Claudio Marchisio a mai napon bejelentette visszavonulását, és természetesen azt sem tagadja, hogy karrierje egyik negatívumát az elveszített BL-döntők jelentik.

„A visszavonulás mellett döntöttem, és úgy éreztem helyesnek, ha ezt olyan fontos helyen jelentem be, ami számomra különleges.

A családom arra tanított, hogy ne féljek a jövőtől. Továbbra sem tudom, hogy mit teszek majd a jövőben. Soha nem merült fel a Juventustól eltérő olaszországi lehetőségek megfontolása.

Bánom, hogy nem nyertem meg a Bajnokok Ligáját a Juventusszal, illetve az EB-t a válogatottal.

Álmom vált valóra, amikor a Juventus nagy csapatához kerültem. A búcsú, amelyben a stadionban részesültem egy éve, csodálatos érzéssel töltött el.

Szívesen újrajátszanám a berlini döntőt, a Barcelona ellenit. Ami a jövőt illeti, nem zárok ki semmit. De időre van szükségem, hogy átgondoljam a dolgokat.

Úgy gondolom, hogy egy játékos számára a legfontosabb a felelősség, amelyet visel. Egy játékosnak példaképnek kell lennie a pályán kívül is.

Mindegyik játékos különböző. Idővel észrevettem, hogy a hangomat hallatnom kellett a pályán kívül is, és soha nem féltem állást foglalni valami mellett. Nem félhetünk. A futballistáknak bátornak kell lenniük ebben a környezetben.”

A középpályás számára nem ismeretlen a Derby d’Italia hangulata, de ezúttal nem a csapatban ízlelheti meg ezt, hanem a lelátóról.

„Nem lesz furcsa az Inter-Juve így távolról. Ugyanúgy látni szeretném a meccset, mint mindenki más. Antonio Contétól eltekintve az Inter jó csapat, és jó meccsre számítok, amelyen a Juventusnak fel kell vennie a kesztyűt. Juve-szurkolóként alig várom, hogy lássam a csapat győzelmét.”

A klub szurkolóinak a körében Kis Hercegként is ismert játékos a twitter-fiókján keresztül is elköszönt a Juve-szurkolóktól és követőitől.

„Gyermekként tettem egy ígéretet, miszerint futballista lesz belőlem. Az ígéretnek része volt, hogy mindaddig játszok, amíg érzem a pályára lépés csodáját. Az ígéretemet már nem tudtam teljesíteni, ezért a visszavonulás mellett döntöttem. Így köszönöm az álomnak, hogy erőt, sikert és örömöt adott!”

A torinói születésű és a klubnál nevelkedett játékos hétévesen került a klubhoz, felnőttként 389 alkalommal lépett pályára az Öreg Hölgy mezében, nevéhez pedig 37 gól és 43 gólpassz fűződik, és ezen meccsek alatt mindössze egyszer kapott piros lapot.

A csapattal 2012 és 2018 között hét bajnoki címet nyert, illetve két BL-döntőnek is részese lehetett, de térdsérülése miatt az utolsó években keveset tudott játszani.

A mostanra harminchárom éves játékos szerencsét próbált Szentpéterváron, de csak tizenöt meccsen tudott pályára lépni, majd augusztusban közös megegyezéssel távozott az orosz klubtól.

A válogatott mezében ötvenöt alkalommal lépett pályára, öt gólt szerzett, két világbajnokságra is kiutazhatott, és része volt a 2012-ben EB-döntős keretnek.