Csúnya vereséget szenvedett a Juventus Madridban, ami miatt nagy veszélybe került a torinóiak továbbjutása. Nem ezt várjuk a Bianconeritől, bőven tudása alatt teljesített a csapat, míg ellenfele tökéletesen játszotta azt, amit igazán tud.

Nagyon izgalmas meccset láthattunk, néhol fel lehetett fedezni minimális tudatosságot, de nagyon ritka volt, végig az történt, amit a spanyolok szerettek volna.

Hol hibázott Allegri? Mi miatt szenvedett vereséget az Öreg Hölgy? Kik hibáztathatóak egyáltalán? Van még esély a továbbjutásra? Ezekre a kérdésekre keressük a választ.

A mérkőzés elég tetszetősnek indult, igazi taktikai csatának, egy állóháborúnak lehettünk szemtanúi. Kóstolgatta egymást a két gárda, várva a másik hibájára. A Juventus megpróbált tudatos támadásokat építgetni, néha sikerült is összehozni pár jónak mondható offenzívát, de komoly helyzet mégsem alakult ki, csupán kétszer találta el a kaput a torinói együttes. Egyenlő ellenfelének tűnt a két egyesület, hiába birtokolta többet a labdát az olasz fél. Rengeteg pontatlanságot láthattunk, rossz átadásokat, sajnos főleg torinói részről. Egyszerű átívelések nem sikerültek, ami egy ilyen csapat ellen, mint amilyen a madridi, nem megengedett, de az első játékrészben ilyenre még nem fázott rá a Juve. Ismét a 4-3-3-as hadrendet alkalmazta Allegri, ezúttal Dybala nem igazán húzódott középre, leginkább szélről próbálta segíteni az offenzívákat, legalábbis amennyire ebben segédkezni bírt, mert a spanyol középpályások nem kímélték. Ha Pjanić valamennyire feljebb tudott lépni, akkor volt esély arra, hogy befejezése is legyen a támadásnak, mert máskülönben nem igazán jött össze. A középpálya nagyon nehezen tudta eljuttatni a csatárokhoz a labdát. Matuidi valamennyire segítette a támadásokat, ha éppenséggel nem bukott el a játékszerben, míg Bentancurnak leginkább a lézengés volt a feladata, mert támadásépítésben szinte semmit nem nyújtott, négy passza volt az ellenfél térfelén, amikor előre küldte a labdát, de csupán pár méterre, a lehető legközelebb eső ellenfélhez. Ronaldo szinte akkor találkozhatott a játékszerrel, ha visszajött érte, Mario pedig leginkább akkor, mikor beívelték neki. Dybala lett volna erre a problémára a megoldás, hogy összekösse a középpályát és a támadószekciót, de neki nem sok tere volt. Az Atleti védelme elképesztően stabil és szervezett volt, a legjisebb megingás nélkül. Ha el is jutott a csatárokhoz a játékszer, nem sokat tudtak vele mit csinálni, Godínék már a nyakukban voltak. A Juventus védekezésben ezúttal nem 4-4-2-őt játszott, hanem 4-3-3-at, ami kissé meglepő. Szerintem Allegri arra gondolt, hogy meglegyenek elöl az emberek, ha kontrázni kell, de nem volt rá alkalom, nem csak az első félidőben, az egész mérkőzésen. Ami kicsit azért is érdekes, mert az Atleti 4-4-2-es felállást használt, ezt pedig tökéletesen lefedte volna ugyanez a hadrend, amit Allegri mester alkalmaz. Emiatt is láthattuk ritkábban Mandžukićot, akinek az volt a feladata, hogy visszazárjon védekezni. Még aránylag stabilnak mondhatjuk a Juve védelmét, Chiellini óriásit játszott, de a középpálya nem igazán tudta megszűrni a spanyol offenzívákat.

A második játékrészre szinte semmi pozitívumot nem tudok írni. Támadás szinte nem volt, csak akkor, mikor már nagyon kellett, akkor már kapkodott mindenki. Amit szépen felépített a Juve az első félidőben, az egy csapásra tönkrement. A védelem óriási hibákat vétett, a középpályások maximum dísznek voltak a pályán, a támadók a labdákról nem is hallottak, annyira elszigetelődtek. Dybala mintha a pályán sem lett volna, annyira kikapcsolták, és igazából ez volt a kulcs, tökéletesen kioltotta Simeone a Juventust ezzel a lépéssel. A Juve mintha nem is akart volna támadni, a labdatartás a hátul való passzolgatásban merült ki. Ismételten rossz átadások jellemezték az olaszokat, aminek köszönhetően többször is veszélyes ellentámadást tudott vezetni a hazai együttes, gólt pedig a csodának és a lengyel portásnak köszönhetően nem kapott az Öreg Hölgy. Az első gólt a videóbírónak köszönhetően megúszta a talján banda, helyes döntés született egyébként. Ott az volt a hiba, hogy a beadó játékost csak minimálisan akadályozta Bentancur, messze is helyezkedett tőle. A tényleges gólt érő találatnál a kulcsmomentum Bonucci undorító színészkedése volt. Kapott egy kisebb taslit, ami közel sem volt olyan vészes, majd ő szépen végignézte, hogy Giménez belövi a labdát a kapuba, majd hirtelen elkezdett forgolódni. Ha bírja a strapát, és talpra állva próbál blokkolni, akkor nem mondom, hogy nem születik gól, de sokkal kisebb esély lett  volna. Ott volt Mario, ott lett volna Leo, és Chiellini is zavarta az uruguayit, nem mellesleg még a kapus is ott állt a gólvonalon. Ilyen helyzetben sokkal kisebb esély lett volna arra, hogy megússza a gólt a Bianconeri. Érdekes momentum volt egyébként az is, hogy Alex Sandrót hogyan is tüntették el. Morata ismét nem bírt magával, taszajtott a brazilon két kézzel, de ez nem volt annyira vészes, mint amit Chiellinin lökött, ezért nem kellett volna érvényteleníteni a találatot. A második gólnál nem láttam különösebben hibást, az egy nagyon szerencsétlen helyzet volt, bár Szczęsny ha nem dől el... azt nem tudjuk meg mi történt volna. Mikor már hirtelen sürgős lett Allegri fiai számára a gólszerzés, akkor már kissé veszélyeztetve volt Oblak kapuja, de mégis csak Bernardeschi volt legközelebb ahhoz, hogy csökkentse a hátrányt. A második játékrészben szinte ő volt az egyetlen zebramezes, aki valami pozitív dolgot tudott alkotni, a többi játékos teljesítményét jobb, ha nem említjük meg. 

A képen tökéletesen láthatjuk azt, hogy a labda melyik területeken járt legtöbbször. A Juventus a bal oldalon támadott legtöbbet, köszönhetően Matuidinek, Ronaldónak és Alex Sandrónak, míg ahogy sejteni lehetett, a jobb oldal teljesen passzív volt, mivel Dybala leginkább átfordított a másik oldalra, míg Bentancur és De Sciglio nem támogatta az offenzívákat. Az is szépen kivehető, hogy a Juve labdatartása nem volt több, mint a saját térfele környékén passzolgatni. Az ellenfél tizenhatosán belül alig-alig fordult meg a játékszer, a Juve csak távoli lövésekkel próbálkozott, de leginkább veszélytelen próbálkozások voltak ezek.

Egyéni teljesítményből az első félidőben láthattunk jobbakat. Ilyen például Miralem Pjanić, Paulo Dybala, Giorgio Chiellini, Wojciech Szczęsny, de még Cristiano Ronaldót is hozzájuk sorolhatjuk. A második játékrészben Bernardeschi tudott a legnagyobb hatással lenni a csapatjátékra, míg a lengyel hálóőr továbbra is bravúrokkal tartotta versenyben a Zebrákat. Természetesen a meccs embere nem a Juventus játékosai közül kerül ki, de a legjobb Juventus játékos ezen az összecsapáson Chiellini vagy Szczęsny volt. Érdekes dolog ez, hogy két játékos, akinek a védelemben van nagy szerepe, de nekik köszönhetjük, hogy nem behozhatatlan hátrányról beszélünk.

• Szczęsny: Bravúrokat mutatott be, összesen háromszor kellett hárítania, és szinte egyik sem volt egyszerű védés. Ugyan két érvényes gólt kapott, de ha nem ő áll a kapuban, bele sem merek gondolni, hogy mennyi lett volna a végeredmény. Klasszis teljesítményt nyújtott.
• De Sciglio: Ez a nagyok játszótere, neki pedig nincs itt nagyon helye. Megbízható stabil kis játékos, de ő kevés egy Bajnokok Ligája mérkőzésen. Szerencse, hogy nem a tizenhatoson belül botlott bele Diego Costába. Csak kettő párharcot nyert meg, kiosztott egy kulcspasszt, egyszer közbeavatkozott, négyszer tisztázott.
• Bonucci: Ha valaki, akkor ő valami katasztrófa volt. Rendkívül unszimpatikus dolog volt az a színészkedés, nem ezt várjuk el egy Juventus játékostól. Teljesítményben sem mutatott sokat, egy megnyert párharc (a hatból), egy tisztázás, két közbeavatkozás. 
• Chiellini: Neki már pofásabb számai vannak, egy góltól is megmentett minket, mikor kibikázta Costa elől, és hatástalanította a csatárokat. Nevéhez fűződik hat tisztázás, egy közbeavatkozás, egy szerelés, öt megnyert párharc, egy kulcspassz. Azon kevesek egyike, akiben láttam a spiritót, de egy kapitánytól ez el is várható.
• Alex Sandro: Az egyik leggyengébb volt, óriási csalódás. Bizonyította ismét, hogy nem tartozik a posztja legjobbjaihoz, De Sciglióhoz hasonló játékot mutatott. Folyamatosan szabálytalankodott, leginkább olyan szituációkban, mikor kevésbé indokolt, és még eltiltás miatt a következő mérkőzésen nem is játszhat, bár ezt a teljesítményt bárki más hozta volna. Csak öt megnyert párharc a tizenötből, egy kulcspassz, egy csel, négy tisztázás, egy blokkolás, egy közbeavatkozás, egy szerelés. 
• Bentancur: Hatalmas hiba volt az ő játszatása. A sokat kritizált Khedirát is bőven alulmúlta, ahogy az utóbbi időben megszokhattuk tőle. Hol van az a Rodrigo aki vért ivott meccs előtt, ötször szerelt egy meccsen, nyerte a párharcait, tudott előre is passzolni? Mert ez az uruguayi nem tud passzolni előre, védekezésben minimális az, amit segít, eltűnik a pályán. 74%-osan passzolt, ami egy középpályástól siralmas szám, pláne, ha tudjuk, hogy nem igazán szokott kockáztatni, ami a passzokat illeti. Négy megnyert párharc, két tisztázás, semmi többet nem nyújtott. Még tavaly a Barcelona ellen játszott hasonlóan, de akkor még nagy szó volt, hogy ilyen fiatalon képes egy nagy csapat ellen ilyen teljesítményre. Jelenleg ez már nagyon kevés, pedig Allegri bízik benne, de ő nem él a lehetőséggel. Nagyon hiányzik az a Rodrigo, aki az ősszel játszott a Juventusban, egy jó VB után.
• Pjanić: Az első félidőben tetszett a játéka, a támadásokat is segítette, nem különösebben látszódott rajta a betegség. A második félidőben pedig egyszerűen elkezdte az alibit, kérdés, hogy felsőbb utasításra-e, mert nagyon úgy tűnt, hogy a Mister célja az volt a második játékrészben, hogy tartsák a fiúk az eredményt. Nem játszott Mira egyébként rosszul, de kicsit azért több várható el tőle. Két kulcspassz, hat hosszú átadás, három megnyert párharc, két szerelés. 
• Matuidi: Hajt, fut, meg minden, de úgy játszik néha, mint egy lelkes amatőr. Elbotlik a labdába, méterekre pattan tőle a játékszer, persze általában kulcsszituációban. Nem rossz játékos, szerethető figura, de ezen a szinten már nem elég, de még aránylag megteszi, mert még így is ő a második legjobb középpályás. Az mondjuk mellette szól, hogy például tudja egyből visszaadni a labdát, amolyan dupli passzt adni. Ez nagy szó egyébként, mert a középpályásaink közül csak ő és Miralem képes erre. Egyetlen párharcot sem nyert meg, volt két közbeavatkozása, egy blokkolása, egy kulcspassza.
• Dybala: Az első játékrészben jól játszott, a másodikban már eltüntették. Nélküle az a pár kis támadás sem valósult volna meg, nagyon rossz hatással volt a Juventusra az, hogy Simeone mester levarázsoltatta embereivel a pályáról. Neve mellett olvashatunk öt megnyert párharcot, három cselt, két hosszú passzt, egy szerelést, egy közbeavatkozást. Rajta igenis látszott, hogy küzdeni akar, harcolni. 
• Mandžukić: Lábai nem is nagyon találkoztak labdával, annyira kevésszer ért hozzá a játékszerhez. Amit tudott megtett, szerencsétlenségére pont mindkét gólnál az ő felszabadítása után került a labda a gólszerzőkhöz, természetesen nem lehet felróni neki, így is nagy szó volt, hogy el tudta tüntetni a bogyót a gólvonal környékéről. Volt hét megnyert párharca, két kulcspassza, három tisztázása, egy blokkolása, egy közbeavatkozása.
• Ronaldo: Ugyan nem lőtt gólt, ami elvárható lenne tőle, jól játszott.  Bemutatott hét cselt, két kulcspasszot, két tisztázást, és megnyert tizenegy párharcot. Érdekes dolog, hogy harminckilencszer passzolt, és 95% pontossággal, ami egy igencsak magas szám.

• Emre Can: Csereként pályára lépve nem sokat tudott már hozzátenni a gárda játékához. egy megnyert párharc, két tisztázás, egy közbeavatkozás. Ezek jobb számok, mint Bentancuré, vagy Matuidié.
• Cancelo: Ezúttal nem ő volt a csodacsere, de három párharcot megnyert, egy cselt bemutatott rövid időn belül
• Bernardeschi: Ő volt az a bizonyos ember, aki csereként valamit tudott segíteni együttesén. Egy veszélyes lövés, egy kulcspassz, egy sikeres csel, egy megnyert párharc, ennyit tudott mutatni rövid idő alatt.

• Allegri: Bizony taktikailag megalázták, pedig tudta, mi várja. Az Atleti hosszú évek óta ugyanazt játssza Simeone mester irányítása alatt, most sem volt másként, mégis Max maradt alul. Egyszerűen nem ezt várjuk el tőle. Még csak nem is volt hatalmas iram, hogy a csapat ne tudjon felkészülni. Pontosan azt játssza az Atlético Madrid, amit egy átlagos olasz klub, csak jobb minőségben. Mindent tudhatott a Mister, hogy mit fog húzni argentin kollégája, mégsem találta meg az ellenszert. Csak leginkább a felfogással volt a baj. Allegri a döntetlenért ment Madridba, és már itt elment az egész összecsapás. Nem szervezett meg semmilyen támadásépítést, csak arra ment az egész együttes, hogy gól nélkül lehozza a meccset, ami nem sikerült. Simeone felküldte a cseréit elég korán, erre Allegri nem lépett semmit, ez szintén hiba volt. Már a  kezdő felállításánál hibákat követett el. Cancelót kihagyta, helyette De Sciglio játszott. Bentancur kezdőbe való jelölése is hiba volt, Can jobban el tudta volna végezni a munkáját. Dybalát le kellett volna kapni még a második játékrész elején, mert lehetett látni, hogy nem sok szóhoz fog már jutni. Ezt a Mister nagyon eltolta, ő az egyik bűnös, akinek bizony mennie kell, ha kiesik a Juventus. Ha továbbjut, akkor még meglátjuk. 

Nem csak a Mister itt a ludas, van még két ember, akit nem a pálya körül láthatunk. Az egyik már az Inter vezetőségében teszi a dolgát, a másik pedig októbertől lett kinevezve, de már nyáron is valószínűleg Beppe mellett dolgozott. Egyszerűen vállalhatatlan, hogy a Juvénak ilyen középpályája legyen. Megannyi éve lyukas már a középpálya, mégsem érkezik ide olyan név, aki segíteni tudna ezen a problémán. Ugyan jött Emre Can, de ő sem tűnik eddig megváltónak. Hasonló igazolás lesz Aaron Ramsey is, és attól tartok, hogy ugyanúgy jár a Juve, mint a némettel. Olyan a középpályája, hogy sem támadni, sem védekezni, sem labdát tartani, sem kontrázni nem lehet rendesen. Egyedül a bosnyák karmester üti meg a szintet, bár ő sem teljesen úgy teljesít, ahogy azt elvárnánk. A középpálya a csapat szíve és lelke, a motorja, ami kisegít védekezésben és támadásban is. Allegri is hibás jelenleg, de ha lenne egy rendes középpálya, akkor mindjárt más lenne a leányzó fekvése, ám mégsem akar változtatni a vezetőség.

Mik az esélyek a továbbjutást illetően? Csekély esély maradt, de a feladat messze nem lehetetlen. A Juve megmutatta már, hogy tud focizni is, ha akar. Torinóban pedig muszáj lesz támadni, máskülönben kár pályára lépni. Ez a legidegesítőbb Allegri tevékenységében, hogy tudna támadó focit is játszatni a kerettel, mégis inkább csalja a csapata a meccset, ami nem egy életbiztosítás. Ha átáll a Juve 4-2-3-1-re, támadóan lép fel, meglehet  a továbbjutás, mert a 4-3-3-mal semmire nem fog jutni a Bianconeri. Az otthoni győzelemben biztos vagyok, kérdés, hogy elég lesz-e. Hiszek abban, hogy a Juve legyűri a Atletit, és továbbjut. Nem lesz könnyű, sőt, kifejezetten nehéz lesz, de a Juventus az a gárda, amelyik ezt meg tudja csinálni, és meg is fogja! Forza Juve!

A képek a Sofascore és a Whoscored oldalakról származnak