia focistája volt, ráadásul már világbajnoknak és Európa-bajnoknak vallhatta magát. Állítólag volt egy kikötése, miszerint csak akkor igazol Torinóba, ha Buffon is vele tart, ugyanis rendkívül jó barátok voltak és a pályán is kiválóan megértették egymást. 204 összecsapáson lépett pályára a Juventus mezében, egyetlen találatot szerzett és kiosztott három gólpasszt. A vitrinje is bővült négy Scudettóval, és egy Supercoppával.  A Calciopoli-botrány következtében ő is a távozók között volt, hiába nyilatkozta azt, hogy akár a Serie C-be is követte volna az Öreg Hölgyet. Öt millió euróért szerezte meg a Barcelona, ami a Transfermarkt szerint teljesen reális összeg volt a 34 esztendős védőért. Spanyolországban nem váltotta meg a világot, voltak kifejezetten gyenge periódusai, ennek ellenére két év alatt 58 mérkőzésen szolgálta a gránátvörös-kék gárdát. 2008-ban a PSG-hez szeretett volna menni levezetni, de megbukott az orvosin, ugyanis súlyos szívbetegséget állapítottak meg nála, soha nem szabadott volna futballoznia. Elmondása szerint érezte ő már korábban is, hogy néha szúr a szíve, de nem vette igazán komolyan a jeleket. Különösen megrázó ez a történet, ha ismerjük valamennyire Lilian Thuram játékstílusát. Rendkívül erős, fáradhatatlan labdarúgó volt, aki annak ellenére, hogy elképesztően merész becsúszásokra volt képes, mégis fair játékos hírében állt. Fiatalabb korában a legjobb szélső védők prototípusának számított, aki gyors, fizikálisan erős, kiválóan szerel és labdaszerzés után egyből kontrát tud indítani, emellett a levegőben sem lehetett könnyen megverni, de úgy általánosságban áthatolhatatlan falat képezett fénykorában. Mikor már kezdett eljárni felette az idő, akkor középhátvédként kamatoztatta tudását, és így tovább tudott alapember lenni a Juventusnál. Míg Gentile a pszichológiai hadviselésben hitt, addig ő a fokhagymában. Meccsek előtt fokhagymát evett, hogy visszataszítóbb legyen az ellenfél számára, azonban ezt a csapattársak sem igazán díjazták.

Andrea Barzagli: Utolsó jelöltünk szintén világbajnok, azonban az ő vitrinjében van nyolc Scudetto, négy Coppa Italia, négy Supercoppa,  ezek mellett Serie B-s, Serie C-s és Serie D-s bajnok is, de Bundesliga-első is volt a Wolfsburggal és megnyerte az EB-t az U21-es olasz válogatottal. 2011 januárjában, ha valaki azt mondta volna, hogy ez az ember szerepelni fog egy álomcsapat jelöltjei között, minden bizonnyal bolondnak nézik, de ez egyáltalán nincs kizárva akkor sem, ha ezt a cikket egy olyan Olvasó böngészi, aki nem igazán látta pályán az olasz védőt. A fentebb említett esztendőben egy teljesen leépült labdarúgó érkezett a Juventushoz, aki egykoron tehetségként tartották számon, de Németországban sérülések is hátráltatták, már a visszavonulást fontolgatta, mikor a megcsörrent a telefonja, a vonal túlsó felén pedig  Alessandro Del Piero volt, aki meggyőzte arról, hogy igazoljon a Zebrákhoz. A Capitano ötlete volt Barza szerződtetése, és teljesen igaza volt Alexnek. Marotta megszerezte 300 ezer euróért a Tanár Úrat, aki nem kevesebb, mint 281 mérkőzésen játszott, lőtt két gólt (mind az Atalantának) és kiosztott hat gólpasszt. A válogatottnál is számítottak rá, igaz, fele annyi meccse van a saját nemzeti csapatánál, mint Thuramnak, de így is 74 alkalommal magára ölthette az Azzurro mezt. Szezonjai mesések voltak, kiemelném a 2015-2016-os évadot, mikor tényleg csúcsformában szerepelt, 34 esztendősen. Véleményem szerint abban az évben ő volt a Serie A legjobb hátvédje, és bátran sorolom Európa legjobbjai közé. Sajnos rendkívül alulértékelt, mindig Chiellinit és Bonuccit emlegették, mint nagyszerű védőket, miközben a BBC legjobbja véleményem szerint ő volt. A fentebb említett szezonban olyan rekordot állított be, amit senki sem tudott még megdönteni, ugyanis 35,64 km/h sebességet produkált egy Carpi elleni meccsen. Nem volt robbanékony játékos, de, ha a labda után kellett futni, akkor elképesztő gyors volt. Míg a fentebb említett játékosok a keménységükről is híresek voltak, addig Barza nem erőszakos, vagy kemény volt, hanem szimplán határozott. Mindig a legjobb döntést hozta meg, nagyon ritkán hibázott, leginkább a karrierje végén egyszer-kétszer, de a csúcson egyszerűen hibátlan teljesítményre volt képes. Legyen szó egy hatalmas tisztázásról, becsúszásról, fejelésről, mindent úgy csinált, mintha az a világ legegyszerűbb dolga lett volna. A test-test elleni küzdelmekben szinte sosem maradt alul, mindig úgy ki tudta kibillenteni ellenfelét az egyensúlyából , hogy ne legyen szabálytalan, sárga lapot szinte alig kapott, szezononként kettőtől nem igazán gyűjtött be többet. Nyolc év után, 2019-ben vonult vissza, jelenleg is Juventus-alkalmazott, a szakmai stáb tagja, technikai edző, aki leginkább a védők edzésmunkáját segíti. 

Nem könnyű választani a három világbajnok közül, de figyelembe veszem a klub iránti szeretetüket, azt, amit a Juventusért tettek és a teljesítményük sem elhanyagolható. A szívemre hallgatok, és a döntésem az, hogy neki van helye az én álomcsapatomban.