Visszatért a győztes útra a Juventus, és az 1600.-ik győzelmét aratta a Serie A-ban az olasz rekordbajnok, ennyi diadalt pedig egyetlen együttes sem volt képes aratni Olaszországban. Korántsem beszélhetünk arról, hogy a hazaiak brillíroztak, a játék képe nem volt különösebben szép, és a gólok is mind rögzített szituáció után születtek, de tökéletesen meglátszott, hogy melyik együttes miért van a tabellán ott, ahol.

Az első játékrészben eléggé gyengén muzsikált a Juventus, igazán komoly ziccerig nem jutott a torinói egylet, azonban elképesztő labdatartást alkalmazott Sarri együttese, mindössze 22%-ban volt a Liláknál a játékszer. A Fior egyáltalán nem bánta ezt, elvégre ők adták át teljesen a teret a Bianconerinek. Egészen mélyen védekeztek, alig hagytak helyet az ellenfélnek, ráadásul le sem támadták a hazaiakat, így a Juventus számára a labdakihozatal semennyire nem okozott gondot. Az ellenfél tizenhatosa környékén már a Juve tudománya is elfogyott, ugyanis a firenzeiek a 3-5-2-es felállásnak köszönhetően minden területet lezártak, így a Zebráknak gyorsítani kellett a passzjátékot, és valahogy hibára késztetni az ellenfél védőit, de ez korántsem sikerült.

Általában a jobb oldalt sikerült áttörni, köszönhetően Douglas Costának, és a torinói offenzívák 59 százaléka mind az ő oldalán történt. Iachini mester arra számított, hogy majd kontrákkal veszélyes tud lenni majd együttese, de hatalmasat tévedett. Matthijs de Ligt és Leonardo Bonucci olyan védőmunkát tett le az asztalra, hogy azt tanítani lehetne, a Fiorentina hosszú átadásait szinte kivétel nélkül megszerezték úgy, hogy megelőzték az ellenfél támadóit. A magasan tartott védelem általában elég veszélyes egy jól kontrázó gárda ellen (lásd: a szombati Sassuolo-Roma), de a Juve annak ellenére, hogy magasan tartotta a védvonalat, ez még hasznára vált a Zebráknak. Chiesáék ugyan tudtak veszélyt jelenteni az olasz rekordbajnok kapujára, de ezt mind felépített akcióból tudták megvalósítani, nem ellentámadásból.

A második játékrészben amíg 4-3-3-ban játszott a Juventus, addig a csapat is aránylag jól teljesített, ahogy Douglas Costa is, viszont, amikor Higuaín elhagyta a pályát, és Dybala érkezett a helyére, akkor a csapat is elvesztette a veszélyességét az ellenfél kapujára. Kíváncsi leszek, hogy sikerül Sarrinak átnevelni a brazilt trequartistának, mert ezen a meccsen is látszott, hogy mennyire nem érzi magát jól abban a szerepkörben. A Violák a második félidőben már támadóbban léptek fel, megpróbálkoztak szépen felépíteni a támadásokat, ezt a Zebrák még hagyták is, ugyanis nem alkalmaztak presszinget, de még a kaput sem találták el a Lilák. Korántsem lehetünk elégedettek a Juventus teljesítményével, ugyanis a firenzei mérkőzéshez hasonlóan könnyen megeshetett volna, hogy gól sem születik a mérkőzésen, mert hiába volt a labda a Zebráknál, a támadások nem úgy alakultak, ahogy azt Sarri elképzelte.

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: Az első félidőben bravúrt kellett bemutatnia, hogy megakadályozza, hogy gólt szerezzen az ellenfél. Három alkalommal hárított, tizennyolcszor passzolt, ebből öt darab volt hosszú átadás.
• Cuadrado: Nincs igazán jó formában, ezúttal sem brillírozott, leginkább csak esett-kelt a meccsen. Megnyert három párharcot, kiosztott egy kulcspasszt, volt öt darab hosszú átadása, két beadása és megtett 10.4 kilométert.
• de Ligt: Kiváló teljesítményt nyújtott védekezésben, és még egy gólt is szerzett. Három alkalommal tisztázott, egyszer szerelt, megnyert hat párharcot és megtett 9.7 kilométert.
• Bonucci: Holland társához hasonlóan az ő produkciójára sem lehet panasz, ráadásul neki még lényegesen több feladat jutott, miközben ez fordítva szokott lenni. Hét alkalommal tisztázott, egyszer blokkolt, egyszer közbeavatkozott, megnyert kilenc párharcot, egyszer cselezett, kilenc hosszú átadása volt és 9.7 kilométert futott le.
• Sandro: Csendben tette a dolgát, és mindezt remekül csinálta. Nevéhez fűződik két közbeavatkozás, két szerelés, hat megnyert párharc, egy kulcspassz, három hosszú passz, négy csel és 10.5 lefutott kilométer.
• Bentancur: Mezzalaként jutott szerephez, azaz egy kicsit mindig előrébb helyezkedett, mint Rabiot, és volt olyan szituáció is, mikor Costa helyére kihúzódott a szélre. Nem játszott rosszul, de a mérkőzés legjobbjai között sem említeném meg, nem ízlett neki, hogy a Fior ennyire jól és keményen védekezik. Rengeteg párharcot vesztett el (17/7), és a cselei sem jöttek be (7/2), azonban ahogy kiharcolta a büntetőt, ahogy szokás szerint becselezte magát a kapu elé, az nagyszerű volt, de meglátszott, hogy még teljesen nem áll készen a feladatra, hogy a kis területen védekező csapatok ellen is megállja a helyét mezzalaként, de nagyon jó úton halad. 91% pontossággal passzolt, kiosztott egy kulcspasszt, megnyert három fejpárbajt, egyszer tisztázott, egyszer közbeavatkozott, kétszer szerelt, lefutott 11.6 kilométert.
• Pjanić: Ezúttal nem vádolhatjuk azzal, hogy csak hátra passzolt, mert nem kapott egy komoly őrzőt se maga mellé, és lényegesebben közelebb helyezkedhetett a kapuhoz, de nem mutatta meg, hogy mekkora játékintelligencia is rejlik benne, és milyen nagyszerűen passzol, ugyanis most kellett volna valami váratlant húznia, de nem sikerült. Feljegyezhet egy hosszú átadást, négy megnyert párharcot, egy közbeavatkozást, három szerelést, 91% pontossággal passzolt, és megtett 12 kilométert.
• Rabiot: Ezt a teljesítményt nevezem én stabil játéknak, jobban teljesített, mint a másik két középpályás. 94% pontossággal passzolt, volt egy hosszú átadása, egy lövése, mind az öt csele sikeresnek bizonyult, megnyert kilenc párharcot, kétszer tisztázott, egyszer közbeavatkozott, egyszer szerelt és megtett 10 kilométert.
• Costa: Neki nagyon jót tett Sarri érkezése, mert rengeteget fejlődött, főleg beadások terén és döntéshozatalban is. Bőven kivette a részét a győzelemben, mindig tudott váratlant húzni, de leginkább Cuadradrót hozta játékba. Öt alkalommal cselezett, kiosztott három kulcspasszt, volt két pontos beadása és két hosszú átadása, megnyert öt párharcot, egyszer közbeavatkozott és lefutott 8.9 kilométert.
• Higuaín: Ez nem az ő mérkőzése volt, leginkább csak abban volt hasznos, hogy nagyon ügyesen kitette mindig a jobb oldalra a labdát középről. Kétszer tüzelt, egyszer cselezett, volt egy hosszú átadása és két párharcot megnyert (a háromból).
• Ronaldo: A mezőnyben nem igazán brillírozott, de a két magabiztosan értékesített büntetőjével hozzásegítette a Juventust a győzelemhez, egy rekordot is beállított, nem mellesleg 50.-ik összecsapása volt ez a Serie A-ban, és ezen a találkozókon eddig 40 gólt és 10 gólpasszt számolhat össze. Ronaldo négyszer próbálkozott lövéssel, háromszor cselezett, kiosztott két kulcspasszt, megnyert három párharcot, volt egy hosszú átadása, egyszer tisztázott és megtett 9.3 kilométert.

• Dybala: Igazán kiemelkedőt nem tudott nyújtani, de a holland fejére ő varázsolta a labdát szögletből, úgyhogy egy assziszt szerepel a neve mellett, ráadásul megcsinált egy cselt, kétszer lőtt, kiosztott két kulcspasszt, volt két beadása, megnyert két párharcot és egyszer szerelt.
• Bernardeschi: Nem igazán tudott mit hozzátenni a csapat játékához.
• Matuidi: Ő is értékelhetetlen. 

 Bírói döntések:

• Az első büntető: Ezen nincs igazán mit vitatkozni, a lövés telibe találta Pezzella kezét, hiába húzta maga felé, a labda eltalálta, így pedig megakadályozta, hogy kapura menjen a lövés. A szabályok szerint jó döntés született.
• A második büntető: Ezt már nehezebben lehet megítélni, hogy helyes döntés, vagy nem. Bentancur a kapura tört, Ceccherini pedig megakadályozta, hogy az uruguayi tovább vezesse a labdát. Az olasz nem fedezte a játékszert, nem volt a birtokában a labda, és a kezét sem arra használta, hogy a támadó megkerülje őt, és megakadályozza, hogy a labdához férkőzzön, hanem leütközi a Juventus játékosát, bal karjával hátralöki, ráadásul még a jobb tenyerével is próbál lökni, arról nem is beszélve, hogy a lábával is meg tudta volna akadályozni Rodri futását. Véleményem szerint ez büntető, ugyanis ígéretes helyzetben volt Bentancur, előnyben volt Ceccherinivel szemben, aki nem a testével ütközött neki ellenfelének, nem egy váll a váll elleni párharc volt.

Meccs embere: Matthijs de Ligt