Massimiliano Allegri az egyszerűséget hirdető, E Molto Simplice címet viselő könyvének a bemutatóján számos témáról beszélt, és természetesen ezek jó része a Juventushoz kapcsolódott.

„Nem írok taktikákról vagy technikákról ebben a könyvben, mivel Olaszországban nyilvánvalóan mindenki megfelelő ismeretekkel rendelkezik ezek vonatkozásában. Sokan még nálam is többet tudnak ezekről a dolgokról.” - mondta a mester mosolyogva.

„Szerintem ez a könyv segíthet annak megértésében, hogyan kell kezelni adott helyzeteket, és ez nem csak a futballra korlátozódik. Például vonatkoztatható humánerőforrásokra, ami alapvető fontosságú tényező, akár edző az ember, akár egy társaság vezetője.

Manapság egy edzőnek gyakran pszichológusnak kell lennie. Követnie kell a szimatát. Olykor kérdeznek stratégiáról, én pedig kissé ideges leszek, mivel úgy gondolom, hogy a taktikánál sokkal fontosabb egy meccs alakulását figyelni, az egyes pillanatokat megérteni, illetve a teendőket észrevenni.

Nehéz mindezt leírni, mert az adott pillanatokban az ember vagy rendelkezik a sugallattal vagy nem. Minden más csak elmélet, és véleményem szerint egy ember bármennyire felkészülhet, de ha megkezdődik a meccs, majd megtörténnek bizonyos dolgok, akkor módosítani kell a stratégiát, és a héten előkészített sablonokat ki lehet dobni az ablakon. Ekkor az számít, hogy mit mond a megérzés és az emberben rejlő bátorság.”

A Juve kiesett a BL-ből a negyeddöntőben, a mestert pedig csapata legjobb meccseiről kérdezték.

„A Valencia, a Manchester United és az Atlético Madrid elleni mérkőzések nagyszerűek voltak. A Valencia ellen emberhátrányba kerültünk, és ekkor mutatkozott meg a Juventus igazi énje, a koncentráció, az agresszivitás.

Bizonyítani akartuk, hogy Cristiano Ronaldo leküldése után is képesek voltunk a győzelemre. Aztán a Manchester United elleni meccset mondanám, amely talán a legjobb meccsünk volt, de senki nem emlékszik rá, mivel veszítettünk. A meccs végén eldobtuk a pontokat, ez pedig csak azt mutatja, hogy a futballban nem lehet semmit nyerni, ha az ember csak 85 percet játszik.

Véleményem szerint jobb teljesítményt nyújtottunk, mint az Atlético elleni mérkőzésen, mivel a spanyolok ellen nem játszottunk olyan jól, de kihasználtuk az összes gólhelyzetünket. Az adott meccsen semmit nem veszíthettünk, de mindent megnyerhettünk.

Mind a három mérkőzés különböző meccs volt, kettőn nyertünk, egyen pedig a szezon legjobb teljesítményét nyújtottuk, de veszítettünk.

Azért mondom mindezt, mert egyik meccs sem hasonlítható a legutóbbihoz, mindegyik helyzet különbözik a másiktól, ahogy mindegyik év is más. A futball nem egzakt tudomány, mivel egyáltalán nem biztos, hogy a Juve idei legjobb játékosa lesz a következő év legjobbja is.”

A mesternek természetesen csapatának legkiemelkedőbb futballistájáról is beszélnie kellett.

„A mentalitás tekintetében mindenki fölé emelkedik. Mindennap talál személyes célokat, amelyeket el kíván érni, és képes saját magában megtalálni ezeket a célkitűzéseket.

Ha egy játékos már mindent megnyert, akkor 34 évesen már nehezen fog éhezni a sikerre, ő azonban kiemelkedő ebben a tekintetben. Az elkötelezettsége egyszerűen hihetetlen.

Mindannyiunknak tanulnia kellene Cristiano Ronaldótól, és én magam is tanultam, mert nem mindenkinek adatik meg, hogy a világ legjobb futballistájával dolgozhasson.

Például szombat reggel van egy meccsünk az edzés során. Ő jól érzi magát, de közben a mérkőzés megnyerése a célja, ezért érzi jól magát. Elmondtam neki, és ugyanezt írtam Ibra kapcsán is a könyvben, hogy ő a győzelem keresése közben érzi jól magát, azonban azt is elmondtam neki, hogy nem mindenki ilyen. Van akinek a szórakozás egy sarkazást, egy pimasz cselt stb. jelent. Aztán ezt az ember később átültetheti egy meccs kontextusában.

Az AC Milan keretében együtt dolgozhattam Ibrával, aki minden nap felidegesítette magát egy elrontott passz miatt, és elmondtam neki, hogy ha mindenki olyan tehetséges lenne, amilyen ő, akkor semmi gond nem lenne.

Azt mondtam neki, hogy ő kell saját magát elérhetővé tegye a többiek számára, ahogyan a legjobb és legtehetségesebb embereknek mindig ez a feladatuk a kollégáik vonatkozásában.

Nehéz másoknak erre a szintre felemelkedni, de az embernek rendelkeznie az alázattal, hogy ne nehezítse meg a kevésbé tehetséges társak életét. Ez igaz az életben is, nem csak a futballban, és ebben a tekintetben Cristiano Ronaldo nagyon jó.”