A Juventus sikeresen begyűjtötte idei első trófeáját, s ezzel rekordot állított be, mivel a torinói gárda nyerte meg legtöbbször ezt a kupát Olaszországban. A játék képe sajnos nem volt különösebben szépséges, és annyira izgalmasnak sem nevezném ezt az összecsapást. A játék szépségét leginkább a stadionban helyet foglaló nézők szurkolásához hasonlítanám. A két félidő nagyon hasonló volt, ezért egy kalap alatt említem.

A Bianconeri birtokolta többet a labdát, 61%-39% arányban, és természetesen a Juve játékosai próbálkoztak többször átadással (622-384). A lövési kísérletekben is nagy a különbség a két együttes között, mivel az olasz rekordbajnok tizennyolc alkalommal próbálkozott, addig ellenfele tízszer. A kaput eltaláló lövéseket figyelembe véve már kicsit más a helyzet, mivel a Bianconeri három alkalommal találta el a kaput, addig a Rossoneri csak egyszer. Védekezés tekintetében a győztes gárda büszkélkedhet jobb számokkal, mivel megnyert párharcokban (58-32), szerelésekben (14-4), közbeavatkozásokban (11-5) felül kerekedett ellenfelén, míg megnyert fejelésekben (6-6) és tisztázásokban (19-19) ugyanolyan számokat produkált a két együttes.

A játék képe nem volt olyan szép, ez nagyban köszönhető Gattuso taktikájának és a gyengébb teljesítményeknek is. Allegrinek Mandžukić nélkül kellett felállítania a kezdőcsapatot, ami miatt komoly változásokat kellett eszközölnie. A 4-3-3-as felállást alkalmazta a Mister, amiben Cristiano Ronaldo játszott a szélen, míg Dybala a hamis kilences szerepkört kapta meg. Már nem először állította fel így a Juventust az olasz tréner, így azt  a következést is levonhatjuk, hogy nem tervezi egyedüli centerként alkalmazni a portugál klasszist. Láthatólag Pjanić vette kézbe a csapat irányítását, jóval előrébb helyezkedett, nem csak a labdakihozatal volt a fő feladata. Dybala ezúttal nem trequartistaként tevékenykedett, nem is volt olyan nagyon sok haszna sajnos. A Milan tudatosan adta át a területet, és tömörült saját kapuja előtt, rendezett sorokba. Szinte semmi letámadást nem alkalmazott a Rossoneri, így a Bianconeri könnyen eljuthatott Donnarumma kapujához. Láthattunk pár ígéretes ellentámadást Douglas Costa vezetésével, viszont a befejezések nem éppen jól sikerültek. Láthatóan javult a csapat labdabiztossága, 91% pontossággal passzolt a Juventus, mindösszesen négy alkalommal történt labdavesztés, ez a szám az ellenfélnél tizenhárom. Amit nagyon  gyakorolnia kellene Allegri fiainak, az a távoli lövés. Több alkalommal is lehetett a tizenhatos környékéről tüzelni, viszont nem sokan mertek, ha viszont lövésre szánta el magát valamelyik zebramezes játékos, akkor a labda általában a lelátón kötött ki.

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny; Mindössze egyszer kellett védenie, akkor sem bravúrral. Egyszer nagyon csúnyán alászaladt a labdának, amiből komolyabb baj is lehetett volna, mivel pontosan az ellenfél játékosához repült a labda. Nem igazán dolgoztatták meg, mindössze tizenegyszer ért labdába.
• João Cancelo: Felüdülés volt nézni a játékát, különösen De Sciglióhoz képest nagy előrelépés. Védekezésben és támadásban is kiváló munkát végzett.  Ötször szerelt, kilenc párharcot megnyert, kiosztott két kulcspasszt, egyszer tisztázott. 
• Bonucci: Ő volt az utolsó előtti ember, a támadásokhoz nem sokat tett hozzá, mindössze három hosszú passza volt. Védekezésben kifogástalan teljesítményt mutathat fel, négyszer közbeavatkozott, egy párharca volt, azt is megnyerte, háromszor tisztázott.
• Chiellini: Valami brutális teljesítményt tett le az asztalra, nyolc alkalommal tisztázott, egyszer kellett blokkolnia, megnyert három párharcot és tíz hosszú passza pontos volt.
• Alex Sandro: Nagyon érdekes az ő esete, mivel a meccs legjobb számait produkálta, mégsem láttam olyan kiválónak. Védekezésben az volt, ezt nem vitatom, viszont támadásban elég gyengének mondanám, mindössze egy beadása ért célba. Bemutatott négy szerelést, négy tisztázást, két közbeavatkozást, nyolc sikeres cselt és tizennyolc párharcot nyert meg.
• Bentancur: Nagyon eltűnt, néha vehettük csak észre, hogy ő is a pályán van. Feljegyezhet egy szerelést, egy közbeavatkozást, egy blokkolást, egy tisztázást és öt megnyert párharcot.
• Pjanić: Úgy tűnik kellően kipihente magát, és végre jó formának örvend. Nekem jobban tetszett ez a szerepkör, amiben ezen a meccsen játszott. Sokkal inkább kijött a kiváló passzolási képessége és az, hogy remekül lát a pályán. Nem mellesleg védekezésben is kimagasló teljesítményt nyújtott. Egy gólpasszt osztott ki és egy kulcspassza volt, amit kicsit keveslek. Feljegyezhet négy hosszú passzt, két lövést, három megnyert párharcot és három szerelést. A lövéseket sűrűbben kellene gyakorolnia, mert sokszor úgy tűnik, mintha elfelejtette volna, hogy hogyan is kell jól lőni.
• Matuidi: Bentancurral ellentétben őt igenis észre lehetett venni a pályán, mégis gyengébb volt a produkciója. Megnyert négy párharcot, egyszer szerelt és egyszer tisztázott.
• Douglas Costa: Saját magához képest jól játszott, viszont én hasznosabb játékot várok tőle. Meglepő, de hét kulcspasszot jegyez, én kettőre tippeltem volna a meccset látva. Bemutatott öt sikeres cselt, két beadást, kilenc megnyert párharcot. 
• Dybala: Nagyon gyenge meccset játszott, nem jött be neki a hamis kilences szerepkör. Megnyert három párharcot és kiosztott három kulcspasszot.
• Cristiano Ronaldo: Ő sem játszott pont a legjobb formájában, de a gólja nagyon fontos volt. Volt két fontos passza, két csele és két megnyert párharca.

• Can: Mondhatjuk, hogy aránylag jól szállt be, hibátlanul passzolt. Megnyert egy párharcot, kétszer blokkolt, kiosztott egy kulcspasszt.
• Bernardeschi: Olyan sokat nem tett hozzá, nem is nagyon volt rá ideje.
• Khedira: Rá is ugyanaz igaz, ami az olasz szélsőre.

Meccs embere: Most könnyű dönteni, Giorgio Chiellini volt a mérkőzés legjobbja.

Játékvezetői döntések: Sokan beszélnek Luca Banti ámokfutásáról, lássuk, hogy van-e valóságalapja:

• Matuidi belépője: Nagyon csúnyán odalépett Calabriának, mindenféleképpen lapot kellett volna kapnia. Kísértetiesen hasonlított arra az esetre, amire Kessié piros lapot kapott. A franciának is járt volna, ha az elefántcsontparti kapott. 
• Conti esete a tizenhatoson belül: Nagyon érdekes eset volt, mivel mindkét játékos gyötörte a másikat. A német lába nem ért hozzá az olaszéhoz, ez biztos. Conti rántotta Can mezét, míg erre a német az ellenfele vállához ért, és lerántáshoz hasonló mozdulatot tett. Szerintem ez a szituáció nem érdemelt büntetőt, de egy videózás megért volna.