Egy nem mindennapi Derby d'Italiát láthattunk, sajnos szurkolók nélkül, de a Juventus játékán ez egyáltalán nem látszott meg, ugyanis a hazaiak oktatták a Nerazzurrit, egyszerűen gyönyörű volt, ahogy a Zebrák futballoztak, az utóbbi időben ilyen könnyen nem győzte le az Öreg Hölgy az Intert. Egyáltalán nem számíthattunk arra, hogy a szezon talán legjobb produkciójával rukkol elő a Juve, ugyanis a Lyon ellen szégyenteljesen futballozott a torinói egyesület. Mi okozhatta a hirtelen változást? Többek közt erre is keressük a választ.

A mérkőzés előtt, mikor megláthattuk a kezdőt, hogy Sarri ismét a 4-3-3-at erőlteti, akkor nem igazán juthatott az eszünkbe, hogy itt Conte együttese agyon lesz verve. Nem volt megnyugtató Matuidit és Ramseyt a kezdőben látni, Dybalát pedig a kispadon, azonban Sarri jól döntött, hogy ezt a kezdőt jelölte ki. A csapat most megmutatta, hogy ha van motiváció, küzdeni akarás, koncentráció és bátorság, akkor tudnak ezek a srácok játszani, és képes működni az a sokat emlegetett, de keveset látott Sarriball is. Nem hiába panaszkodik sokszor a bagós mester, hogy edzésen kiválóan teljesítenek a  játékosok, a pályán pedig ebből nem láthatunk szinte semmit, erre válasz volt a vasárnapi derbi, hogy itt nem csak az edző miatt döcögött a szekér. 

A más hozzáállás mellett nem mehetünk el amellett, hogy a csapatból kikerült egy fék, akit eddig erősségnek gondolhattunk, azaz Miralem Pjanić. Az alibipasszok száma minimalizálódott, a tempó sokkal nagyobb volt, hibátlanok voltak a ritmusváltások, láthattunk merész átadásokat, kényszerítőket (mind a két gól előtt voltak ilyen megoldások), és egy védekezésben sokkal stabilabb játékos foglalta el a bosnyák helyét. 

Fontos megemlíteni, hogy a Juventus védekezése  tanítani való volt, ahogy lefülelték a védők a labdát, különösen Cuadradóra volt igaz, és ez rendkívül meglepő, ugyanis ő nem is egy született szélső védő, és nem a helyezkedéséről volt híres, de Ashley Youngot teljes mértékbe lefutballozta, minden kósza labdát elért, egyszerűen tanári volt amit nyújtott, de Alex Sandro is hasonlóan remekül oldotta meg a feladatát. Az Inter eleve a szélen próbálkozott, különösen Candreva oldalán, mikor viszont De Sciglio pályára lépett, akkor különösen nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy azon a szélen vezessék az offenzívákat, egyébként is a kolumbiai oldala szinte áthatolhatatlannak bizonyult, úgyhogy eleve nem sok értelme lett volna ott megbontani a védelmet.

A Juventus inkább az ellenkező oldalon vezette offenzíváit, az első játékrészben Young és Bastoni is éltek át kellemetlen pillanatokat, ugyanis Cuadradót és Costát levédekezni nem egy leányálom, még akkor sem, mikor a brazil messze nincs jó formában. 

Amit hiányoltam, az a komoly letámadás. Az első gólig a presszing igencsak gyengécske volt, egyáltalán nem volt agresszív, sokkal inkább a területeket próbáltak lezárni a Juve játékosai, a passzlehetőségeket csökkenteni, de nem sikerült a kék-feketéket nehéz helyzetbe hozni, mert meglehetősen könnyen kihozták a játékszert. Ramsey találata után mindjárt más volt a helyzet, Ronaldóék sokkal agresszívebb letámadásba kezdtek, és a Bianconeri játéka is tetszetősebb lett, azt a stílust bátran nevezhetjük Sarriballnak.

Az Inter presszingje azért lényegesebben jobban nézett ki, mikor a Juventus labdakihozatala még kezdeti fázisban volt, akkor komoly erőket mozgósított Conte, hogy megzavarja Bentancurékat, de nem igazán jártak sikerrel, ugyanis a hazai védők és középpályások mindegyike 89%-nál pontosabban passzolt, ami egészen elképesztő. Mikor már a labda közeledett a felezővonalhoz, akkor már az Inter is elindult visszazárni, és a Juve gond nélkül roboghatott át a középpályán, mert az ellenfél egészen a saját tizenhatosa környékén tömörült össze.

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: Mivel az Internek mindössze egy kaput eltaláló lövése volt, azt sem kellett bravúrral védeni, ezért leginkább a passzjátékát értékelhetjük, ami jónak mondható, 86% pontossággal továbbította a játékszert, kilenc hosszú passzából öt pontos volt.
• Cuadrado: Nem is tudom mikor láttam utoljára ilyen kiválóan játszani, nem az volt a célja, hogy feldobja magát, hanem bátran cselezett, sprintelt, a támadásokból kivette a részét, a keresztlabdái fantasztikusak voltak. A védekezés részét kifejezetten jól oldotta meg, kiválóan olvasta a játékot. Háromszor közbeavatkozott, egyszer szerelt, négy párharcot megnyert (az ötből), 94% pontossággal passzolt, kiosztott egy kulcspasszt, megcsinált egy cselt, volt öt hosszú átadása és megtett 11.2 kilométert.
• de Ligt: Mindenki Bonucci elképesztő védőmunkájáról beszél, de ne feledkezzünk meg arról, hogy ez a srác Lautaro Martínezt hatástalanította, kiválóan játszott a holland. Három alkalommal tisztázott, megnyert két párharcot, 97% pontossággal passzolt, volt négy pontos hosszú átadása (az ötből), és egy remek kapura fejelése is, ráadásul lefutott 10.6 kilométert.
• Bonucci: Erre a teljesítményre még az emberfogás nagymestere, Giorgio Chiellini is csak csettinteni tudna. Konkrétan leradírozta a pályáról Romelu Lukakut, aki egyetlen egy párharcot sem tudott megnyerni az olasszal szemben. Leo klasszis teljesítményt nyújtott, egyszer tisztázott, egyszer blokkolt, négyszer közbeavatkozott, kétszer szerelt, megnyerte mind a hét párharcát, nyolc hosszú átadása volt, 91% pontossággal passzolt és lefutott 10.2 kilométert.
• Alex Sandro: Ahogy a kolumbiai, úgy ő is kiválóan megoldotta a feladatát, de ő azért egy kicsit kevesebbet nyújtott támadásban. Feljegyezhet egy blokkolást, két közbeavatkozást, négy megnyert párharcot (egyet sem veszített el), egy kulcspasszt, két sikeres cselt, négy hosszú átadást és 9.6 lefutott kilométert.
• Ramsey: Az első játékrészben olyan különösen nem játszott jól, azonban a gól csodát tett vele, és a teljesítménye feljavult, egy gólpasszt is kiosztott. Nagyon sokszor tűnt fel a csatárokkal egy vonalban, amit leginkább Sami Khedirától láthattunk legtöbbször, azonban ezt a feladatot a walesi jobban látta el. Igaz, ami igaz, még mindig láthatunk tőle rendkívül érdekes megmozdulásokat, hosszan átvett labdákat, rossz átadásokat, de vasárnap eredményes volt, asszisztot is jegyezhet, úgyhogy a hibáktól ezúttal eltekinthetünk, és bízzunk abban, hogy így, vagy még jobban folytatja, s az sem ártana, ha az egészsége kitartana sokáig. Nevéhez fűződik három kulcspassz, egy hosszú átadás, egy sikeres csel, három megnyert párharc (a négyből), egy tisztázás, egy közbeavatkozás, egy szerelés és 13 megtett kilométer.
• Bentancur: Ilyen produktum után nem is lehetne kérdéses, hogy kitúrta Pjanićot a helyéről, klasszisokkal jobban teljesített, mint dél-szláv kollégája. Az uruguayinak megvan a saját stílusa, lényegesebben kevesebbet ér a labdába (nagyjából annyiszor érintkezett a labdával, mint Ramsey) és kevésbé technikásan focizik, mint ami talán elvárható lenne egy registától, de ennek ellenére is maradéktalanul ellátja a feladatát. Sokkal bátrabb, ez megmutatkozik a védekezésben és a passzok terén is, a szögleteket is remekül végzi el. 90% pontossággal továbbította a játékszert, volt négy kulcspassza, mind a négy beadása pontos volt, a hosszú átadásaiból kettő ért célba (a háromból), megnyert három párharcot, egyszer tisztázott, egyszer blokkolt, kétszer szerelt és lefutott 12.9 kilométert.
• Matuidi: Igaz, hogy volt labdavesztése olyan helyen, ahol nem szabadna, hogy előforduljon ilyesmi, akadt olyan szituáció is, hogy fontos helyzetben zavarta meg csapattársát (nem először), de ennek ellenére amit nyújtott, az a saját stílusban, de zseniális volt, kis túlzással talán a PSG-ben láthattuk utoljára így szerepelni. Beszélhetünk itt a jó lövéséről, a gól előtti kulcspasszáról, vagy a nagyszerű szereléseiről. 95% pontossággal passzolt, volt egy kulcspassza, egy hosszú átadása, öt megnyert párharca, egy blokkolása, egy közbeavatkozása, négy szerelése és lefutott 12.2 kilométert.
• Costa: Ahogy az lenni szokott, sérülés után gyenge teljesítménnyel rukkolt elő, nem tudta nyújtani azt, amit tőle megszokhattunk, legalábbis amire jobb napjain képes. Megcsinált három cselt, volt két hosszú átadása, megnyert négy párharcot.
• Higuaín: Minden tőle telhetőt megtett, a kapura nem volt veszélyes, nem is igazán jutott helyzetbe, azonban összjátékban remek volt, és jobban ellátta a feladatát, mintha Dybalára lett volna ráerőltetve ez a szerepkör. Mind a négy hosszú átadása pontos volt, ahogy az az egy beadása is embert talált, 90% pontossággal passzolt, kiosztott egy kulcspassz, megtett 9.3 kilométert, viszont egyetlen párharcot sem nyert meg.
• Ronaldo: Ezredik tétmeccsén sajnos nem sikerült betalálnia, így nem tudta megdönteni Batistuta rekordját, pedig nagyon próbálkozott, kilenc alkalommal szánta el magát lövésre. Egy gólpasszt és három kulcspasszt kiosztott, mind a két csele sikeres volt, megnyert tíz párharcot, egyszer tisztázott, egyszer blokkolt, egyszer szerelt és lefutott 10.2 kilométert.

• Dybala: Egészen kiváló cserének bizonyult, ráadásul szélsőként nyújtott kimagaslót, a góljára pedig nehéz szavakat találni. Mind a 29 átadása pontos volt, ebből egy fontos passz volt és kettő hosszú átadás. Megcsinált két cselt és két párharcot nyert meg a háromból.
• De Sciglio: Dybala szöges ellentéte, elképesztően rosszul szállt be, egy lövéshez vezető hiba mellett kétszer kicselezték és egyetlen párharcát sem tudta megnyerni.
• Bernardeschi: Mindössze ötször ért labdához, ezért nem lehet értékelni.

Meccs embere: Paulo Dybala