Meglehetősen szemrevaló mérkőzésnek lehettünk szemtanúi, amelyt leginkább a fiatalos lendület és a szép gólok jellemezték. Ugyan nem telt el az összecsapás sérülésmentesen, de komoly hiányzó nem lesz az Atlético ellen. Kicsit meglepően hathatott a szurkolókra ez a könnyűszerrel megnyert mérkőzés, mert az utóbbi időben kevés ilyen könnyed győzelmet aratott a Bianconeri, még az udineinél gyengébb együttesek ellen is megszenvedett már az olasz rekordbajnok. Nem csak a gyepen, a lelátón is történtek érdekes események, mivel a Curva Sud és a Curva Nord összecsapásának lehettünk fültanúi. Az történt ugyanis, hogy a Sud ultrái azzal sztrájkoltak, hogy csendben voltak egész mérkőzés alatt, kivéve a harminckilencedik percet, amikor is a Heysel-tragédia tiszteletére elkezdtek énekelni. A Curva Nord erre elkezdte őket fütyülni, ugyanis ismeretes, hogy a két ultracsoport nincs jó kapcsolatban egymással. Az Allianz Stadium környékén rengeteg új graffiti-felirat látott napvilágot, amelyek leginkább Andrea Agnelli ellen irányulnak. Valószínűleg több ultracsoportra sem számíthatunk az Atleti ellen, mivel továbbra is sztrájkolni kívánnak a magas jegyárak és a korlátozások ellen. Térjünk gyorsan vissza a pályán látottakra, mert megfigyelhettünk egy nagyon magabiztos Juventust, egy szervezetlen és gyengécske Udinesét, egy csiszolatlan gyémántot, ügyes fiatalokat, egy új kapitány és egy debütálót is. 

A két játékrész közel hasonló volt, annyi különbséggel, hogy az elsőben inkább támadóbb volt a Juventus, míg a másodikban már a vezetés tudatában kicsit visszaállt. Allegri mester ismét elővette fiókjából a már jól bevált 3-5-2-es felállást, leporolta, és alkalmazta is, ami kiválóan sült el. Igazából  ez a hadrend passzol leginkább Allegri elképzeléseihez. A beadásokat bátran lehet erőltetni, mivel a szélső középpályások erre funkcionálnak ebben a játékrendszerben, a középpálya jóval stabilabb a több embernek köszönhetően, megvolt a mozgékony csatár Bernardeschi személyében, de igazából Moise Kean sem állva várta a játékszert. A Juve meg tudta tartani a labdát, amit akár gyorsan is tudott járatni, a támadások tudatosak voltak, az offenzívákkal nem igazán volt probléma. Ezt köszönheti a Juve az Udinesének is, amely egyesület ugyanis beállt védekezni, rengeteg területet hagyva, de egyébként sem egyénileg, sem csapatként nem tudta megnehezíteni a torinói gárda dolgát. Szervezetlenül védekezett a vendég egylet, támadásokig szinte el sem jutott az első játékrészben. A Bianconeri játszi könnyedséggel vette el a labdát az ellenfelétől, nagy különbség volt a két csapat között. A Juve sikeres támadásainak két igazi kulcsembere volt. Az egyik Rodrigo Bentancur, aki tökéletesen helyettesítette a bosnyák játékmestert, a másik Moise Kean, aki a befejezésekért volt felelős. De igazából az offenzívákért felelős focisták feladata jól látszott, és remekül el is végezték a dolgukat. Spinazzola és Alex Sandro a beadásokért felelt, széthúzták az ellenfél védelmét, Can főleg védekezésben jeleskedett, Bentancur irányított, Matuidi sürgött-forgott, Bernardeschi amolyan secunda puntaként játszott, míg Kean volt az ítéletvégrehajtó. Nagyon elégedett vagyok ezekkel a srácokkal, kiválóan fociztak. A védőkről ezt már kevésbé mondhatom el, ugyanis többször is szervezetlennek tűnt a védelem, a párharcaik kis részét nyerték meg. Mikor az Udinese megindult, és átjutott a középpályán, akkor már kissé gondba kerültek a védők, legalábbis ez leginkább Ruganin látszott, de mégis Cáceres vétette a hibát, mert elég lazán fogta Kevin Lasagnát, aki úgy eltalálta a labdát, ahogy Cristiano Ronaldo szokta. Hatalmas erővel, kiszorított helyzetből, tökéletesen eltalálva, a labda a kapuban másodpercekig csak pörgött. Egy ilyen helyről ellőtt lövést általában a kapusnak kötelessége védeni, de ember legyen a talpán, aki ezt hárítani tudta volna, kíméletlen tüzelés. A védekezésben két felállást is megfigyelhettünk. Egyik a 4-3-3 volt, amikor Matuidi, Kean és Bernardeschi letámadott, míg a másik a 4-4-2, akkor a két olasz támadó maradt valamelyest elől. A pressing hatásos volt ezen ellenfél ellen, a második találat pont egy elcsípett passz után született.

A képen nagyon jól látszik a Juventus labdatartása a középpályán, szépen széthúzva az ellenfelet, a pálya egyik szélétől a másikig járt a játékszer, a széleken történtek leginkább a támadások, különösen Spinazzola oldalán. Végre látható volt, hogy a Zebráknak van jól működő középpályája, amely tud védekezni, támadni és még labdát tartani is. Ugyan egy gyengécske egyesület volt az ellenfél, ezért komoly dolgokat nem vonhatunk le, de természetesen jó előjelnek számít ez a mérkőzés. Az udineiek hőtérképén a piros jelölés egészen aprócska, a saját ötösük környékén töltötték a legtöbb időt, szinte a hátukat verdeste a háló. Ez leginkább a saját taktikájuk volt, de a Juve is erőteljesen beszorította őket. 

Rengeteg jó és pár kiemelkedő teljesítmény is volt ezen az összecsapáson. Bentancur és Kean produkciója kiemelkedett a többi közül, míg Bernardeschi, Emre Can, Spinazzola, Alex Sandro jó játékkal rukkolt elő. Olyan elképesztően rosszul nem játszott senki, Rugani volt talán, aki bizonytalan volt, míg Cáceres hibázott. Megnehezedett Allegri dolga, hogy kire is számítson majd a spanyolok elleni rangadón, mert jó pár játékos bizonyította, hogy helye van a kezdőben. 

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: Egyetlen egyszer védett, az a gólszerzési próbálkozás is a tizenhatoson kívülről érkezett. Mikor igazán kellett volna hárítania, akkor sajnos tehetetlen volt.
• Cáceres: Hatalmas területeket járt be a mérkőzés alatt, kiváló statisztikákkal büszkélkedhet, de az a fránya hibája... Egyszerűen túl könnyelmű volt, szorosabban, erőszakosabban kellett volna fognia Lasagnát, mert egyébként jól játszott. Nevéhez fűződik két tisztázás, két közbeavatkozás, egy szerelés, hat megnyert párharc és 83 alkalommal próbálkozott átadással, ami egy hatalmas szám, nála többet senki nem passzolt.
• Barzagli: Nagyon jó volt látni ismét a pályán, de nem sokáig csodálhattuk tanári játékát. Egy párharcot nyert meg és öt pontos hosszú passza volt, mindegyik próbálkozás hibátlan volt.
• Rugani: Én továbbra sem érzem benne azt, hogy megbízható embere lenne a torinói falnak. Most is lett volna lehetősége a bizonyításra, de engem leginkább elbizonytalanít meccsről meccsre. Nem nyert meg egyetlen párharcot sem, négyszer tisztázott, egyszer közbeavatkozott.
• Spinazzola: Végre eredeti pozíciójában játszhatott, a középpálya jobb szélén. Ügyesen mozgott, bemutatott két cselt, megnyert három párharcot. A védekezéshez a helyezkedésen kívül semmit nem tett hozzá, ami elég érdekes.
• Emre Can: A kisebb egyesületek ellen általában brillírozni szokott, most sem volt másként. Kiosztott egy kulcspasszt, szerzett egy találatot, megnyert kilenc párharcot, ötször szerelt. Amin változtatnia kellene, az az átadási pontossága, mert a 75% egy Udinese ellen elég kevés, pláne, hogy az ellenfél nem is különösen támadta le a labdatartó csapatot.
• Bentancur: Félelmetes produkcióval rukkolt elő, nagyon meglepett. Rengeteget futott, szinte mindenhol ott volt, védekezésben és támadásban is hibátlan volt, nem találok rá szavakat. Kellően erőszakos volt, láthattunk tőle nagyon szép passzokat, éretten játszott. Még nem merném kijelenteni, hogy sikerült megtalálni az eredet szerepkörét, de elég sanszosnak tűnik. Én személy szerint szűrő pozícióban próbáltam volna ki többször, de úgy tűnik, a regista szerepkörben is tud otthonosan mozogni. A passzpontosságban viszont fejlődnie kellene, mert a 84% kevés egy registától. Kiosztott egy gólpasszt, három kulcspasszt, tizenegy hosszú passzt, bemutatott négy cselt, megnyert hat párharcot, egyszer blokkolt, háromszor közbeavatkozott, egyszer szerelt.
• Matuidi: Sokat dolgozott, nagy szerepe volt a letámadásban és szerzett egy találatot is. Korántsem játszott olyan nagyon kiemelkedően, de szerintem jó volt. Egy kulcspassz, két megnyert párharc, ez szerepel a neve mellett.
• Alex Sandro: Elégedett vagyok a produkciójával, jól elvégezte a feladatát. Feljegyezhet egy gólpasszt, két kulcspasszt,  hat hosszú passzt, egy cselt, tizenegy megnyert párharcot, három tisztázást, két közbeavatkozást, egy szerelést. Amit kiemelnék, hogy hatszor próbálkozott beadással és egyszer sikerült neki jól berúgnia a labdát, amiből ugye az első gól született. Elég nagy hiányossága, hogy gyengén ad be, de ez most különösen látszódott, hogy a középpálya szélén futballozott. Először viselhette karján a csapatkapitányi karszalagot, úgy gondolom, most ahhoz megfelelően is játszott.
• Bernardeschi: Jelenlegi szerepkörében jól eljátszogatott, de nekem továbbra sem tetszik, hogy a csatárok mögött játszik, jobban illik hozzá a szélsőjáték. Nevéhez fűződik három fontos passz, két csel, három megnyert párharc, egy tisztázás.
• Kean: A teljesítménye sokkal jobb, volt mint a góljait követő gólöröm. Lehetősége lett volna mesterhármasra is, ha ő lövi a büntetőt, de a duplázás is kiemelkedő tőle. Eddig mikor láthattuk a felnőttek között, nem igazán volt szorgalmas, leginkább a gólszerzés lebegett a szeme előtt. Most ez változott, a letámadásban fontos szerepe volt, valamennyivel többet is passzolt, mint szokott. Továbbra is rendkívül önző, még egy csatárhoz képest is. Ő ezzel a rossz tulajdonságával a saját fejlődését is korlátozza, ezért bízik meg kevésbé benne a Mister. Csak akkor szánja rá magát átadásra, mikor tényleg nagyon nehéz helyzetbe kerül, az udineiek ellen csupán kilencszer passzolt. Nagyon ígéretes fiatal, a jövőben több lehetőséget fog kapni, ebben biztosak lehetünk. Szerzett két találatot, kiharcolt egy tizenegyest, bemutatott egy cselt és megnyert három párharcot.

• Bonucci: Csereként pályára lépve megbízható volt, megnyerte egyetlen párharcát és kétszer tisztázott.
• Dybala: Sajnos olyan sok mindent már nem tudott hozzátenni csapata játékához.
• Caviglia: Nagyon emlékezetes nap volt számára a pénteki, mivel bemutatkozhatott a nagyok között. Amit tudott, azt megtette ezen az összecsapáson. Megnyert egy párharcot, tízszer passzolt, mindegyik átadása célba ért. Remélhetőleg hallunk még az ifjú középpályásról.

Mérkőzés embere: Ugyan Bentancur is nagyon ügyesen játszott, de mégis Moise Kean volt az, aki ténylegesen kiérdemli ezt a címet.