A Juventus sikeresen kifogta a lehető legkellemetlenebb és legerősebb ellenfelet. Interista edző, kiváló védelem, kemény középpálya és az Aranylabda-szavazáson harmadik helyezett támadó. Ez jellemzi főleg az Atlético Madridot. Kicsit elemezzük ki a helyzetet, és mérjük fel az esélyeket.

Kezdjük azzal, hogy elég korán, a legjobb tizenhat között kerül össze a két csapat.. Annyiban biztosak lehetünk, hogy a Juve nem veszi félvállról a párharcot, az utolsó csepp vérig meg kell küzdeni a továbbjutásért. Ebből a szempontból pozitív az erős ellenfél, mert szégyenkezni semmiféleképpen nem kellene egy kiesés esetén, és elég parázs meccset láthatunk majd.

Az első meccs helyszíne messze nem lesz a legmegfelelőbb az olaszoknak. Mint ismeretes, az Atleti új stadionjában, az Estadio Wanda Metropolitanóban lesz az első találkozó, ami a Bianconeri szempontjából nem jó dolog. A spanyol gárda vezetés esetén nagyon keményen beáll védekezni, játszhatja a saját stílusát, hazai környezetben pedig igencsak nagy esély van erre a forgatókönyvre.

Az ellenfél stílusa jelenti az egyik legnagyobb veszélyt, mivel az nagyon nem fekszik a Juventusnak. Kontracsapat, a világ egyik legjobb védelmével, nagyon kemény, harcias stílussal és jók rögzített szituációkban is. A Juve pedig nem annyira otthonos a játék irányításában, a támadások kiszámíthatóak, a játékosok egy része meg nem a legkeményebb fából van faragva. Elég csak megnézni a Derby della Molét, a Torino nagyon hasonló stílusban játszik, mint a madridi egyesület.

A két csapat edzője is nagyon más stílusú. Allegri egy taktikus, aki tökéletesen tud alkalmazkodni az ellenfél játékához. Simeone nem egy taktikai zseni, de van egy jól bevált taktikája, és remek motiváló képessége.

A védelmek mindkét félen nagyon erősek, de vannak kis különbségek. A madridi kapuban véleményem szerint egy jobb kapus áll, de mindkét együttes elit portást tudhat magáénak. A szélső védők tekintetében a Juventus jobb játékosokkal rendelkezik, míg a középhátvédek esetében ez korántsem egyértelmű. Godín és Chiellini nagyon magas szintet képvisel, mondhatjuk egyenlő minőségűnek a két játékost. Bonucci és Giménez már más tészta. Az uruguayi védekező képességeit jobbnak tartom, mint Leonardóét, aki a támadásokhoz tud sokat hozzáadni.

A két klub középpályája nagyon más típusú. A spanyol gárdának nagyon jól védekező középpályája van, támadásban már kevésbé élesek. Simeone két középső embert alkalmaz, és két szélső játékost, ezek közül egyik védekezőbb felfogású, míg a másik egy tipikusabb szélső. A Juve középpályája elég érdekes, mert olyan kimondottan sem támadásban, sem védekezésben nem kiemelkedő. Mindkettőt meg szokták oldani a játékosok, de nincs olyan kimondott erőssége ennek a posztnak. Védekezésben sokat javult a Juve, támadásban még van hova fejlődni. Fizikális erőben kétségkívül az Atlético középpályája a jobb, talán Can az, aki fel tudná venni a harcot a középpályán.

A csatársor nevekre nagyon jónak tűnik, a teljesítmény más kérdés. A Juve sem úgy muzsikál, mint azt várni lehetne tőle, de ez nagyon igaz az Atléticóra is. A Matracosoknál Griezmann az, aki képes mindig váratlant húzni, addig a Juventusnál erre bárki képes, de olyan nagyon ritka, hogy egyszerre kiemelkedően játsszon minden támadó szellemű játékos. 

Várhatóan egy nagyon harcos meccset láthatunk, ahol szép játékot nem várható, de mégis nagyon izgalmas meccsre számítok. Rengeteg dolog fog múlni azon, hogy ki szerzi meg az első gólt, mivel mindkét csapatnak erőssége megvédeni az előnyét. Rengeteg dolog fog még változni februárig, addig lesz egy mercato, és még sok minden más. Addigra remélhetőleg megérkezik a nagyon várt tavaszi forma, elkerülik a csapatot a sérülések és talán egy kis erősítés érkezik, legalább mennyiségre. A Juventust várom továbbjutónak, nem csak egyszer szeretnének pályára lépni az Estadio Wanda Metroplitano gyepén. 

FORZA JUVE!