A Sampdoria elleni mérkőzés volt Allegri utolsó mérkőzése a Juventus padján, sajnos együttese vereséggel búcsúztatta el a trénert. Mint az ismert, a Juve vezetősége úgy döntött, hogy meneszti a szakembert, de szinte mondhatjuk közös megegyezésnek is, mivel nincs harag a két fél között és talán a Mister is úgy érzi, hogy ez a legjobb döntés.

Az a lényeg, hogy a következő szezontól már nem Massimiliano Allegrinek fogják hívni a Juventus edzőjét, ha a híreknek lehet hinni, akkor Maurizio Sarri lesz az utódja, de ez még a jövő zenéje.

Kicsit emlékezzünk vissza arra, hogy mit is ért el a Bianconerivel, milyen szezonokat produkált kezei alatt a Juve. Először is a trófeákat számoljuk össze, ha már a rekordokat nem tudjuk, amiket elért az ő irányítása alatt a csapat:

• 5 Scudetto
• 4 Coppa Italia
• 2 Supercoppa

Összességében ez tizenegy trófeát jelent, ebből kettő serleget az idei szezon alkalmával hódított el csapata. Sajnálatos módon a hőn áhított Bajnokok Ligája-győzelem elmaradt, de kétszer is döntőzött együttese.

Vegyük sorba azokat a szezonokat, amikor a torinóiak padján Allegri ült:

2014. július 15.-én a Juventinók olyan hírrel szembesültek, amire nem számítottak. Antonio Conte elhagyta a Juventust. Mindenkit megrázott ez az eset, még fel sem sikerült dolgozni a történteket, mire másnap egy még szörnyűbb hír ütötte szíven a szurkolókat. A Juve Massimiliano Allegrit nevezte ki vezetőedzőnek. Azt az Allegrit, akit a Milanból úgy rúgtak ki, a Milanisták ki sem állhatták, ahogy a Juventinók sem, Nagyon rosszul fogadták, megdobálták, tiltakoztak ellene. Senki sem látta szívesen a Mistert, már szinte mindenki azt várta, mikor megy majd el, mert vele garantáltan sikertelen lesz a Juventus. Bizony, nem így lett, ezt mára már tudjuk.

Első szezonjában Scudettót ünnepelhettek a Zebrák, akik 87 pontot gyűjtöttek össze, megelőzve a jócskán lemaradó Romát, amely 70 egységet szedett össze. Mondhatni a bajnokság meglehetősen könnyen meglett, ellenben a BL-ben korántsem volt egyszerű dolga a Bianconerinek. A csoportból nehezen, de a második helyen továbbjutott az Atlético Madrid mögött, az Olimpiakoszt egy ponttal megelőzve. A Dortmundot, a Monacót és Real Madridot legyőzve jutott el a Juventus a döntőbe úgy, hogy olyan neves edzőket vert meg Max taktikailag, mint Jürgen Klopp vagy Carlo Ancelotti. A berlini döntőben viszont nem sikerült a Juve számára a csoda, a Barcelona legyőzte az olaszokat.  Gyönyörű szezon volt, szép játék, váratlan eredmények, hatalmas meccsek, klasszisok a pályán és serlegek. Allegri egy olyan együttest vett át, amely előző évben hatalmas kudarcot vallott a nemzetközi hadszíntéren, hiába volt versenyképes a keret, klasszisokkal tűzdelve. Max átváltott a 4-3-1-2-es hadrendre, megtalálta minden egyes játékosnak a helyét, ahol a legjobb teljesítményre volt képes, mentálisan összepakolta a csapatot, egy igazi csapatot láthattunk a gyepen, amelyre büszkén emlékezünk vissza.

2015 őszére főhetett a Mister feje, mivel olyan klasszisokkal szegényedett a keret, mint Andrea Pirlo, Arturo Vidal és Carlos Tévez. Erősítés viszont nem igazán érkezett, "csak" Mario Mandžukić, Sami Khedira, Paulo Dybala, Juan Cuadrado és Alex Sandro. La Joyát a Mister beépítette, a csapat házi gólkirálya lett, s hatalmas duót alkotott a horváttal. Pirlót Marchisio helyettesítette, aki élete egyik legjobb szezonját játszotta regista szerepkörben, egészen a súlyos sérüléséig. Vidalt a német világbajnok helyettesítette volna, viszont korántsem sikerült neki, még a mai napig nem érkezett megfelelő pótlás a chilei harcos helyére. Alex Sandrót is szépen beépítette úgy, hogy Evrával megosztották a játékperceket. A Mister szerette volna továbbra is a jól bevált 4-3-1-2-es felállást alkalmazni, de trequartista nem érkezett, csupán Hernanes, aki nem tudott megfelelő teljesítményt nyújtani, míg érkezett Cuadrado, mint egyedüli szélső. Ezért inkább a 3-5-2-höz tért vissza az edző, mivel az általa favorizált hadrendhez nem voltak megfelelőek a játékosok. A szezont nagyon gyengén kezdte a Juventus, sok vereség és döntetlen, volt olyan is, hogy a kiesőzónához volt közelebb a gárda, mintsem az első helyhez. A Napoli komoly kihívója volt a Juventusnak, ők voltak a téli bajnokok, sokan Allegrit el szerették volna küldeni. A tavaszra viszont hatalmas formába került a Juve, megállíthatatlan volt a Bianconeri, ami a bajnokságot illeti. Allegri összeszedte a csapatot, és letolta az első helyről a délieket, majd meg is nyerte a Scudettót. A Bajnokok Ligájában kezdetekben jól muzsikált az együttes, a Manchester Cityt oda-vissza verte a Juve, viszont mégis másodikként jutott tovább az olasz csapat, mivel a Borussia Mönchengladbach és a Sevilla ellen elbohóckodta azt a lehetőséget, hogy csoportelsőként jusson tovább. Ennek meg is itta a levét a Juve, mivel a Bayern Münchennel szemben, egy szoros meccsen maradt alul. A Mister hiába verte meg taktikailag a spanyol zsenit, Fortuna nem fogta az olaszok kezét. Egy izgalmas szezon volt a 2015-2016-os, lehetett izgulni a bajnokikon, ahogy persze a BL-ben is, láthattunk szép játékot, izgalmakban pedig nem volt hiány.

A következő nyári mercato sem maradhatott el komoly távozó nélkül, a középpálya egyik legjobbja, Paul Pogba a Manchester Unitedhez igazolt, pótlás pedig nem érkezett. Komoly erősítést eszközölt a Juve vezetősége, zebramezbe öltözhetett Dani Alves, Miralem Pjanić és Gonzalo Higuaín is. A csapat számára nem okozott különösen nagy nehézséget az, hogy megnyerje a Scudettót. A BL csoportköréből is mondhatni könnyen továbbjutott a Bianconeri, a legjobb tizenhat között is „csak” a Portóval kellett megküzdenie, amelyet le is győzött a talján alakulat. Majd jött egy komolyabb ellenfél, a Barcelona. Az Allegri-éra alatt talán ez a párharc hagyta az emberekben a legkedvesebb emléket, mivel a Mister leiskolázta Luis Enriquét, és mindkét meccsen dominált gárdája. Majd jött a Monaco, amely együttest oda-vissza sikerült megverni, így veretlenül juthatott el az Öreg Hölgy a döntőbe. A cardiffi meccs első játékrészében a Juve volt a meggyőzőbb, ám a döntő szünetében megtört valami, és azóta nem ugyanaz a Juve, de még Allegri sem. A második félidőre teljesen összeesett az olasz rekordbajnok, és csúnyán kikapott a spanyoloktól. Mindenesetre az a szezon is nagyon sikeres volt, ez pedig Allegrinek is nagyban köszönhető. Ismét tudott egy újat húzni, mikor a Lazio ellen gondolt egy bátrat, és a 4-2-3-1-et vette elő úgy, hogy Mariót kirakta a szélre. Zseniális ötletnek bizonyult, nagyban hozzájárult a formációváltás ahhoz, hogy az Öreg Hölgy eljusson Cardiffba. Az viszont nagy probléma volt, hogy ehhez a felálláshoz nem volt megfelelő mennyiségű szélső (pedig már Dani Alves is ott játszott), és ez is hozzájárult a cardiffi vereséghez. Nagyszerű szezon volt, ismét láthattunk szép játékot, izgalmas összecsapásokat és még sorolhatnám. Majdnem tökéletesre sikerült.

Mozgalmasra sikerült a 2017-es nyári mercato is, Dani Alves és Bonucci nagy meglepetésre távozott, pótlása pedig egyik játékosnak sem érkezett, viszont most Marotta hozott szélsőket Allegrinek, Federico Bernardeschi és Douglas Costa személyében. A középpályára kisebb erősítésnek számított Matuidi, míg a kapuba Wojciech Szczęsny érkezett, mint Buffon helyettese. A bajnokság nagyon nehezen, csodával határosan lett meg. A sikerhez a Napoli váratlan vereségei is hozzájárultak, de meg kellet azért a trófeáért küzdeni, mint például az Inter elleni 3-2-es, hatalmas fordítás alkalmával. A BL-ben nem menetelt sokáig az együttes, a csoportból sikeresen továbbjutott, majd a Tottenham Hotspur ellen nagyon nehezen meglett a továbbjutás. Az angolok után a Real Madriddal kellett megküzdeni a továbbjutásért, amitől nem volt messze a Bianconeri. Ebben a szezonban már kisebb lejtmenet kezdődött el. A játék képe nagyon megromlott, az eredmények sem igazán akartak jönni, Allegri láthatóan megváltozott, ha a nyilatkozataiból indulunk ki, a játékosok pedig egyre többet elégedetlenkedtek. A 4-3-3-as, kedvenc felállását alkalmazta leginkább a Mister, ami nem igazán vált be, sem akkoriban, sem később az idei szezonban. Egyszerűen nincsenek meg ehhez a felálláshoz a megfelelő emberek, és sajnos mégis leginkább ehhez a hadrendhez ragaszkodott a tréner, ami hiba volt. Korántsem hagyott jó emlékeket a szurkolókban az a szezon, sajnos rengeteg mérkőzésen nagyon rossz minőségű volt a játék, a trófeákért pedig nagyon meg kellett küzdeni.

A tavalyi nyáron komoly erősítések érkeztek, mint például Cristiano Ronaldo, João Cancelo, Emre Can és Leonardo Bonucci. Sajnos távozott egy klasszis is Gianluigi Buffon személyében, de őt szerencsére tudta a lengyel portás helyettesíteni valamilyen szinten. Középpályára komoly erősítést nem eszközölt a vezetőség, hiába itt a legsebezhetőbb a Juventus. Az ősz kiváló volt, láthattunk jónak mondható meccseket, de általában gondok voltak a játék képével, az eredményekkel viszont nem. Tavaszra eltűnt az őszi forma, a klasszis játékosok nagy része tavaszra leépült, a csapat nagy része nagyon rossz formába került. Max nem tudta felpörgetni mentálisan a játékosokat, akiknek egy része állítólag neheztelt is rá. Konkrétan nézhetetlen, ötlettelen volt a torinóiak támadójátéka, sokszor az első játékrészben kapura lövésig sem jutott el a Bianconeri. Túlságosan ragaszkodott a Mister a 4-3-3-as felálláshoz, ami láthatólag nem működött, hosszabb távon pedig nem mert változtatni. Cristiano Ronaldo beépítése sem könnyítette meg a dolgát, mivel miatta teljesen át kellet alakítania a csapatot. A középpálya továbbra is romokban állt, a védelemben is akadtak gondok, nem csapatként játszott a Juventus, továbbra is rengeteg sérüléssel bajlódtak a futballisták. Valami nagyon csúnyán megtört közte és a csapat közt. A szurkolók ismét felháborító módon kikezdték, ő pedig szította tovább a tüzet a nyilatkozataival. Ez az Allegri már nem az volt, akit annyira szeretett a szurkolók nagy része. Ezek ellenére is megnyerte a Bianconeri a bajnokságot, viszont a BL-ben elbukott az Ajax ellen. 

Látta a Mister, hogy itt sürgősen változtatni kell, át kell alakítania a keretet, új játékosokat hozni, akik beleillenek az ő elképzeléseibe. Most először szeretett volna igazán beleszólni a dolgokba, de ezt nem engedték meg számára, így elváltak útjaik. Ez pedig nagyon elszomorító, hogy a vezetőség nem látja, hogy komoly változásokat kell eszközölni. A középpálya szinte használhatatlan, míg a védelemre is ráférne az erősítés.

Én személy szerint adtam volna még egy esélyt a Misternek, mert egyszerűen mikor ilyen gyenge középpályája van a csapatnak, akkor nagyon nehéz szépen játszani és az eredmények elérése is nehézkes. Itt nem csak ő volt a bűnös, hanem a vezetőség is, amely nem igazolt megfelelő embereket az ő kérésére, és azt hiszi, hogy ezt a keretet nem lehet tovább fejleszteni.

Nem történt most katasztrófa, hogy elküldték, lehet új impulzusok szükségesek a csapat számára, hogy kijöjjön a keretből a maximum. Láthatólag így nem működtek a dolgok, Allegri nem tudta megfelelően megszervezni a támadásokat, nem tudta feltüzelni a játékosokat megfelelően, túlságosan ragaszkodott az elképzeléseihez, nem volt annyira rugalmas, mint azt megszokhattuk tőle. Kissé megfáradt ez a kapcsolat közte és a csapat között. A csúcson hagyta abba, lehet ez volt a legmegfelelőbb döntés.

Egyben biztos vagyok, attól, hogy más edző lesz helyette, közelebb nem leszünk a BL megnyeréséhez, mivel Allegri a futballszakma egyik legjobbja, ezek az esélyek hirtelen más trénerrel sem nőnének. 

Kérdés, hogy most a vezetőség mit is szeretne? Hozni egy tapasztalt sikeredzőt, kergetve a BL-álmokat, vagy megszerezni egy tapasztalatlanabb trénert, akinek nincs olyan jól csengő neve, mégis bizonyított eddigi csapataival és újraépíteni a gárdát. Remélhetőleg már rég megvan, hogy ki lesz az új Mister, mert egy profi klubnál ennek így kellene működnie.

Bízom benne, hogy még talán egyszer visszatér. A Juventus történetének egyik legnagyobb edzője, legendaként fog bevonulni a történelemkönyvekbe, olyan nevek mellé, mint Marcello Lippi, vagy Giovanni Trapattoni. Rengeteget köszönhetünk neki, nem mindennapi történet az övé, számkivetettből király lett, de Európa trónjára nem ülhetett fel. Lehetett szeretni, nem szeretni, de az elismerést megérdemli, és egy mondatot mindenképp: Köszönünk mindent, Max!