Szombaton megrendezésre kerül a Derby della Mole, vagy más néven a torinói derbi. A Granata manapság nem tartozik azon csapatok közé, amelyek fel tudnák venni a Bianconerivel a versenyt, mégis az egyik legnagyobb riválisként tartják számon. Már adott a rivalizálás, mivel mindkét gárda ugyanazon városban székel, de történtek dolgok a történelem során, amik kicsit elmérgesítették a két együttes közötti viszonyt.

Maga a Torino FC sem hétköznapi módon alakult meg. Alfred Dick, aki egy svájci üzletember volt, elgondolta, hogy segít felvirágoztatni a Juventust, mivel fantáziát látott a csapatban. A helvét úriember könnyen átvette az irányítást a húszas években járó fiataloktól, és rengeteg pénzt áldozott a csapatra. Ésszerűen építgette a csapatot, minden lehetőséget biztosított a klubnak, külföldi játékosokkal erősítette meg az alakulatot, rendszeresítette a tagsági kártyát és minőségi pályát biztosított csapatának. Dicknek köszönhetően a Juventus 1905-ben megnyerte a bajnokságot, és Torinó város legerősebb csapata lett, megelőzve a Torinesét, a Gimnastica Torinót és az Internazionale Torinót.

Ám, a sikerek ellenére nem volt rózsás a helyzet a klubon belül. Az alapítóknak nem tetszett Dick üzleties gondolkodásmódja, diktatórikus és robbanékony viselkedése. Ők azt az elvet követték, hogy az egyesület legyen sportszerű, feddhetetlen, közös szenvedélyt segítő közösség, amely érdekektől mentes. 1906-ban tisztújításkor többen voltak azok, akiknek nem tetszett az elnök tevékenykedése, ezért megakadályozták, hogy Alfred Dick maradjon a Juventus első embere. Sőt, a svájci teljesen kiszorult  a vezetésből, és elhagyta a klubot. Magával vitte az embereit, a meghatározó játékosokat és a pénzét is.

Dick nem hagyta ennyiben, ha már ellene fordultak a Juventusnál, eldöntötte, hogy alapít egy másik klubot. A Voigt nevezetű sörözőben Hans Schoenbrod és Vittorio Pozzo segítségével megalapították a Foot-Ball Club Torinót, ami a mai napokban már Torino FC néven ismert.

A Juventus vezetői rájöttek, hogy átgondolatlan döntést hoztak, és a sikerhez nem elegendőek az elveik, pénz és szakmai értelem nélkül nem sokra jutnak. Dick ott folytatta, ahol abbahagyta, a Torino csapata egyből megerősödött, és gond nélkül győzte le a Juventust, egészen 1909-ig. Ugyanis, akkor verte meg először a Bianconeri a Bikákat, de csak sovány vigasz volt a győzelem. Alfred Dick távozása után a Juve óriási lejtmenetbe kezdett, és folyamatosan a kiesés ellen harcolt, nagy pénztelenségben. Egészen az 1925-1926-os szezonig kellett várnia a Zebráknak, hogy újra bajnokságot nyerjen az együttes.

1926-1927-es szezonban történt meg az első futballbotrány, ami még rontott a két klub kapcsolatán. A Torino elnöke megkörnyékezte a Bianconeri válogatott védőjét, Luigi Allemandit, hogy forduljon saját csapata ellen, és segítsen abban, hogy a Torino nyerje meg a derbit. Ez azért is volt különösen fontos dolog, mert ha a Granata nyer, akkor ők végeznek a tabella legfelső fokán. Ötvenezer lírát ajánltak a védőnek, aki már a meccs előtt megkapta az összeg felét. A Bianconeri kikapott 2-1-re, ám Allemandi élete egyik legjobb meccsét játszotta. A fizetsége második részét hiába kérte az elnöktől, nem kapta meg, mivel jól játszott, nem neki köszönhették a győzelmet. Az olasz játékos ezt mind megszellőztette az egyik újságírónak, aki kirobbantotta a botrányt. A szövetség elvette a Bikák bajnoki címét, és Allemandit örökre eltiltotta a labdarúgástól, de ezt a döntés végül visszavonásra került.