Egy igencsak érdekes és sokszínű meccsnek lehettünk szemtanúi és az izgalom sem maradhatott ki. Összességében egy jó összecsapást láthattunk, és a legfőbb célt, a 3 pontot is sikeresen megszereztük. A két félidő között voltak különbségek, de az egész meccsre igaz volt az, hogy a Juventus irányított. Lássuk először az első félidőt:

Az első játékrész jóval tetszetősebb volt, óriási fölénnyel. 30%-70% volt az arány a Bianconeri javára, ami brutális számadat, pláne a Manchester United ellen. A  lövések számában szintén érvényesül az a kijelentés, hogy a Zebrák domináltak, mivel 10 próbálkozás volt az Öreg Hölgy részéről, míg a Vörös Ördögök csupán egyszer próbálkoztak. A Juve próbálkozásaiból végül csak 4 lövés ért kaput, egyik gólt is ért. De Gea három védést mutatott be, rajta is múlt, hogy csak egy góllal kaptak ki. A passzok kisérleteiben megint óriási a különbség, 166 a 380 ellen. Ezt tovább tetőzi, hogy a Juve játékosai 93 százalék pontossággal passzoltak. Az angolok nagyon impotensek voltak támadásban, nem  is sűrűn jutottak oda, de a Juventus védekezésben is verte az ellenfelét. Gondolok itt a megnyert párharcokra (17-22), megnyert fejesekre (3-5), de mégis a közbeavatkozásokban van a nagy különbség (0-6). A szerelésekben kicsit volt jobb a manchesteri gárda (4-3), míg tisztázásokban dupla olyan jó volt a rivális (12-6).

A második félidő már más volt, de még mindig azt lehetett érezni, hogy az történik, amit Allegri kitervelt. Fizikálisan és mentálisan is érezhető volt a fáradtság, míg az Ördögök vérszemet kaptak Pogba kapufája után. A labdabirtoklás kiegyenlítődött nagyjából, 49%-51%-ra. A passzkísérletek száma szintén hasonlított, 247-264 volt a próbálkozások száma. A pontosság is alábbhagyott, csupán 83 százaléka volt pontos az átadásoknak. Érdekes dolog viszont, hogy labdavesztés nem volt több, mint az első negyvenöt percben, négyszer-négyszer vesztett labdát az olasz brigád. A lövések számát immár növelte a MU. Ők ötször próbálkoztak, míg a Juve csupán négyszer. Ám abban megegyeznek, hogy csupán egy-egy lövés ért kaput. A védekezésben fordulat történt, mivel a tisztázások száma megnőtt a torinói egyesületnél (10-16), ahogy a szerelések száma is (2-6). A közbeavatkozások tekintetében felzárkózott a manchesteri alakulat (5-4), míg a párharcokat is jobban nyerték meg (28-26). A fejpárbajoknál viszont már döntetlen született (7-7)

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: Sok munkája nem volt, viszont a szerencse mellette állt annál a bizonyos Pogba-féle kapufánál, ahol homlokkal védett. Egész mérkőzésen kétszer kellett megvédenie a kapuját.
• Cancelo: Tőle jobb játékot szokhattunk meg, nem volt jó napja. Ezt bizonyítja, hogy volt suta lövése és pár elég rossz passza. Ezen kívül bejárta az egész jobb szélet, mindenhol feltűnt. Látszódott ismét, hogy Cuadradóval nem alkotnak jó párost. Volt 4 hosszú indítása, 1 kulcspassza, 5 tisztázása és egy ügyes lövése is.
• Bonucci: Jó mérkőzést tudhat maga mögött, volt egy sebészi pontosságú életmentő szerelése. A támadásokban is aktívan részt vett, volt pár felfutása is. Azért a szokásos buta hiba se maradhatott el, hogy belepasszolja az emberbe, de mentségére szóljon, hogy javította hibáját. 3 tisztázás, 2 blokkolt lövés és 5 megnyert párharc fűződik a nevéhez. Érdekes mód, nem volt egy közbeavatkozása sem, pedig ez az ő egyik specialitása.
• Chiellini: Tanár volt, öröm volt nézni a játékát. Az egész védelem az ő vezérletével mattolta az angol támadókat. Ismét bizonyította, hogy kora ellenére a legjobb védők egyike. Statisztika is szépen alátámasztja ezt az állítást: 7 tisztázás, 3 szerelés, 6 megnyert párharc, 1 közbeavatkozás és 4 pontos hosszú indítás.
• Alex Sandro: Kiváló teljesítmény támadásban és védekezésben is. Nem lehet elmondani elégszer, hogy milyen jó látni a régi Sandrót. Volt 10 megnyert párharca, 3 sikeres csele, 1 szerelése, 2 közbeavatkozása és ezek mellett 3 tisztázása is.
• Bentancur: Stabil volt, bár a végére meglátszódott rajta a fáradtság és a koncentráció hiánya. Szépen helytállt, bátran számíthatunk rá. A középpályán neki volt a legtöbb passz kísérlete (78) és 90 százalékban emberhez is ért az átadás. A párharcokat kis százalékban nyerte meg (10/3) és volt egy lövéshez vezető hibája is.
• Pjanić: Ezt a Mirát vártam ebben a szezonban. Végre úgy játszott, ahogy azt kell. Irányította a csapatot, agya tudott lenni ennek a gárdának. 3 kulcspassz, 4 keresztlabda és 5 hosszú indítás szerepel a neve mellett. Védekezésből is jól kivette a részét, 1 szerelés, 1 közbeavatkozás, 4 megnyert párharc.
• Matuidi: Hasznos volt, ahogy ebben az évadban már megszokhattuk tőle. Csetlik-botlik, de mégis fut, küzd, labdát szerez, lő, passzol, mindenhol ott van. 1 kulcspassz, 1 szerelés, 2 közbeavatkozás, 2 hosszú indítás. Ami viszont visszatérő hibája, az a labdavesztés (2), és ezúttal a párharcokban is gyenge volt (12/4).
• Cuadrado: Fontos volt a gyorsasága, viszont idén már nem a régi. Mintha eljárt volna felette az idő, de csereembernek még bőven jó.  Érdekes módon a gólpassz a nevéhez fűződik, van még 4 kulcspassza, 1 sikeres csele és 3 megnyert párharca (7/3).
• Dybala: A gólszerző, aki jól játszott a gólján kívül is. Kicsit féltettem, hogy milyen lesz a pozíciója és mennyire ízlik majd neki az ellenfél, viszont szépen megállta a helyét. Volt 4 hosszú indítása, 3 megnyert párharca, 3 lövése és 1 csele.
• Ronaldo: Nem volt csúcsformában, láttuk jobbnak is, de összességében hasznos volt. Gól nem jött össze, de nem tűnt olyannak, mintha ez zavarná. Az a lövés, amit De Gea óriási bravúrral védett, valami zseniális volt. Nevéhez fűződik 1 fontos passz, 6 megnyert párharc, 3 lövés, 1 szerelés.
• Bernardeschi: Aránylag későn jött be, nem sok vizet zavart.
• Barzagli: Hibátlanul szállt be, hozta a kötelezőt, nem kaptunk gólt.
• Costa: Jól jött a sebessége, kicsit meg lehetett zavarni a manchesteri védőket a meccs végén is.

• Allegri: A Mister lenullázta Mourinho csapatát. Minden úgy történt, ahogy ő akarta, és jó kis kezdőt sikerült összeraknia. A védekezés hibátlan volt, a támadók helyezkedése pedig érdekes. Folyton váltogatták a helyüket, ami kisebb káosznak tűnhetett, mégis ez volt az igazi fegyver.

A meccs embere: Nagyon nehéz helyzet kiválasztani, mivel a jelöltek: a gólszerző Dybala, a kiválóan játszó Sandro, a tanári Chiellini és a gépezet agya, Pjanić, de ide sorolhatnám Allegri mestert is. Sőt, mivel csapatként ilyen jók voltunk, nem volt rossz teljesítmény a játékosokat figyelembe véve, jók voltak a cserék és végig az történt, amit mi akartunk, ezért a Mister a befutó.

Összefoglalva egy jó meccs, 3 pont az Old Traffordon, kellően erős, csapatként játszó Juventus, harmatos Manchester, kifogástalan olasz szurkolók. Tanulság: Kicsit az erőléten kellene még fejleszteni, mivel Európában ez nem mindig elég. A tavalyitól jobbnak tűnik erőben a csapat, de ezt kicsit kellene még fejleszteni.